Tudomány

A Mir utódjának szánt Nemzetközi űrállomás építését csak a Nemzeti Színházéhoz hasonlítható szerencsétlenkedés kíséri, csakhogy dollárban. A projekt becsült költsége az eredetileg tervezett hétmilliárd több mint tízszeresére emelkedett az elmúlt tíz év során, de még mindig gyarapodik a mértékegységek, valamint a kommunikációs és navigációs technológiák inkompatibilitásából adódó problémák száma. A kulturális különbségekről nem is beszélve: a helyzetet jól illusztrálja, hogy a jelenleg az új állomáson parkoló Discovery űrrepülőgép legénységének orosz tagját kísérő posztszovjet űrfőnököt Floridában vád alá helyezték, mert csontrészegen megverte a segítségére siető mentősöket.

Veszettség (hydrophobia): Állatoknak, kül. kutyának, rókának marással emberre is átterjedő heveny, gyógyíthatatlan betegsége. Két alfaja létezik, a sylvanikus (erdei), mely nem gyógyítható és az urbánus, melynek kezelése megoldott. Az erdei veszettség problémája - ennek fő hordozói a rókák - mára szintén megoldódni látszik, a Nyugat-Európában 1986 óta folytatott rókaimmunizáció segítségével. A program jelenleg az EU-csatlakozásra váró három ország területének felét érinti (bár nincs leírva, de az immunitás a csatlakozás előfeltétele). Az immunizáció hazánkban 1992 októberében kezdődött. Ekkor dobták le az első vakcinákat egy körülbelül 5OOO négyzetkilométer nagyságú területen, Északnyugat-Magyarországon. Mostanra elméletileg a Duna vonaláig immunisak a rókák. A vakcinázás egyelőre - pénz hiányában - leállt.

Miközben a NATO második világháborús technológiákkal - repülőgépekről szórt röplapokkal, rádió- és tévéműsorokkal - próbálja meggyőzni a szerbeket, hogy értük bombáz, nem ellenük, a háborús bűnös Dragan Vasiljkovic belgrádi egyetemistákból verbuvált kiberkommandója az internet vitafórumain eteti a nyugati közvéleményt a háború igazságtalanságáról, a szerbek szenvedéseiről és az etnikai tisztogatások légből kapott voltáról szóló szofisztikált propagandaanyagokkal. Kifogástalan angolsággal, higgadtan és udvariasan.

Mintegy negyven vasúti jármű sorakozik majd egy kilométer hosszúságban a 6-os út mentén, az egykori paksi állomáson, ami 1985 óta vasúti múzeumként működik. Igaz, az utóbbi időben csak azok gyönyörködhetnek maradéktalanul a kiállított tárgyakban, akik különös vonzódást éreznek a roncsok iránt. Jelen állapotában a múzeum megtekintését meleg szívvel leginkább azoknak ajánlhatjuk, akik izgalomba jönnek nagy mennyiségű rozsdás fém látványától, akiket bizsergéssel tölt el, ha kikandikáló vezetékeket, szétbarmolt alkatrészeket látnak. No és azoknak, akik szeretik a babgulyást.

Az öreg férfi visszavonul. Leköszön a tudományos életben viselt rangjairól, és csak a tanulmányírásnak él, vagy leteszi a kalapácsot, kerít egy talicskát, és a feleségével együtt hulladékpapírra, tűzifára vadászik. Van, aki odáig megy a visszavonulásban, hogy miután eladja a műhelyt szoláriumnak, elrejtőzik, és csak nyolcvanöt éves kora után vezetteti elő magát valamelyik leányunokájával, de akkor aztán séta közben minden köszönőnek eldicsekszik azzal, hogy hány éves.

Három kitûnõ állapotban lévõ, évszázadok óta fagyott múmiára bukkant egy régészexpedíció az argentin Andok egyik csúcsán. Az elõkelõ inka családból származó két lány és a fiú 8-15 évesek lehettek, amikor feláldozták õket a hegy istenének. Az expedíciót vezetõ dr. Johan Reinhard sokadszor okoz meglepetést a világnak: a magashegységek bennszülött népeit vizsgáló antropológus több extrém sportban is világcsúcstartó.

A szokásos tavaszi állatkerti munkák során a gereblyézés, palántázás mellett a hormonális fogamzásgátló kapszulákat is beültetik a nagyemlõsök nõstényeinek bõre alá. Ilyenkor különösen aktuális a párzás, ám az amúgy is kis alapterületû budapesti állatkert nem engedheti meg magának a túlszaporodást.

