Digitális szakadék: Levelező demokrácia

  • Miró Kiss Ida
  • 2000. június 22.

Tudomány

Igen, egyszer majd lehet elektronikus szavazásokat és választásokat tartani, ha megszűnt a "digitális szakadék", mely a számítógép- és internet-hozzáféréssel rendelkező keveseket elválasztja a többségtől. A szoftverfejlesztőkön nem múlik, ők különb feladatokat is megoldottak már, mint a szavazók regisztrálása, azonosítása a szavazáskor és az azonosítás lehetőségének törlése az összeszámlálás után.
Igen, egyszer majd lehet elektronikus szavazásokat és választásokat tartani, ha megszűnt a "digitális szakadék", mely a számítógép- és internet-hozzáféréssel rendelkező keveseket elválasztja a többségtől. A szoftverfejlesztőkön nem múlik, ők különb feladatokat is megoldottak már, mint a szavazók regisztrálása, azonosítása a szavazáskor és az azonosítás lehetőségének törlése az összeszámlálás után.

De hát az a digitális szakadék, az ott van, és ott is lesz még sokáig Afrikában éppen úgy, mint Székesfehérvárott. A World Watch Institute által május végén bemutatott Életjelek 2000 című jelentés szerint a múlt év végén 72 millió számítógép lóghatott a neten, ami tavalyhoz képest 67 százalékos növekedés. 260 millió ember kapcsolódhat be a globális zizegésbe - egy a gond, hogy ez a Föld lakosságának még öt százalékát sem teszi ki. Aggasztja is rendesen a Világbankot a szakadék, hiszen ha egy 260 milliós piac buli, akkor mekkora buli lehetne a földi lakosság nagyobb hányadának becsalogatása az internetes bazárba?

Nosza, rendezzünk piackutatást!

A piackutatás majdnem olyan, mint egy közmeghallgatás - mármint amit nálunk a rendszerváltozás óta így neveznek. Korábban lakógyűlésnek vagy lakossági fórumnak hívták, és a Hazafias Népfront teljesítette ki vele a szocialista demokráciát. A Világbank viszont kapitalista demokráciában utazik, ezért globális lakossági fórumokra hívja a népeket. Elektronikus fórumokra. Igaz, ami igaz, amióta James D. Wolfensohn a Világbank Csoport elnöke, változott a bank stílusa, mintha adna arra, mit beszélnek róla a népek. Sőt a PR-mutatványokon túl olykor egészen meglepő lépéseket is tesz, mint például a kivonulás a chilei Bio-Bio folyón épülő vízi erőmű finanszírozásából.

A földi lakosság megkérdezése saját ügyeiről azonban először nem neki, hanem Gro Harlem Bruntland norvég miniszterelnök asszonynak jutott eszébe. 1983-ban az ENSZ Közgyűlése úgy döntött, hogy hosszú távú stratégiát kell kidolgozni, mely lehetővé teszi a környezetkímélő fejlődést. Bizottságot alakítottak, melyet Gro Harlem Bruntland vezetett. Az ő nevéhez fűződik a Közös jövőnk címmel 1987-ben bemutatott jelentés a világ környezeti állapotáról, és annak okairól. Bruntland asszony munkamódszere új stílust honosított meg a nemzetközi szervezetekben. A bizottság végigjárta a világot, a helyszínen tájékozódott, és nemcsak a politikusokat, hanem a helyi szakértőket és a civil társadalom képviselőit is meghallgatta. Azóta az ENSZ, az Európai Unió, az Európa Tanács és más nemzetközi szervezetek hivatalosan is bevonják a nem kormányzati, civil "képződményeket" a döntések előkészítésébe. Sajátos társasjáték ez: bent tanácskoznak a politikusok, hátuk mögött ülnek a civil lobbisták, odakint pedig vérmérsékletük és radikalizmusuk foka szerint demonstrálnak a többi szervezetek aktivistái. Néhány éve pedig a hivatalos tanácskozásokhoz kapcsolódó civil konferenciák szervezői levelezőlistákon és elektronikus konferenciákon vitatják meg a hivatalosoknak szóló hitvallások/állásfoglalások/felhívások/követelések/ajánlások (nem kívánt törlendő) szövegét.

