Állomásról állomásra IX.: XIX. századi szabvány (Kisterenye)

  • - legát -
  • 2005. szeptember 15.

Tranzit

A híres építész, Finta László azt nyilatkozta (Városközpontosítás, Magyar Narancs, 1998. július 2.), hogy művei közül csupán kettőre büszke fenntartások nélkül: a Teve utcai rendőrpalotára és Salgótarján városközpontjára. Persze ennél kevesebb is elég lett volna, hogy Nógrád megye székhelyének vasútállomását felkeressük. A kisterenyei objektum azonban utunkba állt.

A híres építész, Finta László azt nyilatkozta (Városközpontosítás, Magyar Narancs, 1998. július 2.), hogy művei közül csupán kettőre büszke fenntartások nélkül: a Teve utcai rendőrpalotára és Salgótarján városközpontjára. Persze ennél kevesebb is elég lett volna, hogy Nógrád megye székhelyének vasútállomását felkeressük. A kisterenyei objektum azonban utunkba állt.

Salgótarján mindössze 120 kilométerre van Budapesttől, vasúton mégis több mint két óra az út - még olyan kontinentális járattal is, mint a Besztercebá-nyára tartó Urpin expressz. Igaz, hogy éppen ez a vonal (Pest-Hatvan-Losonc) volt az első a MÁV történetében, de az eltelt majdnem 140 év alatt a fejlődés mintha megállt volna Hatvannál. Onnantól kezdve elfogy az áram, mozdonycserére van szükség, menetrend szerint is negyedóra, mire dízelt kötnek a kocsik elé. Miután meglódul a szerelvény, valamiféle sétagalopp veszi kezdetét. Ha nincsen - a leggyakrabban persze van - sebességkorlátozás, másfél óra alatt meg is érkezhetünk a kiszemelt állomásra.

A célegyenesben, Kisterenyén mégsem azért kötöttünk ki, mert elfogyott a türelmünk. Nem a hőség vagy a fülke bűze, a fantasztikus látvány miatt döntöttünk a leszállás mellett. Ami ugyanis elénk tárult, jóval többnek látszott egy réges-régi vasúti létesítménynél: maga volt a megtestesült múlt.

Ráadásul az elnevezés is anakronisztikus. 1989 óta nem létezik ilyen nevű település, Kisterenye, Nagybátony, Maconka, Szúpatak falusi unióját követően ugyanis Bátonyterenyének hívják a várost, ahová megérkeztünk. A harmadik legnagyobb Nógrád megyében, de mint tudjuk, errefelé - leginkább a hatalmas munkanélküliség miatt - elsőnek lenni sem könnyű. Bátonyterenye azonban nem adja fel, a város internetes honlapján büszkén hirdetik: "Célunk, hogy városunk a Bátonyterenyei Kistérség kereskedelmi, kulturális és gazdasági központjává váljon."

A bányászatnak köszönhetően a környék egykor valóban kereske-delmi és gazdasági központnak számított, amelynek minden bizonnyal a kisterenyei vasútállomás lehetett a centruma. Az ötvenöt kilométer hosszú Kisterenye-Kál-Kápolna "szárny" jelenleg is létezik, de ez kevesebb mint a harmada az egykori Mátra-Körös-vidéki HÉV Társaság több mint 180 kilométeres, az Alföldet átszelő, Kisújszálláson át egészen Dévaványáig tartó vonalának. Szeneskocsiknak természetesen nyomát sem találjuk, három kilométerre viszont egy kísértetjárta helyet, a Rákóczi-bányatelepet, ami olyan, mint valami járvány sújtotta övezet: üres épületek, betört ablakok, a völgyben rozs-dásodó munkagépek. Csupán a "Sportsalak eladó!" felirat és néhány száradó ágynemű jelzi, hogy itt is élnek emberek.

A kisterenyei vasútállomáson viszont mintha mindennek a fordítottja lenne. A hazai viszonyokhoz képest példás rend, már-már műemlékjelleg. Miután elszivárog az utazóközönség, a forgalmi szolgálattevő pedig eltűnik a kulisszák mögött - a resti zárva, a pénztárablak is -, magunkra maradunk két dekorációnak szánt hajtánnyal és a Glória temetkezési bt. nagyméretű hirdetésével. És persze a csodálatos épülettel, ami valahonnan olyan ismerősnek tűnik.

A történet 1861-ben kezdődött. A Szent István Kőszénbánya Társulat tulajdonosai Coburg-Gotha Ágost herceggel, a Forgách grófokkal, Podmaniczky Ármin és Sina Simon báróval, gróf Czebrián Ferenccel, valamint Gyürky Pál örököseivel társaságot alapítottak Magyar Északi Vasút néven. Miután 1863 január-jában kilencven évre szóló tulajdo-nosi jogot szereztek, felvették a jobban csengő Cs. és Kir. Szabad Pest-Losonc-Besztercebánya Vasút és Kőszénbánya Társulat nevet, októberben pedig már meg is kezdődtek a munkálatok. Az első szakaszt, a Pest és Hatvan közöttit 1867. április 2-án adták át, a Salgótarjánig tartó másodikat egy hónappal később, hatalmas adósságok felhalmozása árán. Tény, hogy azokban az időkben még nem lehetett precízen kiszámítani a vasútépítés költségeit, mégis elgondolkodtató, hogyan könyvelhettek el 2 forint 29 krajcár napidíjat a kubikusoknak, miközben csak 25 krajcárt kaptak. Noha úgy tűnt, a vasútépítés remek munkalehetőséget biztosít, és az ország minden részéről özönlöttek az emberek, ez a fizetés csak arra volt elég, hogy még aznap elverjék a munkaterületeken felállított kantinokban. Egy 1864-es árjegyzék szerint ugyanis a háromfontos cipó, a marhahúsleves és a birkagulyás 10 krajcárba, egy font szalonna negyvennyolcba, egy icce bor szintén tízbe, a pálinka huszonnégybe került. A tulajdonosok persze próbálták menteni a menthetőt, például más társaságokkal való egyesüléssel, de törekvéseik nem jártak sikerrel, így 1868. június 30-án az adósságok átvállalásával a magyar kormány szerezte meg, a frissen alapított MÁV születésnapi ajándékául.

Az állami vasúttársaság első feladatai között szerepelt az cég arculatának kialakítása, és ezzel jóval megelőzte korát. Az egyenruhától kezdve a bútorokon át a fali menetrend keretéig az egységesítés minden részletre kiterjedt, így az apróságok mellett természetesen az épületekre is. A MÁV magasépítészeti osztálya ötféle, különböző méretű indóháztípustervet készített. A nyeregtetős, hosszúkás épületek mellőztek mindenféle cicomát, a tervezők kizárólag a funkciót tartották szem előtt, úgy tűnik, a pompát későbbre, a nagy pályaudvarok (1880-90-es évek) megépítésének idejére tartogatták. De az első MÁV-vonal állomásai még a magasépítészeti osztály etalonjai voltak. A történelmi viharokat, a modernizálást és persze a kreatív állomásfőnököket csupán néhány vészelte át, a kisterenyei ezek közül a jelentősebbek közé tartozik. Ha eltekintünk a stílusidegen neontejüveg állomásfelirattól, az 1960-as évek nélkülözhetetlen építészeti anyagától, a hullámpalától, és nem figyelünk oda az apró részletekre, valóban tekintélyt parancsoló, tizenkilencedik századi objektumban érezhetjük magun-kat. Egy ún. II. osztályú indóházban, ami a jelenlegi állapotokat ismerve messze osztályon felüli.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.