Sport

Sokan ártatlan szabadidős tevékenységnek tartják, mások családok szétzilálójaként, kocsmai verekedések előzményeként tekintenek rá. Tudomásunk szerint még senki nem állt fel úgy egy parti után, hogy pesti sarokházat veszített/nyert volna, de a piros papucsnál azért komolyabb dolog. Sőt. Egyre többen gondolják úgy, az ulti nem csupán kártyajáték, hanem sport.

A kerékpáros közlekedés fejlesztésével kapcsolatos tavaszi ígéretek miatt mentek utcára szombaton, a költségvetési törvény és az uniós források elosztásának vitája idején a Retour de Voks demonstráció résztvevői. Év végére az is kiderül, megépülhet-e egyáltalán az európai biciklissztráda hazai szakasza.

Bár lapzártánk napján (hétfőn) már Finnország egyik legmenősebb síparadicsomában, Leviben (közel ötven pálya, egy csomó közülük kivilágítható, úgy húsz felvonó - tényleg minden, amit csak el lehet képzelni) Johanna Debreczeni (tamperei karaoke-fenomén) énekel a legelegánsabb szállodában, a hétvégén egyéb természetű "nagy dolgok" is estek ott. Némi késéssel (az október végére belőtt soldeni "gleccserversenyt" elvitte a +9 ·C) elindult az alpesi sívilág-kupa idei szezonja - a női és férfi szlalom számokkal (magyarul a műlesiklással).

Nem dicsekszem, nem mentegetőzöm, tényként közlöm: tizennyolc éve nem jártam a magyar válogatott mérkőzésén. Utoljára Vincze Pilu gólját láttam a Népstadionban az észak-írek ellen: "biztató kezdés a selejtezőkön", gyengén játszottunk, de győztünk.

Nyolc arany-, tizenhét ezüst-, hat bronzérmet szerzett a magyar csapat a múlt héten megrendezett úszó Európa-bajnokságon. A lányoknak a puszi, a fiúknak a büszkeség esett a legjobban.

Amikor legutóbb nagyobb terjedelmet szenteltünk az országúti kerékpársportnak, úgy kezdtük: "Újabb doppingbotrány..." Nos, nyilvánvaló: elírtuk magunk elől! Mégis milyen snassz most így kezdeni: Minden eddiginél újabb doppingbotrány... Áh, snassz az egész; most épp az idei Tour de France (látszólagos) győztese dőlt meg - tragikomikus körülmények között - tudományosan horribilis tesztoszteronszintjével. Merde!

Nem panaszkodhatunk az idei nyárra - már ami az "igazán rangos nemzetközi sportesemények" hazai előfordulását illeti. Mint egy ideje tudjuk, eloszlottak a viharfelhők a Margit-szigeten rendezendő úszó Eb egéről, s Szegeden is grandiózus kajak-kenu világbajnokság van készülőben. Bár lapzártánk idején a versenyek még tartanak, a siker már zsebben van: az Omszki-tó partján magyar aranyesőt hozott az európai öttusaviadal. Ott voltunk mi is.

Harmincketten voltak

Minden vb-döntő előtt az egyik legnagyobb kérdés: ki lesz a hős? Ki lesz a kiválasztott, az istenek kegyeltje, aki véghezviszi a megismételhetetlent, akit a meccs után szárnyára kap a hírnév? Az újságok előző nap már a jelölteket teszik címlapjukra, találgatnak, kinek mit kell tennie ahhoz, hogy egyetlen mozdulatával vagy néhány labdaérintésével vastag betűt kapjon a futball világtörténetében. Az olasz-francia meccs előtt négy hősesélyes portréja jelent meg a legtöbb helyen: Zidane és Barthez az egyik oldalon, Cannavaro és Buffon a másikon.

2006. július 5-én este a Párizsi Magyar Intézetben Rév Lívia zongoraművész 90. születésnapját ünnepelték az egybegyűltek. A rendezvény filmvetítéssel indult, s az egykori tanítványok koncertjével zárult. Kissé mellbe vágott a bejelentés, miszerint a portugál-francia középdöntő miatt a Debussy-Rahmanyinov-Bartók-est lerövidítése mellett döntöttek a szervezők... Ám amint véget ért az amúgy igen szép és felemelő születésnap, a feszes nyakkendők meglazultak, a nyári selyemruhák meglibbentek, s mindenki rohant.

Az egyik legemlékezetesebb francia-brazil meccset tulajdonképpen alig láttam.

Két nyolcaddöntőre van jegyünk, a portugál-holland és az olasz-ausztrál jutott. Erre számítottunk, talán a horvátokra tippeltünk volna még, nem ismerve Tomas nevű játékosuk furcsa, a felette szálló labdába beleütő szenvedélyét.

"Lubinski, Kubinski, Lominski..." - olvassa a narrátor a cégtáblákon körbetekintve a neveket, néhány nappal a háború kitörése előtt Varsóban, Ernst Lubitsch Lenni vagy nem lenni című 1942-es filmje, minden idők egyik legjobb szatírája elején.

Ha a vébét a futball nagy ünnepének tekintjük, akkor minden meccs egy kis külön ünnep. Azoknak a fanatikusoknak, akiknek a csapata mindenképpen pályára lép.