Interjú

„Illúziók emléke”

Rainer M. János történész

Tudomány

A magyar értelmiség színe-java évtizedeken át próbálkozott az elhibázottnak tűnő szocialista kísérlet újratervezésével, hol állami megbízásból, hol magánszorgalomból. Új könyvében egykor fontosnak tűnő gondolatkísérleteket idéz fel a jelenleg már csak informálisan létező 1956-os Intézet vezetője.

Magyar Narancs: Beszélgetésünk apropója új könyve (Újratervezés. Szocializmus Magyarországon a 20. században, Osiris Ki­adó), amely a szocializmusnak nevezett berendezkedéssel kapcsolatos hazai, főleg értelmiségi diskurzusok, viták elemzését kínálja. A témaválasztás abból a szempontból is izgalmas, hogy a baloldali gondolatok manapság eleve marginálisak, sem az uralkodó politikai irányzat, sem annak potenciális ellenzéke nem ebben gondolkodik. És ahogyan a könyvéből is kiderül, ez nagyjából a ’80-as évek végétől így van. A politikai és intellektuális ellenszél dacára miért foglalkoztatta mégis e téma?

Rainer M. János: Két okból vállalkoztam arra, hogy megírjam ezt a könyvet. Az egyik pont ez: hogy mindennek dacára foglalkozni kell vele. Én is úgy láttam, hogy ma nagyon kevés idősze­rűtlenebb gondolat van ennél.

A másik ok viszont komolyabb: mindig is ez állt a figyelmem ­középpontjában. Több mint négy évtizede a szocialistának nevezett rendszer foglalkoztat.

A mostani vállalkozás annyiban más, hogy ez egy eszmetörténeti vizsgálat – kicsit untam már a politika világát. Ez a könyvem egy gondolat, a szocializmus víziójának a története. Megírása közben tudatosan el akartam szakadni a politika reálfolyamataitól. Életem fele abban a rendszerben zajlott, abban a nyelvi térben nőttem fel, érdekelt tehát, hogy kik, mikor, hogyan gondolták el a szocializmust. A címben szereplő újratervezés fogalma részben a népszerű GPS-alapú navigációs eszközök kapcsán született. Az egyik ilyen termék reklámjában olvastam, hogy sok egyéb mellett mit tud a készülék. Letéréskor újratervezés: igen. Így volt a katalógusban. Ettől függetlenül két munkatársam is ezt a fogalmat javasolta a 2018-as évkönyvünk témájául – ez nagyon tetszett.

MN: Mekkora kihívás volt összeszedni a több évtizednyi újratervezési kísérleteket?

RMJ: Részben ismertem az erről szóló szövegeket. Ezeket olvasva és újraolvasva feltűnt: összegző elképzelés ritkán született. Ami arról szólt volna, hogy mégis, milyen a szocializmus, milyen lesz, ahová úgymond elérkezünk. Kérlelhetetlen történelmi szükségszerűség – ezt még nekünk így tanították. De hogy fog ez kinézni? Miért van az, hogy egy eszmerendszer, amely egy teleologikus történet végpontjaként vagy ahhoz közeli állomásként tételezi magát, ennyire töredékes vízióval rendelkezik? Ez szerintem nagyon érdekes. Tudatosan keresve azokat, akik mégis rendelkeztek ilyen elképzelésekkel, meglepő módon azt találtam, hogy ők túlnyomórészt a fennálló rezsimmel szemben fogalmazták meg a maguk vízióját. Hozzá kell tenni, én a magyar újratervezőket elemeztem, részben a kapacitásom és tudásom korlátai miatt, részben pedig azért, mert úgy éreztem, ez a történet érdekel igazán, ahogyan talán az olvasókat is.

MN: Utólag azt szokás mondani, a létező szocializmus nem is volt szocializmus, legfeljebb annak egy rontott, torz verziója, amihez képest azért lehet valami igazi is.

RMJ: Lényegében a történet kezdetétől, de főleg Sztálin halála után nagyon sokan mondták, hogy a szovjet típusú rendszert teljes tévedés szocializmusnak nevezni. Mert nem az, sőt kompromittálja az eredeti szocialista gondolatot. Ez egy lehetséges ­álláspont, nem tagadom. Egyszerűen praktikus okokból fogadom el azt, hogy márpedig ez a szocializmus. Először is a rendszer magát szocializmusnak nevezte. Más kísérletek, amelyek a társadalmi igazságosság normatív korrekciós rendszereinek bevezetésére törekedtek – talán éppen azért, nehogy összetévesszék velük a ­létező szocialista kísérleteket –, óvakodtak magukat szocializmusnak nevezni. Beszéltek szociális piacgazdaságról, jóléti államról, mindenféle korrekciós rendszerekről. Nem tudok róla, hogy Svédországban, Nyugat-Németországban, Ausztriában mindezt szocializmusnak hívták volna, és a célképzetek között sem szerepel a szocializmus elérése, pláne nem forradalmi úton.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.