Kezdjük néhány izgalmas kérdéssel. Tudja-e például ön, hûséges olvasónk, hogyan kettyintenek a sündisznók azzal a csupa tüskés hátukkal? Hogyan kell odúba csalogatni a pelét, ha mindössze egy fél körténk van a mutatványhoz? Lehet-e igazán komoly kapcsolatokat kiépíteni, ha az ember szolgálati rókával közlekedik, és zsebébõl folytonosan egy kíváncsian izgõ-mozgó patkányorr kandikál ki? És ha már kialakult az életre szóló kötelék egy kötélidegzetû asszonnyal, fenn lehet-e ezt tartani egy olyan lakásban, ahol a nappaliban hol egy kaméleon, hol egy leguán tartja folyamatos idegfeszültségben azt a néhány ezer botsáskát, kiknek terráriuma azon méretes tejesláda fölött trónol, amelyben a többmilliós lisztkukactenyészet törzsállománya végez permanens emésztést, és szaporodik, ügyet sem vetve arra a - levert dunsztosüvegbõl rendezett sorokban kimasírozó - hangyakolóniára, amely néhány perce nyerte el szabadságát, köszönhetõen a szobába menekült szelídített kékcsókának, akit az egyébként szintén teljesen domesztikált menyétfi ûzött a hajlékba? Kicsit közelebb hatolva dolgozatunk tulajdonképpeni ürügyéhez: vajon egyforma-e (a tollazat színétõl eltekintve persze) minden papagáj - vagy kakadu -, és végül megállapítható-e egy madár szemébõl, hogy milyen kínok gyötrik? (A megfejtés, sorrendben: mi már tudjuk; trükkösen; igen; igen; nem; lehet.)

A március végén rendezett éves CeBIT információtechnológiai Expo a világ legnagyobb ilyen jellegû megmozdulása, a felhajtás még a rivális Las Vegas-i Comdexen is túltesz. A Hannover környéki autópályákat a kiállítás alatt reggel és este egyirányúsítják, hogy ne okozzon fennakadást a napi százezer látogató. Pedig a CeBIT ma már nem kifejezetten a Nagy Bejelentések Kiállítása, valószínûleg mi is gyorsabban túltettük volna magunkat rajta, ha a neten úszunk rá az infókra, ahelyett, hogy könyökkel törünk utat magunknak.

Az ízeltlábúak bemutatására szolgáló terem a nagy szikla aljában van a Budapesti Állat- és Növénykertben. Nem éppen a legnépszerûbb hely, a gyerekek ugyan kedvelnék, de szüleik általában undorodnak a vivárium lakóitól. A csótányoknak és tetveknek rossz a píárjuk.

A víz fontosabb annál, hogysem politikusokra meg vízügyesekre bízzuk. Ezt a leckét egyszer már megtanultuk, aztán elfelejtettük. 1998-ban ismétlõvizsgára lettünk utasítva, és annyi aszályos év után most mintha maga a víz szándékozna gondoskodni továbbképzésünkrõl.

Beke Viktor oroszlányi lakosnak rossz napja volt február 24-én: lakásán megjelent a rendõrség, és alapos házkutatást tartottak. Miután nem találták meg, amit kerestek, még az öccsénél is körülnéztek, és elvittek minden számítógépes adathordozót, beleértve a PC merevlemezét is. Az év eleje óta országszerte több mint kilencvenen jártak így: a hatóság szerzõi és szomszédos jogok megsértése bûntettével gyanúsítja õket, mert állítólag másolt szoftvereket vásároltak.

Csufi tizenöt éves. Vénségére nemcsak a természet, a sors is elbánt vele: a néni, akinél tizenhárom évig tejben-vajban fürdött, elmegyógyintézetbe került, Csufi meg menhelyre. Ha valaki nincs fából, el is érzékenyült, rohanna, hogy örökbe fogadja, de hiába. Csufit nem adják.

Volt egy jelrendszer a vécén. Kívülrõl benne hagytuk a kulcsot a zárban, ha bementünk. Ez volt az alap. Én próbáltam meghonosítani, hogy ha benn vagyok, napközben is meggyújtom a villanyt, de nem értették. Egy idõsebb szomszéd - azóta meghalt - krákogott, ha benyitottam a külsõ ajtón, mielõtt még megállapíthattam volna, hogy a belsõ ajtó zárjában benne a kulcs. Már ezt se szerettem, de azt még sokkal kevésbé, hogy a krákogást tõlem is elvárta. Ha nem krákogtam, rákérdezett. Mert kétévente csakugyan megesett, hogy valaki benne felejtette a kulcsot a zárban, és akkor türelmetlenkedés, három-négy kísérlet, míg fény derült a dolgora. Ahogy az is elõ-elõfordult, hogy magamnál felejtettem a kulcsot, és bevittem az iskolába. Akkor a nagymamám diszkréten felküldte értem az ügyeletest.