Színház

Színház - Arlequin, a szerelem által pallérozva

  • Ady Mária
  • 2015. május 30.

Színház

Olyan ez a Marivaux-darab, mint önnön kivonatolt-felpörgetett paródiája. A rövid vígjáték egy commedia dell’arte nyelvezetét kitűnően, a franciát annál kevésbé beszélő olasz társulatnak íródott. A gesztusokra sokat bízó szerző bőven enged teret a fiatal francia rendezőnek, hogy a vázlatosan jelzett és gyorsan változó érzelmek hagyta fehér foltokat színnel és élettel töltse meg. Thomas Jolly erre két irányból is kísérletet tesz, egyrészt a harsányság fokozásával ironikus távolságot teremtve, másrészt némi sötét színt csempészve a szirupos vígjátékba. Színpadának fekete-fehér-piros szimbolikája maszkok nélkül is bábszerűvé teszi a jó-rossz skálán jelmezváltásaikkal jelenetről jelenetre elhelyezett figurákat. A szép és buta fehér ruhás fiúból szerelemre és öntudatra ébredő ifjú piros-fekete varázslóköpenye ellenpontozza a darab szavakban rögzített kellemes végkicsengését: Jolly „pallérozott” Arlequinje megittasul a hatalomtól, amit a vágy sugallta, szerelemben tanult hazugság és csalás jelent. De a barokkos kulisszák és commedia dell’arte túljátszások nem igazán bírják el a harsány viccelődésből drámaira változó hangnemet, a hosszas gatyában turkálás után előhúzott kötényhez hasonló gegeket és a rockoperás végkifejletet a gonoszságában is szánandó szereleméhes tündérrel, a bárgyú bohócból démoni Harlekinné avanzsáló Arlequinnel és az őt elveszítő Szilvia felvillantott tragédiájával. Miközben, talán éppen a rendezés mindent akaró sutaságával, amely mintha a gyors érzelmi változásokkal terhelt és azok belső motivációit jelzésessé csökevényesítő szövegre rímelne, vagy a lehetetlenül széles érzelmi és műfaji skálát bejáró színészek játékának feszességével, az előadás a banális történeten túl mégiscsak elmesél valamit a fiatalságról.

La Piccola Familia, MITEM, Nemzeti Színház, április 16.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”