rés a présen - A talpuk alá fütyülni

  • .
  • 2009. január 15.

Trafik

Rutkai Bori, a Specko Jedno énekese, szakács.

Rés a présen: Nemrég lett egy klubod a Nyitott Műhelyben, a Dzsem Bori, ahol már főzöl is. Hová ez a nagy igyekezet?

Rutkai Bori: Apukámmal sokáig tervezgettük, hogy egyszer nyitunk egy lacikonyhát, ha megöregszünk. Most már ideje gyakorolnom. A filmet közben "nézik a közönségek", mi nem látjuk, csak nevetgélünk a poénokon, és közben vadul kavarjuk a 20 adag finomat. Aztán úgy kell kikergetni vacsora után énekelni, mert akkor már nem akaródzik annyira a dalolás. De egy-két dal után belejövök, és alig bírom abbahagyni. Kíséret nélkül. Mint egy idő óta, csak ülök, és jutnak eszembe az énekek. A Vacka Rádióhoz én csak 2 db nótának írtam a zenéjét (szövegek Gaál Zsuzsa), a többi 16-on Kristóf (Darvas) és János (Bujdosó) osztozott testvériesen.

rp: A Specko Jednóval mi a helyzet?

RB: Ha kész leszünk a Vacka Dalokkal (CD), akkor végre nekiláthatunk a sajátunknak is. Január 29-én lesz egy színházas jellegű koncertünk a Budapest Jazz Klubban, amit rögzítünk. Ez lesz a lemez vázlata, illetve egyik lehetséges hangzóforrása. A Cabaret Medranóval is tervezünk közös, színházibb koncerteket, mert van egy rakás rokon motívumunk szövegben és zenében egyaránt, és a két zenekar metszetében jó pár közös zenész.

rp: A Kossuth Klubban volt kiállításod a "Zenei Vonal" sorozatban legutóbb, a tavaszi beborult Szabadkőmíves Kelemenné téma után szabadon, de a Betonka motívummal mi lett?

RB: Kovácsné Gyapjas Betonka a ritmikus trioprojektünk névadója lett. Az K.-né GY. B. őrs nemrég járt a baráti Csehországban, ahol további baráti nemzetek lányai, asszonyai mérték össze szellemi és akusztikai kapacitásukat egy-két Slam-esten. Játszottunk pl. sörön, rózsabimbós szívószállal felbugyorogtatva zenei minőséggé. Szép, horgolt fiktív népviseletbe öltöztünk, a dalokat prágai nyelvre fordíttatva, helyi civil erővel felolvastatva férkőztünk be a cseh közönség szívébe.

rp: Idei terveid?

RB: Rögtön eltűnök három hétre, egy titkos küldetésre. Szívesen beszámolok róla, ha teljesítettem. Aztán nemsokára másodszorra leszek 18 éves. Ha megérem, lesz egy ünnepi főzés a Lacikonyhában (Dzsem Bori filmklub), és Budapest Bár-koncert is lesz véletlenül akkortájban a hajón (A38). A Vacka Dalokkal koncertezgetni kezdünk. Érdekes lesz nem részeg felnőtteknek játszani, hanem józan gyerekeknek. De közben azért nem feledkezünk meg a részegekről és egyéb toxikusokról sem. A koncert-züllés nagyszerű terep egészséges életmódra agitálni. Néha sikerül megmenteni egy-két lelket! De legalább az intelligenciájukat ébren tartani. Vagy a talpuk alá fütyülni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.