Zsinórpadlás – Felnőtteknek szóló bábszínház

Törpék helyett óriások

Színház

„A báb nem csak gyerekjáték”; „A báb nem korosztály, hanem műfaj” – hirdeti több magyarországi bábszínház, és egyre céltudatosabban fordulnak a felnőtt közönség felé. Közelebbről vizsgálva ezt a trendet, az is nyilvánvalóvá válik, hogy valójában nem is tér-, hanem visszahódításról van szó.

Nincs más művészeti ág, „amelyhez a köztudatban a korosztályi besorolás ilyen erősen kötődne. Nem gondoljuk se a komolyzenéről, se a táncról, se a festészetről, szobrászatról, költészetről, filmről, de még a képregényről sem, hogy kizárólag felnőtteknek szólna” – jegyzi meg Kovács Domokos bábos. Ennek ellenére „az összes bábművész számára magától értetődő, hogy a báb leginkább a (totális) színház egyik kifejezésmódja, bár – teszi hozzá Tárnok Marica, a Marica Produkció alkotója – az a fantázia és kreativitás, amelyre a báb épít, egyértelműen a gyereket szólítja meg a felnőttben”. Ebben az értelemben egy felnőtt- és egy gyerekelőadás esztétikája sem különbözik annyira, inkább csak a tematika más.

 

Nagykorúsítás

Az automatikus korosztályi besorolás elsősorban azokat a társulatokat, produkciókat érinti, amelyek már a nevükben vagy a műfajmegjelölésben is használják a „bábszínház” szót. Egy bábos eszközöket is használó művészszínházi előadás kapcsán nem merül fel automatikusan, hogy az kizárólag gyerekeknek készült, és ezekből sokkal több van, mint gondolnánk. Színháztörténeti jelentőségű például Peter Brook A madarak tanácskozása című előadása, ahol az állatokat bábok testesítették meg, a Halász Péter nevével fémjelzett Squat Theatre Mr. Dead and Mrs. Free című produkciójában pedig egy papírmasé óriásbébi uralta a színt, a szeme helyén tévéképernyőkkel. De rengeteg közelmúltbéli, hazai példát is sorolhatunk: Gergye Krisztián koreográfiáiban visszatérő elem a báb vagy a bábként mozgatott emberi test, a Czukor Balázs rendezte Médeiában pedig a gyerekeket helyettesítik bábok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.