Űrszonda a Plútó közelében

A repülő zongora

Tudomány

A New Horizons szonda július 14-én haladt el a Naprendszer valaha legtávolabbinak tartott bolygója mellett. Vajon mire lelt e forradalmi napon?

Nem sok figyelmet keltett, amikor 2006. január 19-én, a NASA egy Atlas V rakéta segítségével útjára bocsátotta a New Horizons nevű, versenyzongora méretű (és alakjában is arra emlékeztető) űrjárművet, pedig nagyra törő tervekkel indult. Útját úgy tervezték, hogy elhaladjon a Plútó és annak holdrendszere mellett, majd megközelítsen több, az úgynevezett Kuiper-övben található égitestet. Az első találkozásra július 14-én került sor: a szonda elsuhant a Plútó és tisztelt égitestcsaládja közelében – az eredmények kiértékelése lapzártánk után várható. De addig sem árt áttekinteni, mit várhatunk a bolygó státuszától éppen kilenc éve megfosztott (bővebben: A kiszekált bolygó, Magyar Narancs, 2006. augusztus 31.) planetoida kutatásától.

Mint ferde torta és retorta

Régi álma volt a kutatóknak, hogy valamiféle űreszközt küldjenek a rejtélyes Plútó és a Naprendszer külső, fagyos égitestekkel telehintett zónájába. A Naprendszer peremén kallódó Voyager űrszondák, közülük is az 1-es sorszámú kapcsán már felmerült, hogy esetleg errefelé navigálják, de akkoriban izgalmasabbnak találták a Szaturnusz-hold Titán és környékének felkeresését. A kilencvenes évektől kezdve azonban mind több Kuiper-objektumot fedeztek fel a csillagászok, és ahogy gyűltek a bizonyítékok, úgy vált egyre nyilvánvalóbbá, hogy a Plútó is csak egy lehet közülük. Paradox módon éppen fokozatosan bekövetkező rangvesztésével párhuzamosan nőtt meg az érdeklődés a Plútó, egész rokonsága és bolygóövezeten túli környezete iránt.

Az ezredforduló után szárba szökkent New Horizons-projekt több, utóbb hamvába holt kutatási terv romjain épült ki, azok tanulságainak gondos beépítése nyomán. A misszió sikere sokat köszönhet a programvezető Alan Stern bolygókutató makacsságának és szívós kitartásának. Az űrjármű már azzal is rekordot állított fel, hogy soha egyetlen űreszközt sem juttattak ki a kozmoszba akkora sebességgel, mint a New Horizonst. A Földet és a Napot (pontosabban ezek gravitációs vonzását) egyaránt legyűrve, másodpercenként 16,26 kilométert megtéve (ez 58 536 km/h) távolodott bolygónktól. Először a 132524 APL kódnevű aszteroida mellett haladt el, majd mintegy 2,3 millió kilométerre megközelítette a Jupitert is. E viszonylag közeli találkozás nyújtotta gravitációs csúzlihatás még gyorsított is rajta, további 4 km/s-cel növelve sebességét, eközben a Jupiter holdjairól, légköréről és magnetoszférájáról szerzett adatok továbbításával tesztelték tudományos képességeit. Az út további részét viszont hibernálva töltötte a New Horizons, hogy kapacitá­sait megőrizzék a további munka számára, s csupán alkalmilag kapcsolták be, ellenőrzés céljából. Pont a finisben, július 4-én az eszköz komputere váratlanul biztonságos módba kapcsolt, mivel annyi mindent kellett egyszerre csinálnia: a számítógép egyik fele éppen a gyűjtött adatokat tömörítette, a másik a memóriájába égette a jövőre vonatkozó parancssorokat. Ezért 81 percre megszűnt vele a földi kapcsolat, és el is veszett mintegy 30 tudományos célú felvétel (a tervezett 500-ból). Nem csoda, hogy a Plútóval való randevúig már nem is terhelték ilyen feladatokkal a fedélzeti számítógépet.

Éppen elég dolga akad, hiszen küldetésének célja, hogy végre megértsük, hogyan jött létre a Plútóból és eddig ismert öt holdjából (Charon, Nix, Hydra, Kerberos, Styx) álló „család”, ez ugyanis rávilágíthat arra is, hogyan nézhetett ki, és milyen erők formálták a korai Naprendszert. A Plútó és holdjai, mindenekelőtt a Charon felszínének alapos vizsgálata mellett a szondának meg kell határoznia azt is, hogy pontosan milyen összetételű a törpebolygó atmoszférája, ez milyen dinamikus kapcsolatban van felszínével, melyet az előzetes kutatási eredmények szerint metán-, szén-monoxid- és nitrogénjég borít, s ebből szublimálnak a napos oldalon, napközelben a légkört alkotó gázok. Fontos lenne megtudni, hogy milyen alakú a Plútó és a Charon felszíne, és hogy vannak-e érzékelhető geológiai struktúrák. A Plútó körül biztosan, de a Charon körül esetleg előforduló légköri gázok vizsgálata során az is kiderülhet, valójában mennyire sűrű ez az atmoszféra, s miként reagál a Napból érkező nagy energiájú részecskék bombázására. Emellett a Plútó esetleges gyűrűjére és további kísérőire is következtethetnek a New Horizons felvételeiből, no meg arra is, pontosan milyen alakja lehet: a nyár elején készített előzetes, de távoli fotók szerint egészen gömbszerűnek tűnik. Érdekes lesz tanulmányozni tengely körüli forgását is: a pályasíkra bocsátott merőlegeshez képest 120 fokkal dőlt tengelye miatt a Plútó az „oldalán fekve” forog, 6,39 földi nap alatt megtéve egy fordulatot.

