tévésmaci - Madarak a viharban

Amikor Sztupa és Troché lent iszogattak az Arbat végén álló Hotel Belgrád dolláros pincebárjában Szergej Mihailovics Szorkinnal, odakinn hideg tél volt, az utcákon óriási halmokban állt az összefagyott hó, a házak közt süvített a metsző északi szél. Miről beszélsz, Sztrelok? - nézett át az asztal és a vodkáspoharak fölött egyenest az NKVD egykori felderítőtisztjének vizes kék szemébe Troché.

Ha nem jár a komp, cseszhetitek az egészet - ismételte meg lassan forgó nyelvvel, de teljesen érthetően az ittasság küszöbén ingó felsőtesttel várakozó ötvenes férfi. A Weiss Manfréd-aranyak a budafoki pincerendszer szellőztetőházacskáiban vannak, de csak akkor találjátok meg őket, ha Csepelről, a Rózsa utcai komppal keltek át a Vágóhíd utcai hajóállomáshoz. Ott van az útmutatás, a Dunán. Utána át kell valami aluljárószerű lyukon menni a vasút alatt, majd egyenest keresztül a főúton, van ott valami villamos is, azt hiszem, a 43-as, és szemben tán egy ajtón vagy kapun át, van fölfelé egy gyalogút. Afféle kaptató, aminek a jobb oldalán le lehet nézni a borgyár udvarába, ahová a szállítókocsik bejárnak, aztán elhaladtok - ugyancsak jobboldalt - egy sorház mellett, s már kinn is vagytok a szellőzőknél. Mindenre tűpontosan emlékszem, nem téveszthetitek el. De nem mentek semmire, ha nem látjátok meg a Dunán - a kompról, csakis a kompról, nem valami lélekvesztőről - a jelet, ami tulajdonképpen egy térkép. Istenem, micsoda idők voltak, esett ki a szerepéből egy pillanatra a nyugdíjas kém. Kiitta a vodkáját, intett Sztupáéknak, hogy jó lesz, ha tartják vele a lépést, aztán odahívta a kisasszonyt is, hogy hozzon még egy kört. Mi sajnos nem kérünk többet, mert mennünk kell, kezdődik a tévéműsor. És az asztalnál csak ők hárman maradtak...

Pénteken este nyolckor a Cinemax egy sűrűn játszott klasszikussal hozakodik elő: ugyancsak kémfrontról integet A mandzsúriai jelölt. A mai román film lepapírozott megdicsőülésének levetítésére tíz után tíz perccel kerít sort az m2 (4 hónap, 3 hét, 2 nap) - ha azt mondom, hogy decensen didaktikus műalkotás, minimum udvarias voltam.

Szombaton viszont már egy előtt öt perccel felállhatunk az ebédlőasztal mellől, mert kezdődik a ViaSat3-on a Huckleberry Finn kalandjai. Apropó, szobrot Mark Twainnek minden általános iskola udvarára! Este fél tizenegykor Spike Lee filmje ugyanitt, a Nepperek, sok kitűnő színésszel, csak hát a helyzet az, hogy a mondott Lee nem csinált életében egy jó nagyfilmet sem, két remeklése van: egy klip Michael Jacksonnak és egy tízperces rövidfilm arról a kortynyi időről, amikor Al Gore tűnt győztesnek. Apropó, Al! Alfa Rómeó és Júlia a Filmmúzeumon este kilenckor, melyben Latinovits Zoltán egy Trabanttal szívatja szénné a nyugati kocsit hajtó Nagy Attilát, de a dolog természetesen Ruttkai Éva bőrére megy. Ugyanekkor a TCM A törvényen kívüli Josey Walest adja, ami ugyan egy Clint Eastwood rendezte western, de távolról sem A fennsíkok csavargója.

Vasárnap időviharba keveredünk, és az ősi első Csillagok háborúja és az ősi első Indiana Jónás, Az elveszett frigyláda fosztogatói közt választhatunk, előbbi hét előtt a tv2-n, utóbbi nyolc után a Film+-on - brrrrr. 'szinte jóakarótok, Televízió Smár persze az éjjel egykor a Filmmúzeumon kezdődő Happy Endet ajánlja, melyben Milos Macourek küzd meg Karinthy Frigyessel, khm, félnehézsúlyban.

Hétfőre ismét találtunk egy dokumentumfilmet, sőt egy sorozat első részét, de leginkább csak azért, hogy végre - fájdalmasan hosszú szünet után - ismét feltehessünk egy találós kérdést, valami rendesebb szekszárdi vörösért. Tehát az m2-n 0.40-kor Raszputyin - A csillagok felett orosz dokuszéria. Mi volt a csóka keresztneve? Utánanézni nem épp elegáns megoldás. Volt egy krimi a ViaSaton 22.40-kor, a Kiképzés - mit mondjak, én bírtam. Mindig bírom.

Kedden Szegénylegények a Filmmúzeón 23.15-kor, előtte Visconti, utána Bertrand Blier (a jóarcú Bernard fia).

Szerdán Dekameron a Cinemaxon éjjel 2.35-kor, és a Zelig 20.30-kor az MGM-en.

És annyi. Le a tévével!