Tranzit

Negyvenöt évvel ezelőtt állt forgalomba Budapesten az első tető nélküli Ikarus. A különleges városnéző buszt azok is a szívükbe zárták, akik sosem utaztak rajta.

A térhatású képek nézegetéséhez Pesten Calderoni kínálta a sztereoszkópokat a legnagyobb választékban - folytathatnánk, ha nem is varratmentesen előző, miskolci kalandozásunkat. És ha a napóleoni háborúk után Pestre szakadt talján mellett szóba hozzuk a 19. század vége egyik, szenvedéllyel fotografáló világutazóját, Hopp Ferencet, máris az újabb múzeumi körjárat kezdőpontján állunk.

Az egyre népszerűbb járművel száguldozni szinte sehol sem lehet, ám a vevőket a boltok nem csupán kiokosítják, egyenesen buzdítják a jogsértésre.

Az ötcsillagos hotel a hetvenes években nemcsak ízlésvitákat váltott ki, de a pénzről, luxusról, szabadságról - "Nyugatról" - alkotott felfogásunkat is meghatározta: a Kádár-kor szürkeségében maga volt a megtestesült amerikai álom.

"Fizetek, főúr, volt egy feketém, / s egy életem, amit elrontottam én...", dúdolgatta a kiállítást felkereső Recenzens, aki régi vendéglátó-ipari családból származik; elég, ha annyit mondunk, hogy édesanyja, amikor politikai okokból kirúgták az Operettszínházból, presszózongorázással kereste markánsan ártámogatott, rákosista kenyerét.

Vajon mit tud egy ennyire körvonalazatlan karakterű kerület a múltjaként felmutatni? - állítja meg az embert az elsietett értetlenkedés a felirat láttán a jellegtelen, családi házas egyszerűségével illedelmes rokonszenvet ébresztő egykori bölcsődeépület előtt. Zöldterület-zabáló, csúfan pöffeszkedő új épületek egyfelől, a magát mégiscsak tartó erdő, a völgyek és ormok másfelől: jómód és kirándulás, mi más a XII. kerület, amely újabban Hegyvidéknek nevezi magát?

"Már gyakornokként megértettem, miért mondják az öregek, hogy a boldog élethez a vasutasnak kell legyen valami vonatos hobbija is. Az elmúlt 28 évben ehhez annyit tettem hozzá, hogy olyat gyűjtök, ami senki másnak nincs" - mondja Haragovics József (52) múzeumtulajdonos.

Azon sem csodálkoznánk, ha kiderülne, honfitársaink körében ismertebb, mint a budai Vár, a Parlament vagy a Hősök tere. De abban egészen biztosak vagyunk, hogy élőben több magyar járt a Baross téren, mint az említett nevezetességek közelében.

Elsősorban az jár a fejünkben, hogy szeptember 13-án lesz hetvenöt éve, hogy Matuska Szilveszter a Füzes-patak fölött átívelő viadukton pokolgépet dobott a bécsi gyorsvonat alá. A mozdony hat kocsival együtt a mélybe zuhant, huszonketten meghaltak. A viadukt azóta Biatorbágy (1966-ig Bia és Torbágy) jelképe, de a helyieket régi vasútállomásuk is büszkeséggel töltheti el. Természetesen van "új" állomás is. Valaha arra is büszkék lehettek.

A székesfehérvári vasútállomás szocreál főépületének létrejöttében, még ha közvetett módon is, fontos szerepe volt a banánnak.

Hogy viselkedjünk egy diktatúrában és miképp egy nemzeti parkban? Adjunk-e pénzt a kolduló gyereknek? Hogy és mit vásároljunk? Egy új turisztikai trend, az úgynevezett felelős (vagy etikus) utazás képviselői szerint egy karibi luxusüdülést vagy egy pesti városnézést is lehet úgy intézni, hogy a végén még jól vállon is veregethetjük magunkat.

Ha homlokzatán nem lenne "vasútállomás" felirat, elegáns kaszinónak néznénk. De hamarosan elvész az illúzió, a csinos kis palotának nemrégiben nyúlvány nőtt az oldalába.

Már látni a bazilika körvonalait, mégis reménytelenül messze a pazar belváros. Még a XIX. században épült, egy helyiérdekű vasút állomásának. De épp a helyi érdeket nem találjuk.

1956. március 31-én született Angus Young, az AC/DC gitárosa. Ugyanezen a napon három budapesti orosz nyelvű gyűjtemény összevonásával létrejött a Gorkij Könyvtár, és miközben a magyar magkémia jeles képviselője, Imre Lajos akadémikus egy nemzetközi kongresszusra Moszkvába utazott, még mindig ugyanezen a tavaszi napon "műszakrendőri vizsgát" tett az UV villamos.