„Én ezt semmilyen formában nem vagyok hajlandó vállalni, még a tanfolyamra sem jelentkeztem, pedig mondták, hogy kötelező. Azért lettem védőnő és nem más egészségügyi szakember, mert nem bírom az invazív beavatkozásokat, én ezt nem tudnám csinálni. Óriási felelősség, ez a komplex nőgyógyászati vizsgálatnak csak egy része, mi van, ha a negatív eredmény ellenére van valami más probléma?” – mondja egy megyeszékhelyen dolgozó védőnő, aki szerint nagy szükség van a védőnői méhnyakszűrésre, de azt elutasítja, hogy rájuk kényszerítik e feladatot. „Ez egy rendkívül pozitív dolog, ami nagyobb elismerést hozhat a védőnőnek, de nagy elhivatottság kell hozzá” – ezt már Ágnes mondja, aki két, Szeged melletti kistelepülésen látja el a védőnői szolgálatot és 2010 óta végez méhnyakszűrést. Kettejük eltérő hozzáállása jól mutatja az érintettek ambivalens érzéseit a programmal kapcsolatosan.
„Az ombudsman 2008-ban egy vizsgálat nyomán ajánlást tett arra, hogy tekintsék át a méhnyakszűrés gyakorlatát, és azt javasolta, vigyék közelebb a lakossághoz, hogy több embert el lehessen vele érni, mert nem jók az átszűrtségi adatok – mondja Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének (MAVE) elnöke. – Ebben nagy szerepet szántak a szakdolgozói területnek is, a vizsgálat ugyanis azt mutatta, hogy a szülész-nőgyógyászok által végzett komplex szűrővizsgálatokat nem elegen veszik igénybe.
Tananyag lett
2009-ben elindult a kísérleti program, amelybe bevonták a védőnőket, mint azon felsőfokú végzettséggel rendelkező egészségügyi dolgozókat, akik közvetlen kapcsolatban állnak az emberekkel. „Először csak a pilot- programban vettek részt, majd 2013-ban a méhnyakszűrés bekerült a védőnők szakmai feladatai közé. A 2014/2015-ös tanév volt az első, amikor már a képzési tananyagban is szerepelt” – teszi hozzá Csordás Ágnes. A jelenlegi jogszabály szerint a védőnő abban az esetben végezheti a méhnyakszűrést a saját körzetében, ha megvan hozzá a képzettsége, és a munkáltató biztosítja az ehhez szükséges eszközöket.
| ||
A védőnői méhnyakszűrés nem azonos a komplex nőgyógyászati vizsgálattal – csupán a citológiai kenetvételt végzik el, amellyel a méhnyak hámsejtjeinek elváltozását lehet kiszűrni. A népegészségügyi célú szűrés keretében azokat a 25 és 65 év közötti nőket szólítják meg, akik három éve nem voltak méhnyakszűrésen. Nekik korábban az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) küldte, ma már a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK) küldi ki a behívót a szűrésre, a védőnőnek pedig egy listát a páciensekről – de az elmúlt másfél évben ez nem működött.
„2017 novembere és 2018 márciusa között a kormányhivatalok vizsgálták a védőnői méhnyakszűrés bevezetésének tapasztalatait, ez idő alatt (2017 második félévétől) szünetelt a védőnői méhnyakszűréses meghívólevelek postai kézbesítése, és a védőnők sem kapták meg a szűrendők listáját” – írta június közepén a MedicalOnline. Az általunk megkérdezett védőnők is megerősítették ezt, hozzátéve, hogy ha mégis történt szűrés, az annak volt köszönhető, hogy a nők három év múltán maguktól jelentkeztek. A kimaradás okáról semmit nem lehet tudni; mi is érdeklődtünk erről az NNK-nál, ahogyan a szűrések évenkénti mennyiségéről és a szűrést végző védőnők számáról is, de lapzártánkig egyetlen kérdésünkre sem kaptunk választ. Friss számok híján egy 2017. áprilisi, a WEBBetegen megjelent cikk adataira tudunk hivatkozni: 2016-ban 2554 kenetvétel történt a védőnői méhnyakszűrés keretein belül, s azok közül 62 esetben merült föl a daganat gyanúja.
