2020-ra másfél milliárdan utaznak a világban - jósolja az Idegenforgalmi Világszervezet. A világgazdaság egyik legmegbízhatóbban teljesítő iparága közvetve vagy közvetlenül kétszázmillió embernek ad kenyeret, sok országban a vendéglátás bevételei jelentik az egész nemzeti összterméket. Az idegenforgalom azonban gyakran halálra szereti azt, aminek a bemutatására létrejött, s nem biztos, hogy a hatásviselő és átalakuló helyi társadalmak túl sokat profitálnak belőle. Segíthet megőrizni a kulturális és természeti sokszínűséget, de könnyedén le is radírozhatja.
A fogyasztói tudatosság a turizmusban is új igényeket hív életre: Nyugaton az utóbbi években egy-re több iroda, túraszervező kínál olyan környezet- és társadalomkímélőnek hirdetett
"felelős utazásokat",
ahol elvileg a vendéglátó közösségek jobban járnak, nem zsigereljük ki a természetet, és a hely varázsából talán marad valami a következő nyaraló generáció számára is. A legnagyobb felelősség a pazarló és nagy helyigényű nyaralóturizmus szereplői vállán nyugszik, de a mára tömegessé vált önerős világutazás hatásait sem szabad alábecsülni. Elég megnézni, mivé lett pár évtized alatt a Balin található Kuta, vagy hogyan válik hippiparadicsomból nemzetközi üdülőhellyé az indiai Goa. A hátizsákos turizmus nem annyira koncentrált, viszont több helyen üti fel a fejét, a népszerű útvonalak mentén fekvő helyszínek pedig gyorsan veszítenek bájukból. "Ami bekerül a hátizsákos útikönyvekbe, annak annyi. 'k több időt töltenek egy helyen, viszont kevesebbet költenek, és nem feltétlenül a legjobb arcok. Minden reptéren vitrin, poszterek hívják fel a figyelmet a védett ér-tékekre, mégis rendre akad olyan utasunk, aki megveszi a leölt elefántból készített ékszert azzal, hogy ennek már úgyis mindegy" - mondja egy kalandtúrákat szerve-ző cég alkalmazottja. Az "ibuszos" és a hátizsákos utazás házasításá-ból létrejött irányzatok világszerte óriási népszerűségnek örvendenek: manapság dán nyugdíjasok bolyonganak a Selyemúton, magyarok cserkelnek a szavannán, az amerikaiak pedig újra felfedezik Délkelet-Ázsia dzsungeleit.
A felelősen utazó turista morális dilemmái a tervezéssel kezdődnek. Burma fantasztikus volna, de a katonai juntát jórészt az odavitt dollárok tartják el, és persze Kubával is hasonló a helyzet. "Jelenléted legitimálja is a rendszert, de ennek a negatív hatása jóval kisebb annál, mint hogy az elnyomásban élők találkozhatnak más nézőponttal, és azt érezhetik, hogy nincsenek egyedül" - segít a mérlegelésben önkényuralmi rendszerekbe tett látogatásainak tapasztalatai alapján Gábor. Ha viszont elnyomottak közé megyünk, tudni kell viselkedni. Gyakran hallani olyanokról, akik Tibetben szórólapoznak a rendszer ellen, majd miután nagy bátran leülnek egy napot az őrszobán, hazarepülnek - ekkor kerülnek sorra azok a helyiek, akiknek a kezébe nyomták a "Free Tibet" prospektust. Iránban sem muszáj politikára terelni a szót, de ha vendéglátónk a helyzetet biztonságosnak ítélve szóba hozza a rendszer bűneit, nem kell csuka módjára hallgatni. Lehetünk őszinték, ám ér-demes árnyalva és udvariasan fo-galmazni, máshol sem feltétlenül hivatásunk ugyanis rádöbbenteni a helyieket, hogy a mi fogalmaink szerint micsoda elnyomásban és/vagy szegénységben élnek. Ha pedig nem vesszük meg a potalai palotában a kínai kormány által megjelentetett könyveket, és juszt sem az állami szállodában alszunk, a rendszert is kevésbé támogattuk.
