Interjú

„Nem is mennék”

Sodró Eliza színész

Színház

Janikovszky Évát játssza, párkapcsolati drámát próbál egy független társulattal, legutóbb a Radnóti Színházban Hajdu Szabolccsal dolgozott. Szerepeiről, munkamódszerekről, és a #metoo hatásáról is beszélgettünk vele.

 

Magyar Narancs: Augusztus van, próbáról érkezel. Honnan?

Sodró Eliza: A Loupe Színházi Társulás kért fel Rusznák Andrással – aki a párom – egy kétszereplős előadásra, amelyet Horváth János Antal rendez. A Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá a brit Cordelia O’Neill műve, s egy fiatal párt mutat be, akik elveszítik a kisbabájukat. A Loupe iszonyatosan tehetséges csapat. Lovas Rozi, Horváth János Antal, Lengyel Tamás és Molnár Áron alapították, és a társadalom különböző rétegeit érintő témákat dolgoznak fel.

MN: Közel áll hozzád is a szemlélet, hogy kortárs problémákról kell szólnia a színháznak?

SE: Azzal nem értek egyet, hogy a színháznak mindenféleképpen társadalomkritikusnak kell lennie. Szerintem csak akkor lehet szabadon alkotni, ha nem szorítjuk magunkat különböző ideológiák és jelszavak korlátai közé: az ihlet olyan, mint a szél, sokáig várakozunk rá, s amikor feltámad, igyekszünk befogni a vitorlánkba. Magánemberként akkor tudok igazán beleállni egy ügybe, ha van valamilyen személyes érintettségem. Akkor viszont kötelességemnek érzem, hogy kiálljak magamért és azokért, akik még keresik a hangjukat. De az mindig kellemetlen, ha olyasmiért kell felszólalnom, ami nem az én ügyem. Indiszkrétnek érzem magam, mintha beleszólnék mások problémáiba. A színpadon persze ilyenkor is muszáj megtalálnom a személyes kapcsolódást: ebben sokat segít a képzeletem és az empátiám. A Bármi lehetséges… témája olyan brutálisan szomorú, hogy fel is merült bennem a kétely, vajon el kell-e vállalnunk. Hát hülye vagyok én, hogy önként jelentkezem, hogy a létező legrosszabbat átélhessem? Aztán a darabot olvasva, egyszer csak belém hasított a felismerés, hogy azért menekülök ettől a témától, mert dolgom van vele: egyik nagymamám révén transzgenerációs örökségem az ilyesfajta veszteségtől való szorongás és rettegés, amellyel előbb vagy utóbb muszáj lesz szembenéznem. A történet végén egyfajta megtisztulást éreztem, mintha mázsás súlyoktól szabadultam volna meg, és többé nem volt kérdés, hogy vállaljam-e. János elmondta az olvasópróbán, hogy minden negyedik nőnek át kell élnie a perinatális veszteséget, vagyis rengetegen érintettek a témában. Én abban bízom, hogy ez az előadás egy olyan utazás lesz a pokolba, ahonnan megtisztulva, reménnyel teli szívvel térünk vissza.

MN: Janikovszky Éva 1938–1944 között vezetett naplóiból készítettétek Keresztes Tamással a Kizárólag az utókor számára című előadást, amelyet idén nyár elején mutattatok be. Hogyan jött a felkérés?

SE: Amikor megjelentek a naplók, készült belőlük egy hangjáték Surányi András rendezésében, aki rám gondolt, hogy olvassam fel a naplórészleteket. Janikovszky Éva gyerekkorom meghatározó alakja, gyakorlatilag a narrátora volt. Megkaptam a szöveget, és olyan volt, mintha ismertem volna. A hangjátékot tényleg szinte blattoltam, mert valahogy ösztönösen tudtam, hogyan kell csinálni. Én is írtam naplót, mélyen belém ivódott Janikovszky stílusa, közel éreztem magamhoz a hangját, így a saját naplóimon is felfedezhetők janikovszkys jegyek. A hangjátékra meglepően jó visszajelzéseket kaptam. Majd felmerült, hogy a 6SZÍN-be, amelynek Földvári Péter a vezetője és Janikovszky János, a Móra Könyvkiadó vezetője is az egyik tulajdonosa, kellene egy Janikovszky Éva-darab. Adta magát, hogy én csináljak a naplókból előadást. Péter ötlete volt, hogy Keresztes Tamás rendezze, majd csatlakozott Bíró Bence dramaturg is a munkához. Bár felmerült, hogy monodráma lesz az előadásból, gyorsan eldöntöttük, kell egy fiú is a darabba, mert a naplókból kiemelt anyagok Éva szerelmei köré épülnek, így került az előadásba Martinkovics Máté.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.