rés a présen - "Modus vivendi a sorssal" - Kovács Kristóf író, rendező, dramaturg, librettista

  • .
  • 2009. május 14.

Trafik

rés a présen: A Magyar Narancs újságírójából librettista lettél, az Átváltozások című opera egyik szerzője. Mi történt a kettő között? Kovács Kristóf: Színházzal foglalkoztam, dramaturg voltam, darabokat írtam, rendeztem és szerepeltem, sőt, egy ízben néptáncoltam is egy népszínműben, ám ez később ön- és közkívánatra abbamaradt.
Az operát csak messziről kerülgettem, azóta, hogy láttam Peter Brook Carmenjét, és rájöttem, hogy jé, milyen érdekes, hogy azért énekelnek, mert egyszerűen elfogytak a szavaik a helyzethez képest; hogy vannak dolgok, amiket már nem lehet szavakban elmondani, csak üvölteni, szűkölni, hallgatni - mely utóbbiak, ha avatott kézzel strukturálják őket, zenébe torkollanak. De ettől még nem írtam volna librettót, attól írtam, hogy jött Faragó Béla, hogy írjunk operát az Átváltozásból.

rap: Kik a kedvenc librettistáid?

KK: Lorenzo da Ponte. Szerintem az egyik legjobb Don Juan az övé. Másik példa: Schikaneder, a Varázsfuvola librettistája - ugyancsak szerintem - egy katyvaszos gügyögéssel állt elő: no de mégis! Az ő támogatása nélkül a Varázsfuvola sem jött volna létre. Ellenpélda: Wagner, aki a saját librettistája volt, de hogy melyik énje kevert alá jobban a másiknak, máig a zenetudomány és a pszichiátria legizgalmasabb rejtélyei közé tartozik; vagy Lengyel Menyhért a Kékszakállúval, ami nem annyira librettó, mint inkább párbeszédekbe szedett idegállapot...

rap: Hogyan kötöttél ki a Sanyi és Aranka Színháznál?

KK: Lukáts Andor egy szép napon azzal a rögeszmével ébredt, hogy márpedig ő kortárs magyar operát mutat be: így talált Faragó Bélára, és vele rám.

Rap: Nagyon bírod Kafkát?

KK: Az Átváltozás velőtrázóan morbid és szellemes, ahogy a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli azt a képtelenséget, hogy valaki egy szép napon azzal ébred, hogy márpedig ő bogárrá változott - és innen kezdve a dolog hétköznapi vetületéről van szó, arról, hogy attól azért még tovább kell élni, meg lehet és kell kötni az alkut, az afféle modus vivendit a sorssal...

rap: Milyen Faragó Béla zenéje?

KK: Kegyetlenül őszinte világ ez, és emiatt nagyon rejtett és groteszk humora van. Szeretném, ha egy szép napon arra ébrednék, hogy ilyenem van. Faragó Béla mennyei diszharmóniákat és pokoli ritmusokat írt: komor, megrázó, ijesztő szépség van a zenéjében.

rap: Mikor látható az Átváltozások? S vannak-e librettóterveid?

KK: Májusban és júniusban is játsszák még a Sanyi és Arankában a darabot. Én meg írom a következő librettómat: Pacsai Attila a zeneszerző, nemzeti romantikus témakörben utazunk, de lesz benne kísértet is - női.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.