Márványból szoborta?

Amikor a New Horizons elindult, a Plútó még bolygónak számított, de fél év sem telt el, s megfosztották eme rangjától. Most már csak 134340 Pluto volna a nemzetközi tudományos neve (nálunk földrajzinév-bizottsági kegyből tarthatta meg ékezeteit), s kategóriáján belül (plutoida törpebolygók) is csak a másodiknak számít a nála negyedével nehezebb s a Naptól háromszor akkora távolságra található Eris után, mely a Neptunuszon túli planetoidák között a legnagyobb tömegű. 2008 óta a Ceresszel és a korábban Xenának is nevezett Erisszel együtt tehát a plutoida törpebolygók szűk körű családját alkotja: utóbbi felfedezése súlyos csapást mért a Plútó bolygó rangjára, s a New Horizons missziójának későbbi szakaszában éppen ilyen, a Naprendszer külső övezetében lakozó égitesteket, törpebolygójelölteket próbál találni. Talán nem meglepő, de Alan Stern, aki megszállottja a Plútónak, soha nem fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió 2006-os döntését, mellyel bolygóból törpebolygóvá fokozták le. Számára ez az égitest örökké a kilencedik planéta lesz, keresztezze pályája a Neptunuszét, s zárjon be akármekkora (konkrétan 17 fokos) szöget a legtöbb bolygó pályasíkjával, az ekliptikával (lásd keretes írásunkat). Állítólag az űreszköz névadása során is fontos szempont volt, hogy az NH monogram megfeleljen a Plútó két kisebb, 2006-ban már ismert holdja, a Nix és a Hydra kezdőbetűinek.

Ahogy azt a Voyagerek esetében már megszoktuk, ez az űreszköz is visz magával némi kulturális természetű elemózsiát – hátha talál értő befogadót, aki képes arra is, hogy kicsomagolja. A New Horizons fedélzetén mindenekelőtt ott figyel egy kompaktlemez, amely 434 738 nevet tartalmaz: ne kérdezzék, milyen protekcióval lehetett a listára felkerülni, s hogy jó lesz-e gazdáiknak, ha esetleg az erősen hipotetikus plútóiak viszontlátogatnának Földünkre. Emellett az űrszonda visz magával egy darabot a Space­ShipOne űrhajóból, egy amerikai zászlót (erre azért fogadtunk volna), valamint egy unciát (mintegy 30 grammot) az 1997-ben elhunyt amerikai csillagász, Clyde Tombaugh hamvaiból: ő volt az, aki 1930-ban felfedezte a Plútót. A tisztelet jeleként még arról a lányról (Venetia Burnley) is elneveztek egy porszámláló egységet, aki gyerekként először javasolta a Plútó nevet, mely tökéletesen beleillett a bolygónevek romanizált görög panteont megjelenítő sorába.

A New Horizons e pillanatban is másodpercenként 14,56 kilométeres sebességgel
halad, rádiójelei négy és fél órát utaz­nak, míg elérik a Földet. Itt a Nap még mindig –19,2-es fényességű a logaritmikus magnitúdóskálán, de lassan halványodik, ahogy az űrszonda egyre tovább megy a Nyilas csillagkép irányába. Reméljük, hogy útközben találkozik még néhány izgalmas égitesttel.

A Plútó pályája

A Plútó 248 földi év alatt futja be Nap körüli pályáját, mely sok tekintetben különleges és rendhagyó. Jelentős, 17 fokos szöget zár be az ekliptikával, azzal a síkkal, amelyet a Föld Nap körüli keringése fektetett le, s melyhez jó közelítéssel illeszkednek a többi bolygó pályái. De a Plútó pályaalakja jóval nagyobb excentricitást mutat, mint a többi bolygóé, amelyek mozgásformája azért közelebb áll egy szabályos körhöz. Elliptikus pályájának a nap inkább az egyik gyújtópontja, mintsem középpontja. Jellegzetes, hogy a Plútó–Charon gravitációs kettős közös tömegközéppontja (baricentere) rendszeres időközönként (legutóbb 1979–1999 között) közelebb kerül a Naphoz, mint a Neptunusz, pedig az hozzá képest belső bolygó. Ráadásul e pályát nagymértékben befolyásolják a Naprendszer nehezen mérhető, nüansznyi részletei, változásai, ezért leginkább kaotikusnak mondható. Bár számítógépes szimulációval több millió évre előre kiszámíthatjuk pontos pozícióját, de 20 millió éven, a Plútó számára adott Ljapunov-időhatáron túl ezek a kalkulációk spekulatívak lesznek: vagy ott lesz az égitest, vagy sem. Igaz, akkor ezt már aligha kérik rajtunk számon.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.