Nem szakmai tüntetés volt a színháztörvénnyel kapcsolatos decemberi Madách téri demonstráció - mondta Vidnyászky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a Pesti Hírlapnak adott interjújában.
Vidnyánszky szerint a decemberi demonstráció arról szólt, hogy "három színház meg az alternatív színházak csoportja eldöntötte, hogy tüntet, miközben a színházak 90 százaléka szerint ez nem helyes, mert ahol politikusok lépnek fel, az nem szakmai tüntetés".
"Meggyőződésem, hogy sokan azért nem mentek el a tüntetésre, mert azt politikailag motivált és manipulált félinformációk alapján szervezték. Úgy állították be magukat, mintha az egész szakma nevében szólnának. Amíg a megszólalásokból áradó gőg nem szűnik, addig esély sincs normális dialógusra. Valószínűleg az fáj Mácsainak, hogy csak három színház ment el, és nem huszonöt. Lehet, hogy az a huszonöt nem ért vele egyet" - mondta Vidnyánszky, aki megemlítette Eszenyi Enikőt, a Vígszínház igazgatóját is, akit szerinte a liberális sajtó megbüntetett, amiért nem vett részt a tüntetésen.
Eszenyi Enikő lapunknak adott interjújában azt mondta, azért nem vett részt a tüntetésen, mert nem akar politikai térbe belépni, mert aznap volt a Padlás jubuleumi előadása, és mert nem hívták meg. Schilling Árpád rendező erre azt üzente Eszenyinek, hogy nem azért megy el az ember egy tüntetésre, mert meghívják, hanem meggyőződésből.
Eszenyi Enikő a Narancsnak: nem akarok politikai térbe belépni
Sokakat felzaklatott, hogy nem ment el a szabad színházakért tartott tüntetésre. Most erről is beszélgettünk. Hogyan reagál a Vígszínház átpolitizált valóságunkra? Mit tesz a független színházakért? Mit jelent szolidárisnak lenni? Mi a Marton-ügy tanulsága? Egyebek mellett ezekről a témákról beszélgettünk Eszenyi Enikővel, a Vígszínház igazgatójával. Az interjú a friss Magyar Narancsban olvasható.
Vidnyánszky Attila az interjúban arról is beszélt, hogy a színházak támogatásával kapcsolatos változtatásokról még nincs döntés, de a rendszer lényege, hogy megszüntesse a támogatások anomáliáit.
Arról is beszélt, hogy azért nem adott fotókat a Színház című folyóiratnak Örkény István Macskajáték című darabjáról szóló kritikához, mert a lap főszerkesztője mindent elkövetett, hogy külföldön befeketítse, amikor átvette a Nemzeti Színházat. "A magyar politikai helyzetről is torz képet közvetít, tévesen informál. Írásait, a lap irányultságát politikailag elfogultnak és éppen ezért szakmaiatlannak tartom. Ehhez nem kívánok asszisztálni" - mondta, hozzátéve, hogy a fotóspróbára egyébként a folyóirat fotósa is elmehet.
A Nemzeti igazgatója kifejtette azt is, hogy felháborítónak tartja a színházkritikákat, mert bár nyolc-tíz éve nem olvas kritikát, most a fia (ifj. Vidnyánszky Attila színész-rendező) miatt újra elkezdte. "Gazemberség, ahogy őt is pusztítják, és nem szuverén alkotóként kezelik, és az én kultúrpolitikai működésem rá is árnyékot vet" - mondta, hozzátéve, hogy "a Kritikusok Céhéhez tartozó társaság nagy részéről" azt gondolja, hogy semmit sem tettek a színházi szakma épüléséért, ezért semmi sem jogosítja fel őket arra, hogy ilyen hangnemben írjanak.
A fiával való viszonyáról azt mondta, szerinte egyáltalán nem különböző a felfogásuk, az előadásainak lelkisége, gondolatisága nagyon közel áll hozzá, de megvan benne az ifjúkori lázadó attitűd, és rendjén van, hogy az élet bizonyos kérdéseiről mást gondolnak. "Jó nagyokat szoktunk vitatkozni. A feleségem mindig mondja, hogy jó, ha van egy plusznapunk karácsony előtt, mert akkor megtörténhetnek ezek a kisülések, és aztán tudunk közösen, meghitten ünnepelni. Szerencsére most megvolt ez a nap" - mondta.
