A Ráspi nemcsak a feltűnést, de a tömegétkeztetést is kerüli: csupán egy helyiségből áll, melynek enteriőrje egy II. világháború előtti, kisvárosi nagymama lakberendezési elképzeléseivel harmonizál; már csak egy kis levendulaillat hiányzik a tökéletes illúzióhoz. De diós kalácsos tepsivel egyensúlyozó anyóka helyett profi és büszke felszolgáló érkezik, mi pedig megtisztelve érezzük magunkat. Dohányozni tilos.
Olvasmányainkból tudjuk, hogy a fertőrákosi Ráspi sikerkonyhájának egy kézenfekvő, ám mégis macerás eljárás a titka: jellegzetes magyar alapanyagokból próbálnak olyan remekművet alkotni, ami a világ bármelyik csúcséttermében megállná a helyét. Itt még nem tartunk, pedig milyen szép lenne a dallamos francia ételnevek között a pacalra vagy körömpörköltre bukkanni. A Ráspi-manifesztum így hangzik: "Nem követni, hanem megteremteni szeretnénk a divatot".
Ez az elképzelés természetesen a Király utcai teremre is jellemző. Az étlapon kevés és kimondottan a magyar vonalra helyezhető fogások kicsit cizelláltabb megfogalmazásban, mint az Orja falatozó palatábláján. De - és ez már a tapasztalat - az olyanok is magyar ízt kapnak, amik különben nem: például a hideg uborkaleves (980 Ft) kovászos, bár ettől inkább csak érdekes. És érdekes a friss házitészta erdei gombákkal (3400 Ft) is, csakhogy attól, hogy egy szem szeder meg némi menta kerül közé, nem válik meghatározó élménnyé: olajtartalma kissé eltúlzott, nem beszélve az ár/érték arányról. Viszont a kemencében sült mangalica- és szürkeborjú-szűz (4800 Ft) valóban mennyei. Dödölleágyon hever, rafinált fűszerekkel bolondított, és - a nagy termetű tésztával ellentétben - a mennyisége is megfelelő. Levezetésnek tökéletes a túrógombóc (980 Ft), amit olyan házi sárgabaracklekvárral édesítettek meg, hogy egyből a belépés után hiányolt nagymama jut az eszünkbe. Lehet, hogy mégis eldugtak egyet a sifonérban?
