Tranzit

A Kerepesi temetőt elhagyva megemelkedik a Fiumei út bal partja. De szó sincs szédítő magasságról, légszomjról, tériszonyról. Inkább a környék iszonyatos.

Aki csak néhány percre megáll a Liszt Ferenc téri zebránál, rögtön láthatja, hogy a motorozás népszerűbb, mint a squash, a sárkányrepülés, lassanként a szoláriumozást is lehagyja. Szinte évente duplázódnak az eladások, így természetesen a kocsisorok között dübörögve elhúzó pilóták száma is napról napra emelkedik.

A helybéliek előszeretettel idézett mondása szerint Isten jókedvében teremtette Tokajt. A vasútállomásra azonban mindebből vajmi kevés jutott, hisz az épületről is csak az mondható el, hogy amikor majd' 20 éve Tokaj visszakapta városi rangját, akkortájt felújították.

A híres építész, Finta László azt nyilatkozta (Városközpontosítás, Magyar Narancs, 1998. július 2.), hogy művei közül csupán kettőre büszke fenntartások nélkül: a Teve utcai rendőrpalotára és Salgótarján városközpontjára. Persze ennél kevesebb is elég lett volna, hogy Nógrád megye székhelyének vasútállomását felkeressük. A kisterenyei objektum azonban utunkba állt.

A 19. század utolsó negyedétől Trianonig a Szerencs-Kassa, illetve Szerencs-Csap útvonal felező-, illetve csomópontjának számító sátoraljaújhelyi vasútállomás egykori jelentőségének állított emléket a MÁV és a városvezetés egy csodálatosan renovált épületben. Az illő forgalom azonban hiányzik.

Noha pár perc a Keletitől, a vadromantikára hajlamosaknak inkább a Népszínház utcából induló 37-es villamost ajánljuk.

Mázlisták vagyunk, hiszen nincs ilyen, csak pár ezen a földgolyón, csak itt, meg Peruban meg Szlovákiában. Ami különlegessé teszi a kisvasutak amúgy önmagában is felette vonzó világában, az az úgynevezett "csúcsfordítós" közlekedési metódus, mellyel a viszonylag nagy szintkülönbség is játszva leküzdhető.

Használt autót venni még ma is igazi kihívás, kaland, vakmerő szerencsejáték. Az emberek többsége azonban, ha kényszerből is, rabja ennek a szenvedélynek.

Komárom-Esztergom megye hetvenötezer fős székhelye a helyi lapok tanúsága szerint virágzó város.

Az idegenforgalmi szezon kezdetét jelzõ Utazás kiállítás üzleti szempontból érthetetlen rendezvény: minden évben egyre több város, szálloda és ország jelenik meg kínálatával a Hungexpón, egyre nagyobb a felhajtás, egyre több az érdeklõdõ - mégse vesz rajta soha senki semmit.

Két vasútállomás egy kisvárosban, egymástól alig pár száz méternyire. Az egyik zsákutcás vonal végén fekszik, ahonnan nem vezet út tovább, a másik pedig kiindulási pont az élet napfényes tájai, Mátrafüred és Lajosháza felé. Az ómega s az alfa.

Egy mezővároshoz képest már-már a monumentalitás határát súroló állomásépületről elsőre azt gondolhatnánk, hogy a Záhony-Debrecen-Szolnok-Budapest és a Szeged-Kecskemét-Budapest vonalak találkozási pontjának irányítása megfelelő kezekben és környezetben található. Az állomást bejárva azonban világosság gyúl: nincs egészen így, ráadásul a város rühelli a vasútállomását.

A Normafa a szótári definíció szerint a Sváb-hegy festõi panorámát nyújtó kilátóponja, tengerszint feletti magassága 477 méter (ebbõl következõen vagy négyszáz méterrel magasodik Pest fölé), ráadásul könnyen, gyorsan elérhetõ innen a János-hegy éppen úgy, mint a Tündér-szikla, Rácz Péter úttörõvezér vityillója vagy a Központi Fizikai Kutatóintézet (KFKI).

Csupa illendõség vagyunk, hisz az elsõ hazai gõzvontatású vasút célállomására mentünk, oda, ahol a legtöbb az egy négyzetméterre jutó emléktábla a falon (általában 1846. július 15-ére emlékeznek).