Színház

A Bethlen Téri Színházban működő legrégebbi kortárs táncszínház is a megszűnés szélén bokázik. Próbálnak előremenekülni, új programokkal, szélesebb célközönséggel. De mikor beszélgettünk, még tartott az egy hónapos szénszünet.

Nem tagadom, volt némi - aggodalommal vegyes - gyanakvás bennem Székely Csaba drámáit olvasván: túlságosan is erőteljesnek látszott az a fegyverzet, amelyben elénk pattant, és jöttek a díjak is rögvest.

"Lesz-e úgy, mint valamikor rég?" - énekli a címszereplő dorozsmai grófnő Ábrahám Pál 1930-as, a Király utcából egyetlen kurta esztendő leforgása alatt egészen Londonig kalandozó operettjének első felvonásában.

Martin McDonagh darabjai hálás színpadi alapanyagok; a távoli ír falu életképei otthonosan ismerősek és vigasztalóan távoliak. Ráadásul nem szorulnak különösebb rendezői értelmezésre, hiszen beszélnek magukért. Nem a héroszok, hanem az emberek.

Wagner-bicentenáriumon Wagner-bemutatóval kezdődik az év a Magyar Állami Operaházban - forma szerint és távolról tekintve ez bizony a maguktól értetődő dolgok kicsiny és biztonságos világába tartozó esemény. Persze aki akár csak felszínesen is tájékozott e témában, az tudja, hogy a valóság ezen a tájékon nem kedvez a szemre maguktól értetődő dolgoknak.

Az abszurdnak megvan az a sajátossága - veszélynek is mondhatnám -, hogy bizonyos körülmények összejátszása folytán realizmussá szelídül avagy fokozódik. A Tangó pedig már évtizedekkel ezelőtt is képes volt frenetikus komédia, nagyszerű színészparádé lenni - igaz, Paál István rendezésében lélegzetelállító fenyegetés is. Vagyis ismerni véljük minden árnyalatát - nem megfejtésre szorul hát, hanem fölismerésre. Már azoknak persze, akik nem újszülöttek a terepen, és van mit fölismerniük.

2003-ban végzett a híres Máté-Horvai-osztályban. Rögtön a Katona József Színházba került, több komoly díjat nyert, de két év után azt mondta: otthagyja a színészi pályát. Volt spanyoltanár, aztán egy év után szabadúszóként újra játszani kezdett. 2009 óta az Örkény Színház társulatának tagja.

Történetesen egyetlen részt sem láttam A gyanú árnyékában című magyar dokureality sorozatból, de kétlem, hogy ez komolyan megnehezítette volna a Dömötör Tamás rendezte Sirály befogadását. A dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház produkciója a rendező szerint valahonnan a sorozat tájékáról dobbantott ugyan, de biztos nincs több köze hozzá, mint Dömötör egyik korábbi rendezésének, a Czukor-show-nak ahhoz a másik sorozathoz, a Mónikához...

Láthattuk Hamletként és Fenyő Miklósként, díjazták már színházi alakítását és a sármosságát egyaránt, nemrég pedig egy tehetségkutató műsorvezetőjeként tűnt fel a képernyőn. A Nemzeti Színház művészével a több lábon állásról, a színészek érdekérvényesítő képességéről és a kultúrharc áldozatairól is beszélgettünk.

"Vén vénáján a láz, szívó szájában a bláz / "z, a nagy varázsló a nadrágjába ráz / Itt hét Hófehérke hever / És a WC-be zárkózik mégis egy haver / Elő a metélttel, elő a mákkal / Elő a régi szexújsággal" - énekelte a később sikeresen leszokott és még sikeresebben megtért Pajor Tamás a nyolcvanas évek elején.

Magunkkal visszük a kabátot a nézőtérre, mert a színpadon van a "ruhatár" (Menczel Róbert széles díszlete a fogasok mögött többszintes emelvény). A színészek a ruhatárosok - és rögvest szépen egybe is mosódik két előadás: az Alföldi Róbert rendezte Sirály és a Trepljov rendezte produkció.

A színházi szakma is komoly felelőse annak, hogy kialakulhatott a mostani helyzet; párbeszéd helyett a személyes harcok és a lobbitevékenység a jellemző, a szelekció pedig elmaradt a társulatok között - mondja Balázs Zoltán, akivel a Mester és Margarita próbafolyamatának két ünnep közti szünetében beszélgettünk kultúrpolitikáról, a színház feladatairól és a társulatról.