Zsinórpadlás – Felnőtteknek szóló bábszínház

Törpék helyett óriások

Színház

„A báb nem csak gyerekjáték”; „A báb nem korosztály, hanem műfaj” – hirdeti több magyarországi bábszínház, és egyre céltudatosabban fordulnak a felnőtt közönség felé. Közelebbről vizsgálva ezt a trendet, az is nyilvánvalóvá válik, hogy valójában nem is tér-, hanem visszahódításról van szó.

Nincs más művészeti ág, „amelyhez a köztudatban a korosztályi besorolás ilyen erősen kötődne. Nem gondoljuk se a komolyzenéről, se a táncról, se a festészetről, szobrászatról, költészetről, filmről, de még a képregényről sem, hogy kizárólag felnőtteknek szólna” – jegyzi meg Kovács Domokos bábos. Ennek ellenére „az összes bábművész számára magától értetődő, hogy a báb leginkább a (totális) színház egyik kifejezésmódja, bár – teszi hozzá Tárnok Marica, a Marica Produkció alkotója – az a fantázia és kreativitás, amelyre a báb épít, egyértelműen a gyereket szólítja meg a felnőttben”. Ebben az értelemben egy felnőtt- és egy gyerekelőadás esztétikája sem különbözik annyira, inkább csak a tematika más.

 

Nagykorúsítás

Az automatikus korosztályi besorolás elsősorban azokat a társulatokat, produkciókat érinti, amelyek már a nevükben vagy a műfajmegjelölésben is használják a „bábszínház” szót. Egy bábos eszközöket is használó művészszínházi előadás kapcsán nem merül fel automatikusan, hogy az kizárólag gyerekeknek készült, és ezekből sokkal több van, mint gondolnánk. Színháztörténeti jelentőségű például Peter Brook A madarak tanácskozása című előadása, ahol az állatokat bábok testesítették meg, a Halász Péter nevével fémjelzett Squat Theatre Mr. Dead and Mrs. Free című produkciójában pedig egy papírmasé óriásbébi uralta a színt, a szeme helyén tévéképernyőkkel. De rengeteg közelmúltbéli, hazai példát is sorolhatunk: Gergye Krisztián koreográfiáiban visszatérő elem a báb vagy a bábként mozgatott emberi test, a Czukor Balázs rendezte Médeiában pedig a gyerekeket helyettesítik bábok.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.