A felelősségteljes utazás éthosza értelmében egyik legfontosabb feladatunk az ott élők jólétének fo-kozása, vagyis a lokális gazdaság éltetése. Ebbe ugyanúgy beletartozik, hogy a helyiek által működtetett szállást, éttermet, a helyi (tömeg)közlekedést részesítjük előnyben (és arra jegyet is veszünk), vagy a helyben készült szuvenírt vásároljuk. Könnyen lehet, hogy az interneten választott nemzetközi túraszervező cégnek befizetett summából alig jut valami az alvállalkozói lánc végén kullogó nepáli teherhordónak, a helyben felfogadott családi vállalkozás viszont jó eséllyel a közösséget gyarapítja. Az etikusan eljáró jövevény élvezi az alkudozást, de felméri, hogy az mikor fontos, és mikor kicsinyes időtöltés: fél dollár árkülönbség
mást jelenthet nekünk
és mást egy albán halásznak. Jelenlétünk mindenképp formálja a helyi társadalmat, de nem mindegy, milyen irányba. Vannak például, akik a jótékonykodást nem tartják felelős viselkedésnek. "Az egyik marokkói hegy lábánál lévő falu gyerekei a helyiek szerint a turisták-tól várható eurócentek miatt szok-tak le az iskoláról. Máshol láttam olyan földművest, aki úgy gondolta, nem éri meg kimenni a mezőre, inkább a turistákat lejmolja. Aztán, amikor azok egyszer csak hirtelen elmaradtak, ő ott állt, a föld meg parlagon maradt - mutat rá az altruizmus lehetséges veszélyeire a magyar túravezető. - Egy közösség, egy életforma hihetetlenül kifinomult rendszer - nem tudod, milyen hatása lesz egy elajándékozott rend ruhának vagy öt dollárnak. A turizmusból részesülő ázsiai falvakban az emberek így is kezdenek elidegenedni saját kultúrájuktól vagy az ebből kimaradó szomszéd falu lakóitól. Ezt ne fokozzuk, ha segíteni akarunk, inkább támogassunk egy értelmes fejlesztési projekten munkálkodó ottani vagy külföldi szervezetet." Bhutánban annyira tartanak a turizmus mellékhatásaitól, hogy a látogatókat a király csak jelentős pénzösszegért cserébe és limitált számban látja szívesen, a tanzániai Serengeti Nemzeti Parkban papíron csak bizonyos falvakban szabad a törzsi kultúrával ismerkedni, az út mentén kóricáló maszájok "elrontása" tilos. Bármerre is járjunk, azon legyünk, hogy a helyieknek ne menjen el a kedvük a külvilágtól, nekik nemcsak az idő természetéről, az intim szféráról, de a társadalmilag elfogadható magatartásról is gyökeresen más elképzeléseik vannak. Az etikus turista természetesen buzgón készül az adott térségből és lakóiból, az alapszókincset a repülőn már csak átismételi, a helyieket figyelve pedig rögzíti a tanultakat arról, mi számít udvariasnak az étkezés, az üdvözlés vagy az öltözködés vonatkozásában.
A helyi ökoszisztéma
kímélése sem rutinmunka. Vajon két hét a Costa Braván nem jár-e kisebb terheléssel, mint egy dzsungeltúra Costa Ricában? Mennyiben lehet környezettudatosságról beszélni, ha a tízezer kilométeres repülés alatt fejenként hétszáz liter üzemanyag ég el? Takarékos és átgondolt csomagolással (a filmek dobozai és minden felesleges csomagolóanyag otthon hagyásával) mindenesetre legalább azért tehetünk, hogy vendéglátóinknak kevesebb szemétről kelljen gondoskodniuk. Ha valami kerékpárral befogható, miért mennénk kocsival, ha vonatra is van időnk, felejtsük el a repülőt - vallja a világ elárasztásában és megóvásában egyaránt aktív Lonely Planet útikönyv-sikersorozat stábja, akik szerint a fő szabály, hogy mindenhol illik takarékoskodni a vízzel, az energiával és az étellel. A vadont járva hagyjuk az eróziót a természetre, maradjunk az ösvényen, főleg a magas hegyvidéki flóra regenerálódik nehezen. Ökológiai lábnyomunkra ügyelve nemzeti parkokban ne váljunk meg szemetünktől, legyen saját kulacsunk, a műanyag palackban árult víz helyett pedig áldozatosan forraljunk vagy tisztítsunk. Aki komolyan veszi magát, 15-30 centi mély gödröt kapar, elégeti a vécépapírt, de legalább egy követ pakol az eredményre, a vállalható mosakodás pedig a falu, a víznyerő helyzetének messzemenő figyelembevételé-vel és persze legfeljebb biológiailag lebomló szappannal történhet. A Sziklás-hegység látogatói kódexe szerint a vadvilágot saját érdekünkben is csak annyira szabad megközelíteni, amíg az állat nem változtat a viselkedésén, ha pedig valahol egy védett példány kiterítve kerül elénk, legyünk hátramaradottaival szemben legalább annyiban szolidárisak, hogy nem támasztunk új keresletet a jószág alkatrészeiből készített szuvenír megvásárlásával.
