Magyar táj, magyar ecset

Székely Csaba: Bányavakság

  • Csáki Judit
  • 2013. március 1.

Színház

Nem tagadom, volt némi - aggodalommal vegyes - gyanakvás bennem Székely Csaba drámáit olvasván: túlságosan is erőteljesnek látszott az a fegyverzet, amelyben elénk pattant, és jöttek a díjak is rögvest.

Ő profi - írtam a Bányavirágról -, aki tudja, hogyan kell drámát írni, és ismeri Csehovot, valamint az ír McDonagh-t is, de van hozzá saját és sajátos életanyaga. Mert a székely falu mint couleur locale megteremti a maga bőséges forrását, egyszersmind a színpadon könnyen meg is marad a skanzenérdekesség szintjén.

A Bányavakság - a trilógia második darabja - helyszíne ugyancsak a székely falu, bár éppen az a helyi szín hiányzik belőle, amely segítene abban, hogy távoli vidékként csodálkozzunk rá. Nem, ez a falu legföljebb idézőjelben székely, mert lehetne az anyaország keleti fertályán, vagy lehet, hogy több is van belőle... Az ugyanis, hogy bőven fogy a pálinka és nagy a nyomor, olyan széles közös nevező, amely akadálytalanul vágtat át a nem létező határokon is, nemzetet, nemzetiséget, kisebbséget és többséget nem kímélve.

Csizmadia Tibor rendező ebben a darabban meglátott egy lehetőséget, és kapva kapott rajta: az abszurd villan fel ugyanis a cselekményben, mégpedig a sűrítés révén; ez pedig rávetül a figurákra is. Nem pusztán arról van szó, hogy ennyi nyomor és csapás, balsors és szerencsétlenség, amennyi az Ince polgármestert környező kis közösségbe beleszorul, realista megközelítésben mindenképpen túl sok, a múltban történt családi tragédiákról nem is beszélve. Hanem inkább arról, hogy az építkezés - amely elegyíti az életkép, a családi dráma és a krimi fogásait, valamint nem annyira horizontális, mint a Bányavirágban, hanem inkább a mélység felé tart - gondosan és pontosan csavarodik az abszurd tágassága felé.

Mert hát ez az Ince a darab kezdetén akár a Bányavirágból is átsétálhatott volna ide (és lehet is, hogy így van). A lecsúszóban lévő - községből faluvá töppedt - kistelepülés polgármestere egyéni (bár korántsem egyedi) családi tragédiák folytán nemcsak alkoholista, hanem zakkant is; a libákat hajkurássza, mert azok gyerekkorában belecsíptek a fenekébe... De szeretne polgármester maradni, a pénzért persze. Kihívója a rendpárti Izsák, akinek magyarságtudata szinte szétfeszíti a bőrét; a nacionalista agymosás megtermett példányát - nem, ne sejtsünk komplex világnézetet a jelző mögé - ugyancsak a pénz érdekli. Másként korrupt mindenki, bűn, mint a tenger, és az Ince által odarendelt - román! - rendőr igyekszik földeríteni a bűnösöket.

A Szkénében - a FÜGE közreműködésével - bemutatott előadás díszlete szintén mutatja az abszurd lehetőségét: Cziegler Balázs viszonylag reális lakókonyhát tervezett, amely hátrafelé szinte teljesen nyitott, mögötte a tér átlátható, egymásba olvad kint és bent, és az egész egy köztes állapotot mutat: a félbehagyott - és alighanem sok éve félbehagyott - építkezését. Megállt a félúton.

Mindazonáltal élhető térnek látszik a háztulajdonos Iringó számára, aki Ince testvére, szállásadója és istápolója egyszerre. Székely Csaba jellegzetes, egyszerre összetört és gazdag drámai nyelvezete neki, illetve az őt játszó Bozó Andreának áll leginkább szájra: a refrénszerűen ismételt fordulatok éppen úgy, mint a kérdésekre adott, a kérdéseket megismétlő válaszok, valamint a színész ejtett, szikár intonációja. Az ő rezignált, lankadatlan életerejéből működik minden, ami egyáltalán működik ebben a furcsa kis családban, és még szeretetre is futja.

Külön történet Floriné, a "büdös oláh" rendőré, aki a maga lakonikus, hazugságot igazsággal vegyítő túlélőtechnikájával az átmeneti alkoholos beilleszkedés révén próbálja meg kideríteni a homályos (mindazonáltal nem túl bonyolult) bűnöket. Tóth József a nemzetiség adta kényszerhelyzeteket ironikusan és önironikusan játszsza, és ugyanígy tesznek érdekvezérelt társai, Ince és Izsák is. Szeretik a románt, ha hozza a pénzt. Székely Csaba panoptikumában ott a mai média alpári működésének következménye is: semmit nem tudnak, semmin nem gondolkodnak, csak szajkózzák a hamis lózungokat. Cseppben a tenger: ez sem (csak) a székely falu.

Csupa félresiklott élet - a távolban a menekülés esélytelensége dereng. Széles László energikus Izsákja csak látszólag van följebb - az ivásban meg tán lejjebb -, mint ellenfele, akit Kaszás Gergő finoman hajlít a végállapot sokszínű ábrázolásával az abszurd felé.

És persze betoppan a "város" is: Ince egyetemistának hitt lánya, akinek homályos ügyletei miatt muszáj menekülnie, és előtte némi pénzt kunyerálna az apjától, de mindegy is, hogy kitől és milyen áron. "riási hátizsákja minduntalan a földre dönti - Csizmadia ötletei többek az amúgy bőven áradó helyzetpoénoknál. Eke Angéla "tipikus" fiatalja kicsit túl tipikus.

Sok a szöveg, bő lére eresztve a semmi, ahogy sok a zsizsegés is, amely ugyancsak a semmit habozza, hiszen cselekvés majd csak egy jut, a végére, a krimi szabályai szerint. És ezen a ponton ér össze igen szerencsésen Székely Csaba írói világa és Csizmadia Tibor rendezői keze: az intenzív lapály fölnövesztésében.

És ez már újra nagyon valóságosnak látszik.

Szkéné, január 11.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.