Ezt az

eredetileg civil

ötletet vette át a bank, melynek első elektronikus fóruma a Global Knowledge 97 nevet viselte, és egy Kanadában tartott miniszteri konferenciához kapcsolódott, méghozzá a konferencia szekcióinak megfelelő levelező- felületeken. A digitális szakadék (digital divide, digital gap) kifejezés is valószínűleg ezen a konferencián került forgalomba. Az elektronikus konferencia megszervezésébe és lebonyolításába bevonták az Association for Progressive Communications nevű szervezetet, mely a civil ISP-k, internetszolgáltatók nemzetközi szövetsége, és rajta keresztül érhetők el a fent említett lobbisták, de a radikális zöldek, nőmozgalmárok, békeaktivisták is, azok, akik a hivatalos konferenciák épületein kívül szoktak nyomulni. Nagyon szépen meg volt szervezve a virtuális rendezvény, sikerült széles körben mozgósítani a témában jártas kutatókat, mozgalmárokat, nonprofit szakembereket, csak a hús-vér konferencián voltak nehézségek: nem tisztázták előre, kinek mikor és hogyan fogják átadni a nem hivatalos elektronikus konferencia összefoglalóit, továbbá:

mit kezdenek

azokkal a tanácskozás résztvevői?

A GK 97 óta szokássá vált, hogy a Világbank az interneten megtalálható szakértőket mozgósítja saját elektronikus fórumain, legyen szó a bankkrízisek menedzseléséről, a turizmus, a gazdasági növekedés és a fejlődés misztikus összefüggéseiről, a nyomornegyedek jobbításáról, a korrupció vagy a szegénység elleni támadásról. (Érdekes nyelv a magyar, nem tesz különbséget a szegénység mint állapot és a szegénység mint társadalmi csoport között, így azután egy ilyen cím végletesen ellentmondó politikai értelmezésekhez vezethet.) Az elektronikus fórumon mindenki jól jár. A hozzászólók nyilvánosságot kapnak, a bank ingyen hozzájut egy rakás kitűnő szakértői anyaghoz, hiszen a hozzászólások némelyike tanulmánynak, esszének vagy újságcikknek is megteszi, kopirájtja pedig tisztázatlan. Bónusz, hogy PR-szakértői is arathatnak: könnyebben belőhetik, miként építgessék a bank imázsát.

A kukkolókról még nem is beszéltünk: hatalmas ismeretanyaghoz és remek személyes kapcsolatokhoz juthat az, akit a szóban forgó téma érdekel.

Májusbanmegakonferenciát

tartott a Világbank állandó elektronikus fóruma, a Development Forum, Globalizáció, szegénység és fejlődés címmel. Százhúsz országból több mint 5000-en regisztrálták magukat a négy hétig tartó konferencián, melynek azt a szerény feladatot szánták, hogy dolgozza ki a globalizáció, a fejlesztés és a szegénység összefüggéseinek fogalmi kereteit (ingyen). Ennyi tenger népet persze nem lehet ráengedni csak úgy a listára, melyre összesen ezernél több hozzászólás érkezett. A moderátorok naponta 14-16 olyan üzenetet választottak ki, melyek a tipikus álláspontokat, hozzászólásokat képviselték. Láss csodát: a hozzászólások között elenyésző számban volt olyan, amelyik tapsolt a Világbank politikájához, és lelkesedett volna a globalizációért.

A vita kezdetén a kasseli egyetem egy közgazdaságtan-tanára, Ross Copeland elmélázott azon, hogy minek köszönhető a Világbank-, IMF-, IBRD-fórumok hirtelen elburjánzása. "Szép volna, ha felébredne ezeknek az intézményeknek az érdeklődése a fejlődés és a szegénység összefüggései iránt, és ezeket a vitákat saját munkájuk jobbítására használnák. Sajnos azonban hajlok arra a feltevésre, hogy inkább jelentéseik és javaslataik szövegezését szeretnék elfogadhatóbbá tenni." Nem késett a válasz sokáig: a Világbank egy közgazdásza, Amadou Cisse magánemberi minőségében népies, de nem túl hízelgő metaforával érzékeltette a Világbank és a fejletlen országok viszonyát: "Talán a róka az, aki bárki másnál felkészültebb arra, hogy beszámoljon a baromfiudvarban uralkodó szegénységről, de okosabb farmerra volna szükség ahhoz, hogy ezt a tudást a tervezésben felhasználja."

Az első hét a

globalizációértelmezésével

telt. A legszebben Ken Cory "magánpolgár és karosszéki tanácsadó" fogalmazta meg a problémát: "A politikusok, az üzleti élet vezetői és a médiabölcsek szinonimaként használják a globalizáció, liberalizáció, versenyképesség, hatékonyság és szabad piac kifejezéseket, varázsigeként mormolják, amivel sikerül őket megfosztani értelmüktől, egyben kizárni a vita lehetőségét, mintha a törzs isteneiről volna szó" - írja Cory, és rögtön hozzáteszi: a globalizáció ellenzői az ellenkező irányból járulnak hozzá ehhez a megdicsőüléshez: démonizálják a fogalmakat. "Oda jutottunk, hogy a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap egyenlő az Antikrisztussal." Rogelio Esteban Giraudo-Hughes közgazdász tanár Argentínából tovább komplikálja a helyzetet, amikor arról ír, hogy miközben sokan még a "globalizáció" fogalmát sem emésztették meg, mások már "mundializációról" beszélnek, mely fogalomba a gazdasági szövetségek új formái mellett a kommunikáció fejlődése is beleértendő.

