Magyarországi ősbemutatóval zárja az évadot a tatabányai Jászai Mari Színház. Az ausztrál szerző, Andrew Bowell egy másik művét, a Ha eláll az esőt már játszották Tatabányán néhány éve. Guelmino Sándor, a színház művészeti vezetője és az előadás rendezője e jól sikerült találkozást követően keresett egy másik művet a szerzőtől, így talált rá az Idegen nyelvekre. „Mindannyiunkat érintő kérdésekről, a társas kapcsolatok labilitásáról, a bizalomról és a megbocsátásról beszél. Arról, hogy kevés dologban különbözünk, mégsem értjük meg egymást, hogy mennyire nehéz kapcsolódni egy másik emberhez, és milyen könnyű elrontani egy kapcsolatot. A színház egyik feladata pedig éppen az, hogy mások történetei által szembesítsen minket a saját történeteinkkel” – indokolta egy interjúban a választását.
A kiindulópont bohózatba illő: egymást csaló párok egy szállodában. Folytatásnak azonban mélyebb és költőibb megközelítést ígérnek az alkotók. A négy színész (Dévai Balázs, Danis Lídia, Crespo Rodrigo és Bakonyi Csilla) kilenc sorsot jelenít meg ebben a fokozatosan építkező kirakós játékban. Nagy kihívás, hogy sokszor monológokkal kell megtölteniük a nagyszínpadot, és több szerepet váltogatva megmutatni a kapcsolatok mélyén rejlő hasonló mintázatokat és különbségeket. A díszletet a színházban már visszatérő vendégként dolgozó Fekete Anna tervezte, a jelmezek Kárpáti Enikő munkái. (Jászai Mari Színház, április 12., 19., 26., 27.)
A Pinceszínházban is ősbemutató lesz. O. Horváth Sári három éve már megrendezte egy darabját ott, Hitler ABBA-t énekel címmel. A szerző a Színházi Dramaturgok Céhének drámafejlesztő programjában, a Nyílt Fórumban tűnt fel, ahol – a díj történetében példátlan módon – három egymást követő évben az ő darabjai nyerték el a legjobbnak járó Vilmos-díjat. Párhuzamos monológokból építkező, szókimondó, bátor művek ezek olyan témákról, amelyek „benne vannak a levegőben”, mint például a gyerekvállalás. Most Kirakatban az égbolt című drámáját állítja színpadra. Két korosztály, a harmincasok és a hatvanasok képviselői jelennek meg benne a maguk emlékeivel, dühével és vívódásaival, mindezt egy családon belül, apa és fia kapcsolatán keresztül mutatja be a szerző, aki így foglalta össze a mű fókuszát: „A Kirakatban az égbolt az elvesztegetett idő és kapcsolatok drámája – a széttöredezett emlékeké és a megkopott kíváncsiságé.” A fiút Mohai Tamás, az apát Végh Péter játssza. A zene Szirtes Edina Mókus, a látványvilág Michac Gábor és Márkus Sándor munkája. (Pinceszínház, április 25., 26.)
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
