Állomásról állomásra VIII.: A múltat megtalálni (Sátoraljaújhely)

Tranzit

A 19. század utolsó negyedétől Trianonig a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal felező-, illetve csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás egykori jelentőségének állított emléket a MÁV és a városvezetés egy csodálatosan renovált épületben. Az illő forgalom azonban hiányzik.

A 19. század utolsó negyedétől Trianonig a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal felező-, illetve csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás egykori jelentőségének állított emléket a MÁV és a városvezetés egy csodálatosan renovált épületben. Az illő forgalom azonban hiányzik.

Sátoraljaújhely, mely Rákóczitól Kölcseyn és Kossuthon át egészen Fejti Györgyig nyilvántartja a vonzáskörzetéhez kötődő történelmi figurákat, a rendszerváltás utáni tíz évet lényegében átaludta. Az északkelet-magyarországi határszél városának zsákutca jellege leginkább a vasútállomáson volt tetten érhető, hiszen az egykori vármegyeközpontnak emelt óriási épülettel sem a tulajdonosok, sem az utasok nem tudtak mit kezdeni. Az pedig az érkezők és indulók hangulatát is alapvetően meghatározta, hogy a járműbontóba váró roncsok, kiszolgált mozdonyok és szerelvények is az állomás előtti síneken várakoztak.

Aztán néhány éve, amikor még futott a MÁV-nál állomásrekonstrukciós program, és a miskolci, illetve szerencsi vasútállomás felújítása is befejeződött, a megye

valaha legtekintélyesebb

kisvárosi állomását sem merték kihagyni. Annál is inkább, mert jó egy évtizedes ígérgetés után ekkortájt készült el végre az előírás-szerűen magasított peron, amely mögött a funkciótlan, teljesen leromlott állapotú épület több mint szégyellnivalónak számított. (Még akkor is így van ez, ha az itteni vasutasok többsége máig neheztel Koltai Róbertre, amiért a történetileg valóban itt játszódó Sose halunk megbe nem filmezte bele az ötvenes évek óta változatlan állapotban hagyott vasútállomás érkezési oldalát.)

Az újjáépítésnél az államvasutaknál - nem csak takarékosságból - az is felmerült, hogy a 18 ezres városhoz és alig tucatnyi (jelenleg éppen 16) érkező és induló vonathoz illeszkedő méretarányosításnak vessék alá a kétszintes, vásárcsarnok nagyságú, eredeti funkcióinak többségét már legalább 50 évvel korábban elvesztő épületet, de az ötlet a műemlékvédelmiseknek köszönhetően gyorsan hamvába holt. A teljes egészében alig egy éve elkészült sátor-aljaújhelyi vasútállomás szinte az 1900-as évek előtti eredeti nagyságában épült újjá. A több százmillió forintos, teljes át- és újjáépítés annak az 1898-ban kibővített állomásépületnek a főbb jegyeit élesztette újjá, mely az egykori Zemplén vármegye pénz-, termény- és egyéb áruforgalmának több mint kétharmadát, illetve az évi 12 országos vásáron itt megjelent 2500 kofa logisztikai kiszolgálását teljesítette. Mindezt nagyjából abban a formában, ami miatt a Kassa, Szerencs vagy Csap irányába utazók mellett kedvelt helye volt a városi polgárságnak is, akik bálok mellett anno vívóbemutatókat és képkiállításokat is rendeztek az akkor konyhájáról is híres restiben.

A megaprojektbe

az is belefért, hogy az épület sokáig sárga (olykor tüdőszínű részekkel) és mélyzöld színvilága helyére fehér alapon halványvörös és napszítta MDF-zöld színek kombinációja került - igaz, a váltás jogosságát nagy képzelőerővel akár a korabeli fekete-fehér fényképekből is ki lehet olvasni. A régi nagyság kidomborítása mellett a funkciókeresés is fontos szempont volt. Ezt nemcsak a hat, teljesen lerobbant és egyszerre soha nyitva nem tartó pénztár két korszerűre cserélése igazolja, hanem hogy az emeleten ma szociális bérlakások vannak, az egykori terménytárolók helyén pedig a Borsod Volán helyi bürokráciája kapott helyet. Az állomásépületen belül a ma is vasúti közlekedéshez használt területeken szimbiózisba hozták a százéves időutazást sejtető padokat a modern burkolóelemekkel és ízléses faldekorációkkal. Mindezt a váróteremben állva hagyott eredeti öntöttvas tartóoszlop koronázza meg. Igaz, az nehezen megfejthető talány, hogy egy szórt falfényekkel világított teremben miért feketére mázolták a díszes, ám így magából alig valamit megmutatni tudó mementót. Azonban a peron felőli oldalon, az eresz alá szerelt világítótestek valóban bámulatosak. Ilyesmit legfeljebb a prágai belváros utcáin láthat az ember.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.