A labdarúgóvilág ritka drámája zajlott a tavalyi Európa-bajnokság egyik meccsén: Christian Eriksen, a dánok 29 éves csapatkapitánya a 43. percben összeesett a pályán, s újra kellett éleszteni. Később (már stabil állapotban) kórházba szállították. A mérkőzés két óra késéssel folytatódott, amit egyszerre tulajdoníthatunk a jeles üzleti és sportesemény szigorú versenynaptárának és az eszméletét visszanyerő Eriksen rábeszélőképességének. A labdarúgó azóta egy percet sem töltött a pályán, ellenben kulcsfontosságú beavatkozásnak vetették alá, amelynek során úgynevezett ICD-t (implantálható kardioverter defibrillátort) ültettek belé. Szerződését ezt követően pár hónappal (persze nem azonnal, ahogy elvitte a mentő, elvégre emberség is van a világon) felbontotta klubja, az Internazionale. Arra hivatkoztak, hogy Olaszországban a futballszövetség (a hatályos olasz törvényeken alapuló) szabályai nem teszik lehetővé azok pályára lépését, akik szívimplantátumot kaptak. Más klubokat azonban nem zavart ennyire Eriksen állapota, így az angol első osztályú bajnokság kiscsapata, a Brentford szerződtette a szabadon igazolható dán sztárt. Egyelőre fél évre… Alapos orvosi vizsgálatnak vetették alá, amelybe bevonták az ügyben kissé tamáskodó angol szövetség (FA) szakembereit is. De vajon milyenek az esélyei a folytatásra? Mennyire kockázatos az élsport egy ilyen eszközzel?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
