Részben már egy ideje várt, részben mégis váratlan esemény Karikó Katalin Nobel-díja. Tavaly sokan, köztük a tudományos szféra jól értesült szereplői is biztosra vették, hogy az Egyesült Államokba szakadt magyar kutatónő lesz az egyik díjazott; az volt legfeljebb kérdés, hogy az orvosi-élettani vagy a kémiai Nobel-díjat ítélik-e neki. Ám akkor nem ő lett a befutó. Ehhez képest idén ősszel, amikor talán kevesebbet emlegették a nevét, némi meglepetést is okozott, hogy a Nobel-bizottság éppen őt és kutatótársát jutalmazta.
A Nobel-díjak odaítélésekor számos szempontot vesznek figyelembe, köztük az elvégzett kutatásokat, az elméleti modellek újszerűségét, vagy akár a bennük lévő, nevezzük így, heurisztikus potenciált (vagyis azt, hogy újabb tudományos eredmények megszületését inspirálják a saját területükön vagy azon kívül). És nem utolsósorban fontos szempont a gyakorlati alkalmazás próbája. Nos, ez utóbbit Karikó és Weissman eredményei maximálisan kiállták, a kutatásaikon alapuló mRNS-vakcinatechnológia fényesen bevált. Az oltástagadó kisebbségen kívül a józan többség, de még inkább a szakemberek és tudóstársak úgy gondolják, hogy a Karikó és kutatótársai által kitalált, kifejlesztett molekuláris biológiai trükkökön alapuló innovatív vakcinák nélkül sokkal kevésbé lehetett volna mérsékelni a Covid-járvány pusztítását és lassítani a terjedését egészen addig, hogy az mára lekerült az aggódásra okot adó tényezők toplistájáról. A koronavírusok evolúciója jelentette veszélyeket mindazonáltal nem becsülnénk le: a járvány fázisainak dinamikája, a SARS-CoV-2 vírus variánsainak evolúciója és a védőoltások ezekben játszott szerepe további kutatások tárgya lesz – de ez most az ünneplés ideje.
Itthoni indulás
Karikó Katalin Szolnokon született 1955-ben, Kisújszálláson nőtt fel, édesapja hentes, édesanyja könyvelő volt. A biológiát Kisújszálláson, az Arany János utcai általános iskolában szerette meg. Középiskoláit is Kisújszálláson, a Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, majd 1973–1978 között a József Attila Tudományegyetem (JATE) biológia szakos hallgatója volt. 1978–1982 között a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban volt az MTA doktori ösztöndíjasa, és 1983-ban szerezte meg a címet. 1975–1978 között népköztársasági ösztöndíjasként végezhette tanulmányait.
1978-ban a Belügyminisztérium külső elhárítással foglalkozó III/II. Csoportfőnöksége fenyegetéssel, valamint édesapja 1956-os múltjával zsarolva beszervezte ügynökhálózatába, amit Karikó is elismert, ugyanakkor azt is elmondta, hogy jelentéseket végül nem írt, s ezt a témával foglalkozó szakértők sem cáfolták.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
