Színház

Színház - Arlequin, a szerelem által pallérozva

  • Ady Mária
  • 2015. május 30.

Színház

Olyan ez a Marivaux-darab, mint önnön kivonatolt-felpörgetett paródiája. A rövid vígjáték egy commedia dell’arte nyelvezetét kitűnően, a franciát annál kevésbé beszélő olasz társulatnak íródott. A gesztusokra sokat bízó szerző bőven enged teret a fiatal francia rendezőnek, hogy a vázlatosan jelzett és gyorsan változó érzelmek hagyta fehér foltokat színnel és élettel töltse meg. Thomas Jolly erre két irányból is kísérletet tesz, egyrészt a harsányság fokozásával ironikus távolságot teremtve, másrészt némi sötét színt csempészve a szirupos vígjátékba. Színpadának fekete-fehér-piros szimbolikája maszkok nélkül is bábszerűvé teszi a jó-rossz skálán jelmezváltásaikkal jelenetről jelenetre elhelyezett figurákat. A szép és buta fehér ruhás fiúból szerelemre és öntudatra ébredő ifjú piros-fekete varázslóköpenye ellenpontozza a darab szavakban rögzített kellemes végkicsengését: Jolly „pallérozott” Arlequinje megittasul a hatalomtól, amit a vágy sugallta, szerelemben tanult hazugság és csalás jelent. De a barokkos kulisszák és commedia dell’arte túljátszások nem igazán bírják el a harsány viccelődésből drámaira változó hangnemet, a hosszas gatyában turkálás után előhúzott kötényhez hasonló gegeket és a rockoperás végkifejletet a gonoszságában is szánandó szereleméhes tündérrel, a bárgyú bohócból démoni Harlekinné avanzsáló Arlequinnel és az őt elveszítő Szilvia felvillantott tragédiájával. Miközben, talán éppen a rendezés mindent akaró sutaságával, amely mintha a gyors érzelmi változásokkal terhelt és azok belső motivációit jelzésessé csökevényesítő szövegre rímelne, vagy a lehetetlenül széles érzelmi és műfaji skálát bejáró színészek játékának feszességével, az előadás a banális történeten túl mégiscsak elmesél valamit a fiatalságról.

La Piccola Familia, MITEM, Nemzeti Színház, április 16.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.