A Világbank hivatalos közgazdász szakértői óvatosan, csipesszel válogatják szét a globalizáció különböző értelmezéseit. Először is a nemzetközi kereskedelmet, a közvetlen külföldi tőkebefektetéseket és a tőkepiaci mozgásokat. Meglepetéssel értesülünk arról, hogy ezeknek vannak potenciális előnyeik és hátrányaik, és hogy eltérően kell viszonyulni hozzájuk. Megnyugtatják a résztvevőket afelől, hogy

a Világbank mit szeret

inkább: a szabadabb kereskedelmet és tőkebefektetéseket, mert ezek hasznosabbak, és kevésbé rizikósak a szegénység csökkentése szempontjából, mint a tőkepiaci tevékenység. Egy ENSZ-szakértő óv attól, hogy értékelőleg viszonyuljunk a globalizációhoz. Thomas Eriksson szerint "tény, hogy a globalizáció itt van, és itt is marad. Nem látom, hogy ez a trend, mely a gazdaság globálisabbá, a piacok és a nyersanyagok és áruk áramlásának szabadabbá válásával jár, befejeződne", helyesebb lenne tehát az új kérdésekkel és az alkalmazkodás dilemmáival foglalkozni.

Egy Sulaiman nevű résztvevő, akinek drótpostacímében a Világbank szerepel, szembe megy Erikssonnal, amikor azt írja: "Vajon a jelenlegi globalizációértelmezésünk magától értetődően helyes-e (nem is szólva arról, hogy ez-e az egyetlen lehetséges felfogás - amit sokan szeretnének elhitetni)? Aki olvasta Adam Smitht, emlékezhet rá, hogy szerinte a piac működésének feltétele, hogy a helyi közösségek szabályozzák. Abraham Lincoln 1865-ben azt mondta, hogy a vállalatoknak átadott hatalom fenyegetés az unió és az állampolgárok szabadságára nézve. A szentséges Versengő Piac nem létező valóság, és most már elvont célként sem tételeződik. A jelenlegi globalizáció egyike a sokféle lehetséges változatnak: a gazdagok globalizációja." Meghökkentő és reménykeltő felfogás olyan valakitől, akinek drótpostacím-adó gazdája a Világbank.

A résztvevőket

nem nyugtatták meg

a hivatalos "papírok", a bank közgazdászai által összeállított tanulmányok. Többségük negatívan ítélte meg a globalizáció hatásait és az azt elősegítő nemzetközi szervezetek tevékenységét. Annak ellenére, hogy a résztvevők jelentős része közgazdász vagy politológus volt, alig akadt olyan, aki védelmébe vette volna a jelenlegi világfolyamatokat. Egy világbanki szakértő vitába szállt azokkal az állításokkal, melyek szerint növekszik a szakadék a szegények és a gazdagok között, ám nyomban többen is kifejtették kritikájukat a szokványos, egyoldalú gazdasági mérőeszközökre vonatkozólag. Nem mindenki nyugodott bele, hogy dolgozatát visszautasították a moderátorok. A demokrácia nevében külön listát indítottak a kimaradt hozzászólások számára. Hírek szerint nem sok sikerrel: éppen elég volt a "hivatalos" listát követni nyakmerevedés, karpális alagút-szindróma és szürkehályogveszély nélkül.

Hogy a demokrácia

mit nyert

ezzel a monstre eszmecserével? Egyfelől azt, hogy senki sem vonta kétségbe a világpolgárok beleszólási jogát - és képességét - a vitába. Másodszor: a moderátorok zárónyilatkozata szerint a háttérben kapcsolatok szövődtek, hálózatok alakultak, együttműködés indult sok résztvevő - és nem csak a hozzászólók - között. A vita anyagát pedig angol, spanyol, portugál és francia nyelven bárki elolvashatja a bevezető tanulmányokkal és a heti összefoglalókkal együtt a Development Forum weblapján.

És hogy viszonylik mindehhez Székesfehérvár? Úgy, hogy május 30-án este hat és nyolc között Warvasovszky Tihamér polgármester dicséretes módon online fórumot tartott. A város honlapján azonban csak a tavalyi fórum hozzászólásai találhatók. Az ideiek még valahogy nem értek oda.

Miró Kiss Ida

(mikida [at] civilpress [dot] hu)

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.