Zsinórpadlás

Ez a maximum

Az FAQ Színház első tíz éve

Színház

Az FAQ Színházat Budapestre költöző győri színjátszók alapították 2012-ben. Az elmúlt tíz évben sokat alakult a társulat. Egyetlen dolog nem változott: a nyitottságuk és az érdeklődésük.

Az elnevezés utal az angol frequently asked questions rövidítésére, van is előadásuk, amely a Gyakran ismételt kérdések címet viseli. A színház több helyütt viszont Fejlesztés Alatt Q-ként szerepel. Ha nagyvonalúan elengedjük azt a kérdést, hogy mit is jelent valójában az a Q (gyaníthatólag semmit), akkor megkapjuk a társulatnak a „lifelong learning” fogalmával leírható ars poeticáját. Azt, hogy különböző formákkal és színházi kifejezésmódokkal kísérleteznek, és mindig arról igyekeznek beszélni, ami a társulat tagjait valóban foglalkoztatja.

Az FAQ alapítói közül többen – Árvai Péter, Barcsai Bálint, Mentes Júlia, Messaoudi Emina, Orbán Borbála, Tárnoki Márk és Tóvaj Ágnes – aktív tagjai voltak kamaszként a győri diákszínjátszó közegnek. „Ezeket a csapatokat nem színi stúdiókként kell elképzelni. A színházcsinálás nem célja, hanem eszköze volt a diákszínjátszó közösségeknek. A csoportvezetők munkáját pedagógiai attitűd jellemezte, központban a közösségépítéssel. A győri játszók közt elenyésző volt azok száma, akik színészként képzelték el a jövőjüket. A színház arra volt jó, hogy bizonyos témákról, illetve a színházon keresztül magukról beszéljenek a fiatalok” – mondja Tárnoki Márk társulatvezető a győri évekről. Bár a társulat mára professzionális keretek között működik (főleg) a MU Színházban, a szabadságra és kiegyensúlyozottságra törekvésük erős maradt. Miután Tárnoki diákrendezései jó visszajelzéseket kaptak, a csapat úgy döntött, hogy társulattá válnak, immár Budapesten. Ekkor választották ki az FAQ nevet, és a Manna Kulturális Egyesület segítségével megteremtették az ehhez szükséges jogi és szervezeti hátteret. A Manna ezután még több évig operatív hátteret biztosított számukra. A Dominó című előadást (Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör című drámájából, 2012) már a MU Színházban mutatták be, amely befogadó intézményként az FAQ otthonává vált.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.