Magyar táj, magyar ecset

Székely Csaba: Bányavakság

  • Csáki Judit
  • 2013. március 1.

Színház

Nem tagadom, volt némi - aggodalommal vegyes - gyanakvás bennem Székely Csaba drámáit olvasván: túlságosan is erőteljesnek látszott az a fegyverzet, amelyben elénk pattant, és jöttek a díjak is rögvest.

Ő profi - írtam a Bányavirágról -, aki tudja, hogyan kell drámát írni, és ismeri Csehovot, valamint az ír McDonagh-t is, de van hozzá saját és sajátos életanyaga. Mert a székely falu mint couleur locale megteremti a maga bőséges forrását, egyszersmind a színpadon könnyen meg is marad a skanzenérdekesség szintjén.

A Bányavakság - a trilógia második darabja - helyszíne ugyancsak a székely falu, bár éppen az a helyi szín hiányzik belőle, amely segítene abban, hogy távoli vidékként csodálkozzunk rá. Nem, ez a falu legföljebb idézőjelben székely, mert lehetne az anyaország keleti fertályán, vagy lehet, hogy több is van belőle... Az ugyanis, hogy bőven fogy a pálinka és nagy a nyomor, olyan széles közös nevező, amely akadálytalanul vágtat át a nem létező határokon is, nemzetet, nemzetiséget, kisebbséget és többséget nem kímélve.

Csizmadia Tibor rendező ebben a darabban meglátott egy lehetőséget, és kapva kapott rajta: az abszurd villan fel ugyanis a cselekményben, mégpedig a sűrítés révén; ez pedig rávetül a figurákra is. Nem pusztán arról van szó, hogy ennyi nyomor és csapás, balsors és szerencsétlenség, amennyi az Ince polgármestert környező kis közösségbe beleszorul, realista megközelítésben mindenképpen túl sok, a múltban történt családi tragédiákról nem is beszélve. Hanem inkább arról, hogy az építkezés - amely elegyíti az életkép, a családi dráma és a krimi fogásait, valamint nem annyira horizontális, mint a Bányavirágban, hanem inkább a mélység felé tart - gondosan és pontosan csavarodik az abszurd tágassága felé.

Mert hát ez az Ince a darab kezdetén akár a Bányavirágból is átsétálhatott volna ide (és lehet is, hogy így van). A lecsúszóban lévő - községből faluvá töppedt - kistelepülés polgármestere egyéni (bár korántsem egyedi) családi tragédiák folytán nemcsak alkoholista, hanem zakkant is; a libákat hajkurássza, mert azok gyerekkorában belecsíptek a fenekébe... De szeretne polgármester maradni, a pénzért persze. Kihívója a rendpárti Izsák, akinek magyarságtudata szinte szétfeszíti a bőrét; a nacionalista agymosás megtermett példányát - nem, ne sejtsünk komplex világnézetet a jelző mögé - ugyancsak a pénz érdekli. Másként korrupt mindenki, bűn, mint a tenger, és az Ince által odarendelt - román! - rendőr igyekszik földeríteni a bűnösöket.

A Szkénében - a FÜGE közreműködésével - bemutatott előadás díszlete szintén mutatja az abszurd lehetőségét: Cziegler Balázs viszonylag reális lakókonyhát tervezett, amely hátrafelé szinte teljesen nyitott, mögötte a tér átlátható, egymásba olvad kint és bent, és az egész egy köztes állapotot mutat: a félbehagyott - és alighanem sok éve félbehagyott - építkezését. Megállt a félúton.

Mindazonáltal élhető térnek látszik a háztulajdonos Iringó számára, aki Ince testvére, szállásadója és istápolója egyszerre. Székely Csaba jellegzetes, egyszerre összetört és gazdag drámai nyelvezete neki, illetve az őt játszó Bozó Andreának áll leginkább szájra: a refrénszerűen ismételt fordulatok éppen úgy, mint a kérdésekre adott, a kérdéseket megismétlő válaszok, valamint a színész ejtett, szikár intonációja. Az ő rezignált, lankadatlan életerejéből működik minden, ami egyáltalán működik ebben a furcsa kis családban, és még szeretetre is futja.

Külön történet Floriné, a "büdös oláh" rendőré, aki a maga lakonikus, hazugságot igazsággal vegyítő túlélőtechnikájával az átmeneti alkoholos beilleszkedés révén próbálja meg kideríteni a homályos (mindazonáltal nem túl bonyolult) bűnöket. Tóth József a nemzetiség adta kényszerhelyzeteket ironikusan és önironikusan játszsza, és ugyanígy tesznek érdekvezérelt társai, Ince és Izsák is. Szeretik a románt, ha hozza a pénzt. Székely Csaba panoptikumában ott a mai média alpári működésének következménye is: semmit nem tudnak, semmin nem gondolkodnak, csak szajkózzák a hamis lózungokat. Cseppben a tenger: ez sem (csak) a székely falu.

Csupa félresiklott élet - a távolban a menekülés esélytelensége dereng. Széles László energikus Izsákja csak látszólag van följebb - az ivásban meg tán lejjebb -, mint ellenfele, akit Kaszás Gergő finoman hajlít a végállapot sokszínű ábrázolásával az abszurd felé.

És persze betoppan a "város" is: Ince egyetemistának hitt lánya, akinek homályos ügyletei miatt muszáj menekülnie, és előtte némi pénzt kunyerálna az apjától, de mindegy is, hogy kitől és milyen áron. "riási hátizsákja minduntalan a földre dönti - Csizmadia ötletei többek az amúgy bőven áradó helyzetpoénoknál. Eke Angéla "tipikus" fiatalja kicsit túl tipikus.

Sok a szöveg, bő lére eresztve a semmi, ahogy sok a zsizsegés is, amely ugyancsak a semmit habozza, hiszen cselekvés majd csak egy jut, a végére, a krimi szabályai szerint. És ezen a ponton ér össze igen szerencsésen Székely Csaba írói világa és Csizmadia Tibor rendezői keze: az intenzív lapály fölnövesztésében.

És ez már újra nagyon valóságosnak látszik.

Szkéné, január 11.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.