rap: És miért kellettek a vendégek?
VG: Mindenki utálta már, hogy csak férfihangon tudok előadni bármit is. Az ének nálunk elég sarkalatos kérdés, a magyar szövegek miatt. Az extrém hangképzés megnehezíti a szövegérthetőséget, az artikulációt, így mindig többféle hangot kellett produkálnom. Azért szerettünk volna sok vendéget, mert a hangszeres témák nagyon finoman, rétegzetten vannak felépítve ezen az albumon. Egyébként legfeljebb rocklemezen hat furcsán, hiphopelőadóknál például teljesen természetes, hogy keresztbe-kasul vendégszerepelnek egymás lemezein.
rap: A Moebiuson az eddigieknél valamivel dallamosabb a zene, kevesebb a halálsikoly. Netán nagyobb közönséget szeretnétek elérni?
VG: Ilyen névvel? Ha nagyobb tábort szerettünk volna elérni, akkor jobban ráfeküdtünk volna a mostanában divatos "matek-deathcore"-ra. Ez könnyen beleillett volna a profilunkba, és nagyon patent arcok lettünk volna vele a tizenéves MySpace-generációnál. Ha az lett volna a fő cél, hogy nagyon true arcok legyünk, hidd el, tudtuk volna, hogy mérjük ki, miből mennyi kell az albumra, hogy kurvaság nélkül mi legyünk a legjobb fejek a világon. Öncélú sikítozásból pedig ezen a lemezen van a legtöbb. Aki nem hiszi, számoljon.
rap: Túl vagytok néhány viszonylagos sikeren - mit gondolsz, mit lehet elérni Magyarországon extrém metállal?
VG: Családos harmincasok vagyunk, túl vagyunk már egy csomó nagy buktatón. Fogalmunk sincs, meddig lehet elmenni Magyarországon ma ezzel a zenével. Annak idején a Moby Dick rettentő meszszire jutott, de erről a mai zenekarok már csak álmodhatnak, már nem az a világ van. Mindenesetre, ha nincs több lépcsőfok, attól se fogjuk telesírni a kispárnánkat. Amíg meg nem unjuk, vagy amíg egyéb körülmények el nem lehetetlenítik a folytatást, csináljuk. Sokkal jobb helyzetben vagyunk egy csomó fantasztikusan tehetséges zenekarnál, és ezt meg tudjuk becsülni.
rap: Miért vagy öltönyben minden koncerten?
VG: Mert az öltöny metál. Bárki is állítja az ellenkezőjét.
(koncertidőpontok: www.watchmydying.com)