Az azonban tudható, hogy idén július 1-jétől újra elindult a program: az NNK ismét küldi a behívókat, a védőnőknek pedig a listákat. Ágnes is megkapta a listáját ebben a hónapban, azt mondja, folyamatosan jönnek hozzá a nők, a szűrésre láthatóan nagy az igény.
„Az, hogy a méhnyakszűrést Magyarországon beemelték a népegészségügyi programok közé, rendkívül fontos – mondja Ungár László nőgyógyász-onkológus, a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társaságának volt elnöke. Hozzáteszi, a szűrővizsgálatok között a méhnyakszűrés kiemelkedően hatékony és olcsó; ahol nő az átszűrtség aránya, ott csökken a megbetegedések száma, hiszen a szűréssel kimutathatók a daganatot megelőző elváltozások. „A védőnői szűrőprogramnak sok ellenzője volt és van az orvostársadalomban is, hiszen sokan úgy vélik, ha nőgyógyász végzi a szűrést egy komplex vizsgálaton belül, az kimutathat más nőgyógyászati problémákat, betegségeket is. A teljes népességet rendszeres időközönként elérő, nőgyógyász szakorvos által végzett szűrővizsgálat azonban illúzió. Ehhez ugyanis sem elegendő szakorvos, sem az anyagi háttér nem áll rendelkezésre, még a nálunk gazdagabb országokban sem” – emlékeztet Ungár László.
Sok a munka
A Csongrád megyében dolgozó Ágnes tapasztalatai szerint a nőgyógyászok is támogatják ezt a programot. „Azzal, hogy én is csinálom a szűrést, nem veszem el a munkájukat, hanem segítem azt. Akitől én tanultam a kenetvételt, elmondta, bármiben segít, küldhetem hozzá azokat a nőket, akik szívesebben mennének vizsgálatra vagy akár a kenetvételre is nőgyógyászhoz, akiknek panaszaik vannak, esetleg rossz az eredményük.” Ágnes 2017-ben például egyetlen kenetvételt sem csinált, mert bár majdnem 20 nő megkereste, mindegyiknek volt panasza, így a védőnő egyből nőgyógyászhoz irányította őket.
A védőnő szerint a részvételi arány hullámzó, attól függ, kapnak-e behívót a nők vagy sem, az viszont pozitív, hogy akik már egyszer voltak nála, három év elteltével maguktól keresik fel. „Volt, akivel négyszer vagy ötször kellett beszélnem, mire meggyőztem, hogy jöjjön el. Mint kiderült, félt, mert negatív élménye volt a szűrésről.” Ágnes 2013-ban összegezte a szűrések első három évének tapasztalatait, ebből az látszott, a nők azért szeretnek hozzá járni, mert helyben van, így kevésbé időigényes a vizsgálat, és megnyugtató volt számukra, hogy egy nő végzi a szűrést, ráadásul olyan, akit ismernek.
Ágnes ugyanakkor megérti azokat a kollégáit, akik nem akarják végezni a szűréseket. A szűrésen részt vevő nőknek mindent részletesen el kell magyarázni, azokat pedig, akik nem akarnak maguktól jönni, fel kell keresni és meg kell próbálni meggyőzni őket a szűrés fontosságáról – vagyis sok munka van vele. „A kenetvétel a legkevesebb, de sok a szervezés és az adminisztráció körülötte.” A finanszírozás is igen karcsú: kenetvételenként bruttó 2000 forintot kap a munkáltató, s ebből fedeznie kell az eszközöket, a postázási és a veszélyes hulladék elszállítási költségeit is. És persze ebből kell kigazdálkodni a védőnő díjazását, amely így esetenként néhány száz forint. Forrásaink szerint nem kellene sokat emelni, a 3–5 ezer forintos kenetvételenkénti finanszírozás már elegendő lenne. A MedicalOnline szerint idén 600 millió forintot különítettek el a védőnői méhnyakszűrésre.
