Színház
„Nem vagyok az a puskaporos lábú”
Felméry Lili, az Operaház Étoile-díjas magántáncosa már végzős növendékként eltáncolhatta Júlia szerepét, s azóta is szólószerepek sorát kapja. Többek között arról beszélgettünk, hogy a klasszikus balett nem poros, és hogy nem kell mindig mindenkinek megfelelni.
Nemzeti konzultáció a bevándorló királyfikról
A színház akkor a legjobb, ha nem bújik függöny mögé, még akkor sem, ha éppenséggel tényleg van színpad és függöny. Ha nincs semmi, ami elválasztaná tőlünk, ha nincs két, egymástól elváló valóság, csak egy: amiben a színház is létrejön, és amiben az élet is zajlik.
Látványszínház
A romániai és a magyarországi színjátszás mitikus szembeállítása az erős látványvilágú teatralitás és a lélektani realizmus ellentétére épül. Utóbbiról itt is, ott is némi megvetéssel szoktunk beszélni, nálunk főleg azért, mert a hagyományos fősodort, így gyakran a ki nem mondott elvárást is jelenti. A másik után vágyakozunk.
Elsöprő sikert arattak az NKA kurátorai az NKA pályázatain
A színházi kollégium tagjai – Bozsik Yvette, Vincze Balázs és Zalán János – egyszerűen nem tudnak hibázni.
A román, aki rákapott a hatalomra
Van valami izgalmas és üdítő az első percektől kezdve, amikor a színpadon ott lóg, mint egy Brecht-darabban, a helyszínfelírás, hogy „Havasalföld” és „Craiova” (vagy inkább Krajova?), s egy bizonyos Mihály bán, a macsó „román” pedig ízléstelen hálós trikóban és valódi pocakkal uralja a színpadot.
„Itt román vagyok, ott meg bozgor”
„Barnikám, mindegy, mit csinálsz a színpadon, az már jó” – mondták a Kaszás Attila-, Színikritikusok és POSZT-díjas marosvásárhelyi színésznek, aki úgy érezte, ha tényleg ennyi, akkor neki vége, és a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött, ahol Alföldi Róbert Makrancos Katájának egyik főszerepét játssza.
Koltai Tamást gyászolja a Független Előadó-művészeti Szövetség
Koltai Tamás ahhoz a nagy generációhoz tartozott, amely a magától értetődően független és szabad gondolkodás mellett a szaktudást, az olvasottságot, az informált véleményalkotást tekintette értéknek – írják közleményükben.
„Boldogok vagyunk a demokráciánkban?”
Az európai hírű radikális színház, a szlovén Via Negativa művészeti igazgatójával a temesvári TESZT fesztiválon beszélgettünk. Itt mutatták be a magyar–szlovén–román–szerb koprodukcióban készült, Manipulációk című előadást, amelyet a magyar közönség a 25. Thealter Fesztiválon láthat legközelebb. Szó volt a nemzetközi helyzet fokozódásáról és a bőröndszínház bájáról is.
Trepljov rendez
Színház két részben – áll a Kultúrbrigád és az Átrium közös Csehov-bemutatójának színlapján, s ez a mellbevágó műfaji meghatározás nem csupán a fiatal alkotók rokonszenves arroganciájáról tanúskodik.
„Akkor sírva fakadtam”
Lapunk megjelenése napján A Rajna kincsével kezdődik a Müpában a Ring. A Nibelung-darabok mellett új produkció lesz a Kovalik Balázs rendezésében látható A bolygó hollandi. A karmestert és a rendezőt kérdeztük a darabról és szerzőjéről.
Aki megyer, velünk tart
Az előadás azt kívánja tőlünk, higgyük el, hogy az áruházi eladólány bedől egy spamlevélnek, és felismeri benne régi kedvesét, Harryt. Ez a kalandos helyen lévő Harry a spamek koreográfiájának megfelelően levelezni kezd, előbb pénzt ajánl, hogy aztán pénzt kérjen. Anikó útnak is indul vélt kedvese után.
„Kiröhögöm az öregséget” - Interjú Oszvald Marikával
Az egyik legismertebb szubrett, csupaszív operettdíva, aki két dal között bárhol, bármikor cigánykerekezik, szaltózik, de az sem akármilyen mutatvány, hogy túl a hatvanon eljátssza első prózai szerepét: Csehov Sirályában egy visszafogottabb Arkagyinát.