rés a présen - "Szájhagyomány útján terjedtem" - Farkas Veronika műfordító

  • .
  • 2010. szeptember 30.

Trafik

rés a présen: A műfordítók között milyen státusz az, ha valaki nem Shakespeare-t, hanem vámpírtörténeteket, Dexter-regényeket és Pratchett-köteteket fordít? Farkas Veronika: Szerintem nagyon-nagyon kevesen fordítanak Shakespeare-t manapság, és azok sem kizárólagosan. Terry Pratchett és a Korongvilág amellett, hogy nekem tizenöt éve a rajongásom tárgya, a fantasykedvelők körében rendkívül népszerű, a Dextereknek nagyon igényes a szövegük, és még a vámpírtörténetekben is van olyan (például a Vámpírakadémia), amelyekben azonosulni tudok a főszereplővel (a műfordítók nagy része szintén az éjszaka teremtménye), mert valamivel kevesebbet verekszem nála, viszont ugyanazt a parfümöt használjuk.
Aztán nemrég fordítottam le például a Nemtudomkát oroszból, ami valahol klasszikusnak számít, és az is nagyon élvezetes volt. Szóval fordítói státuszomról annyit, hogy jól érzem magam.

rap: Hogy talált meg téged a fantasymánia, és hogy találtak meg a kiadók?

FV: A kiadók egy része a blogom alapján talált meg (nagyon régen szerettem volna Pratchettet fordítani, az asztalfióknak csináltam is, és Pratchett legújabb magyar kiadójának az egyik munkatársa olvasta ezt nálam, majd küldött egy próbafordítást), utána szájhagyomány útján terjedtem. Manapság egyébként az általam ismert kiadók mindegyike elég sok sci-fit és fantasyt ad ki, mert azt biztosan veszik.

rap: A sok vámpíros könyv hogyan hat a személyiségfejlődésünkre?

FV: Szerintem a vámpírokkal semmi baj, pláne ezekkel a mai, vámpírságukban kasztrált vámpírokkal (bezzeg az én időmben). Ha nagyon ki akarnék hozni valamit a témából, akkor azt mondanám, hogy nem feltétlenül jó üzenet, miszerint "Az Igazi" csak olyan, erőszakos hajlamokkal rendelkező illető lehet, akit a társadalom kivetett magából, és akiről az ember nem beszélhet a szüleinek és a barátainak, ugyanakkor ebből a szempontból például a Rómeó és Júliáról is sok rosszat el lehetne mondani.

rap: Mi az, ami legjobban segít a fordításban?

FV: Hát eleve, hogy ismerek nyelveket, bár Karinthy például enélkül is megoldotta. Orosz és angol nyelvterületen éltem és tanultam, nagyon kicsi koromtól elég sokat olvasok, és grafomán is vagyok, továbbá nyitott az idegen létformák iránt.

rap: Nincs olyan érzésed, hogy te is ezekben a világokban élsz?

FV: Én tényleg azokban a világokban is élek.

rap: Mik a kedvenc munkáid? Mi a legközelebbi, ami megjelenik?

FV: Pratchett az abszolút kedvenc (tőle most jelent meg a Maszkabál és az Egyenjogú rítusok), illetve a Nemtudomkát is nagyon élveztem, ami remélhetőleg ősszel kerül a boltokba, továbbá az Outlander című kicsit bizarr, de letehetetlen időutazós-romantikus-történelmi megaregényfolyam első része jön hamarosan, meg a Vámpírakadémia következő, negyedik kötete, ami nagyrészt Oroszországban játszódik.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.