rés a présen: Mi szerint döntesz, hogy melyik projektnél leszel inkább rendező, s melyiknél dramaturg?
Kelemen Kristóf: Kerülöm ezeket az öndefiníciós köröket, inkább színházcsinálóként tekintek magamra. Úgy próbálok működni, mint egy gyerek, amikor legózik vagy homokvárat épít: önmagát nem veszi komolyan, magát a játékot viszont véresen. Színházi dramaturg szakra jártam, de már az egyetemi évek alatt is érdekelt a rendezői és az írói munka. Ez a „többfejűség” azóta is megmaradt, dramaturgként dolgozom a Radnóti Színházban, és emellett készítek saját rendezői, olykor előadói projekteket.
rap: Milyen színház érdekel?
KK: Az előadásaim – legalábbis az eddigiek – mind formailag, mind tematikusan eléggé különböztek egymástól: készítettem dokumentumszínházat az SZFE-ről, politikai mozgalmár előadást egy fáról, intim közelségben játszódó drámát egy 60-as évekbeli ügynökaktából, de levezényeltem egy velejéig korrupt, interaktív színházi vetélkedőt is a hungarikumokról. A színház mint médium és a jelenkor valósága érdekel, és sokszor foglalkozom társadalmi és politikai témákkal.
rap: Most épp egy adaptációt mutattál be Vad nyomozók címmel a Radnóti Tesla Laborban. Hogyan lehet egy 600 oldalas Bolaño-regényt adaptálni?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
