rés a présen - "Modus vivendi a sorssal" - Kovács Kristóf író, rendező, dramaturg, librettista

rés a présen: A Magyar Narancs újságírójából librettista lettél, az Átváltozások című opera egyik szerzője. Mi történt a kettő között? Kovács Kristóf: Színházzal foglalkoztam, dramaturg voltam, darabokat írtam, rendeztem és szerepeltem, sőt, egy ízben néptáncoltam is egy népszínműben, ám ez később ön- és közkívánatra abbamaradt.

Az operát csak messziről kerülgettem, azóta, hogy láttam Peter Brook Carmenjét, és rájöttem, hogy jé, milyen érdekes, hogy azért énekelnek, mert egyszerűen elfogytak a szavaik a helyzethez képest; hogy vannak dolgok, amiket már nem lehet szavakban elmondani, csak üvölteni, szűkölni, hallgatni - mely utóbbiak, ha avatott kézzel strukturálják őket, zenébe torkollanak. De ettől még nem írtam volna librettót, attól írtam, hogy jött Faragó Béla, hogy írjunk operát az Átváltozásból.

rap: Kik a kedvenc librettistáid?

KK: Lorenzo da Ponte. Szerintem az egyik legjobb Don Juan az övé. Másik példa: Schikaneder, a Varázsfuvola librettistája - ugyancsak szerintem - egy katyvaszos gügyögéssel állt elő: no de mégis! Az ő támogatása nélkül a Varázsfuvola sem jött volna létre. Ellenpélda: Wagner, aki a saját librettistája volt, de hogy melyik énje kevert alá jobban a másiknak, máig a zenetudomány és a pszichiátria legizgalmasabb rejtélyei közé tartozik; vagy Lengyel Menyhért a Kékszakállúval, ami nem annyira librettó, mint inkább párbeszédekbe szedett idegállapot...

rap: Hogyan kötöttél ki a Sanyi és Aranka Színháznál?

KK: Lukáts Andor egy szép napon azzal a rögeszmével ébredt, hogy márpedig ő kortárs magyar operát mutat be: így talált Faragó Bélára, és vele rám.

Rap: Nagyon bírod Kafkát?

KK: Az Átváltozás velőtrázóan morbid és szellemes, ahogy a világ legtermészetesebb dolgaként kezeli azt a képtelenséget, hogy valaki egy szép napon azzal ébred, hogy márpedig ő bogárrá változott - és innen kezdve a dolog hétköznapi vetületéről van szó, arról, hogy attól azért még tovább kell élni, meg lehet és kell kötni az alkut, az afféle modus vivendit a sorssal...

rap: Milyen Faragó Béla zenéje?

KK: Kegyetlenül őszinte világ ez, és emiatt nagyon rejtett és groteszk humora van. Szeretném, ha egy szép napon arra ébrednék, hogy ilyenem van. Faragó Béla mennyei diszharmóniákat és pokoli ritmusokat írt: komor, megrázó, ijesztő szépség van a zenéjében.

rap: Mikor látható az Átváltozások? S vannak-e librettóterveid?

KK: Májusban és júniusban is játsszák még a Sanyi és Arankában a darabot. Én meg írom a következő librettómat: Pacsai Attila a zeneszerző, nemzeti romantikus témakörben utazunk, de lesz benne kísértet is - női.