Az angolszász világból érkező "Responsible Travel" mára a turisztikai piac minden szegmensében ható hívó szó lett - legalábbis külföldön. Az interneten foglalhatunk mexikói nászutat, ahol a hacienda tulajdonosai ígéretük szerint rendesen fizetik és képzik alkalmazottaikat. Választhatunk brazil tengerparti nyaralást, ahol a szállás garantáltan a környezetbe illő, a bevétel az apró halászfalut élteti, a szervezők fát ültetnek és az árból még a favela lakóinak zenei továbbképzésére is jut. A kiscsoportos ázsiai biciklitúráknak, a teherhordókat saját gyermeküknek tekintő túraszervezőknek pedig se szeri, se száma. A budapest-bécsi város-nézést nem különbusszal, hanem helyi közlekedéssel és vezetővel, komoly kultúrtörténeti fejtágítóval kínálják. "A trend az egész brit piacot alakítja. Egy friss felmérés szerint az angolok kilencven százaléka nagyrészt az utazásszervező felelősségének tartja, hogy ahova ellátogat, ott a környezet épen maradjon, és a helyi lakosok rendesen profitáljanak a turizmusból, nyolcvan százalék pedig hajlandó lenne olyan cégnél nyaralást foglalni, amely ilyen utat kínál. Az etikus fogyasztói kosárról szóló 2004-es nemzeti jelentés adatai szerint a felelősnek titulálható utazásszervezők forgalma egy év alatt huszonkét százalékkal nőtt" - mondta Katie Fewings, az egyik legnagyobb ilyen profilú angol online utazási iroda, a ResponsibleTravel.com munkatársa. Bár a cég partnerei rendelkeznek vonatkozó írott üzletszabályzattal, a minőségbiztosítás ezen a területen még gyerekcipőben jár. Aki tehát attól tart, hogy egy marketingfogás áldozata lesz, a Lonely Planet tanácsa szerint jól irányzott keresztkérdések révén járjon utána, mennyiben zöld a felkínált nyaralás. Az egyik legnagyobb budapesti utazási irodánál is érdeklődtünk, de az üzlet vezetője tőlünk hallott először az új trendről, ám a hírek szerint annál a néhány hazai túraszervező cégnél, ahol a tulajdonos maga is nagy utazó volt, egyébként is próbálnak vigyázni kedvenc úti céljaikra.
"Sokszor a projekttervezésen áll vagy bukik, hogy a turisztikai objektum szociális, kulturális, ökológiai és gazdasági szempontból is fenntartható legyen" - állítja Szijjártó Orsolya, a turisztikai tanácsadással foglalkozó Inventio Consulting Kft. ügyvezetője, aki szerint a fejlesztők felelőssége mindegyik pillérre egyaránt vonatkozik. Egy új idegenforgalmi beruházásnál is alkalmazható olyan költséghatékonyság-elemzés, amely a környezetvédelmi szempontokat, a munkahelyteremtést, a kulturális értékek megőrzését számszerűsítve a társadalmi megtérülést is vizsgálja. Ez egyébként kötelező is a nagyobb, EU-s forrást igénybe vevő beruházásoknál. Ha a projektgazda környezetvédelmi, ökológiai szempontból fenntartható beruházást szeretne megvalósítani, akkor az úgynevezett látogatómenedzsment tervezésekor a terhelhetőségi szempontokat messzemenően figyelembe veszi. Egy természetvédelmi terület esetén alaposan megvizsgálja, merre kell terelni a turistákat, és eldönti, hogy milyen mennyiségben, a nap mely időszakában (pl. az állatok nyugalma miatt) jöhetnek egyáltalán, ugyanez egy kulturális létesítménynél a műemlékvédelmi megfontolások alapján történik. Szijjártó Orsolya szerint a turisták sokszor a megfelelő információ híján nem elég tudatosak, ám korántsem mindegy, hogy tiltó táblákkal vagy pozitív, magyarázó üzenetekkel próbálunk hatni rájuk. A szociális fenntarthatóságot többek között a térségi szereplők tervezési folyamatba történő bevonása, érdekegyeztető fórumok, workshopok biztosíthatják, e nélkül a helyi szereplők aligha azonosulnak a fejlesztésekkel. "A szemléletváltáshoz megfelelő képzésekre van szükség, erre brüsszeli források is bőséggel rendelkezésre állnak."