Szűrő-védőnők kellenek
A védőnői szűrés még fontosabb lenne a kistelepüléseken, ahol nincs vagy nem mindig elérhető a háziorvos, rossz a tömegközlekedés, messze van a szakrendelő, s még át is kell szállni ahhoz, hogy eljussanak a városba. „A kistelepüléseken – mondja Varga Andrea, az Autonóm Területi Szakszervezet (ATSZ) elnöke – sokszor más jellegű feladatai vannak a védőnőnek, mint a nagyvárosban: mivel nincs mindig háziorvos, a védőnő az egyetlen egészségügyi szakember, akihez fordulni lehet bármilyen problémával, akár a nagymama vérnyomását is megméri, ha kell, bár ez nem lenne feladata. Emellett a védőnő végzi a közösségi egészségfejlesztést és rengeteg szociális kérdésben segít.”
„Nálunk sok nő elmegy az orvoshoz, így sok tapasztalatom nem lenne akkor sem, ha végezném a szűrést. Nagy felelősség, amit nem szeretnék vállalni, mert mi van, ha rosszul veszem le a kenetet? Akkor három hónapig nem lehet megismételni, s ha utána kiderül, hogy baj van és miattam késlekedtünk, nagyon rosszul érezném magam” – érvel egy észak-magyarországi falvakban dolgozó védőnő, aki ugyan elvégezte a tanfolyamot, de a gyakorlati képzésen kívül, ahol 20 kenetet kellett levennie, nem végzi a szűrést. „Nem tartom védőnői feladatnak, idegen tőlem, de legalább nincs nyomás a munkáltató felől, hogy csináljam.” Másik forrásunk, aki a tanfolyamot el sem végezte, ennek az ellenkezőjét tapasztalta: „A munkáltató folyamatosan szorgalmazza, hogy végezzem el a tanfolyamot, de én egy kenetet sem szeretnék levenni, ez egyszerűen nem nekem való. Ha rám erőszakolják, inkább felállok, pedig nagyon szeretem a szakmám.”
Azt minden forrásunk elmondta, hogy akik most járnak egyetemre, már tudják, hogy a méhnyakszűrés feladatuk lesz védőnőként, így azoknak meg kellene adni a választás lehetőségét, akik 2014 előtt végeztek. „A jelenlegi szabályozás szerint a szűrést egy védőnő csak a saját ellátási területén végezheti. A szakma javaslata az lenne – ismerteti Varga Andrea –, hogy legyenek olyan szűrő-védőnők, akik szerződéssel más területeken is végezhetnének szűréseket. Sokan vannak, akik szívesen végzik a szűrővizsgálatot, van is benne tapasztalatuk, magabiztosak és vállalnák a saját területükön kívül élő nők szűrését is.” Megerősítették ezt védőnő forrásaink is: akik nem szívesen szűrnének, azt mondták, ők tájékoztatnák a nőket és megszerveznék a szűréseket, a kenetvételt viszont másra bíznák. „Én szívesen lennék szűrő-védőnő és szűrnék más területeken is, ha lenne rá lehetőség” – teszi teljessé a képet Ágnes.
A szakma ez ügyben megkereste az egészségügyi államtitkárt, aki nem zárkózott el a kezdeményezés elől, amelynek eredményeként valóban sikeres lehetne a szűrőprogram. Csordás Ágnes szerint „ez nem rajtunk múlik, ez egy egészségpolitikai döntés”.
| Évente 400–500 nő hal bele A méhnyakrák (cervix carcinoma) olyan rosszindulatú daganatos betegség, amelynek során a méhnyak hámjában abnormális sejtek fejlődnek. Ez 90 százalékban az elsősorban nemi úton terjedő humán papillomavírus (HPV) fertőzés hatására alakul ki. Az aktív nemi életet élő nők körülbelül 70 százaléka megfertőződik élete során a HPV valamelyik típusával, ám a legtöbbször nem alakul ki belőle rák. A világon ez a második leggyakoribb és a második legtöbb halált okozó rosszindulatú betegség a 45 év alatti női lakosság körében, Magyarországon évente körülbelül 400–500 nő hal bele a betegségbe és nagyjából ezer új megbetegedést észlelnek. Ez népességarányosan másfélszer-kétszer meghaladja a fejlett államok adatait. A rákot megelőző állapot teljesen tünetmentes, ezért is nagy a jelentősége a szűrőprogramoknak. A méhnyakrák korai stádiumban igen jól gyógyítható: amíg a betegség nem terjed túl a méhnyakon, 80 százalék körüli a gyógyulás esélye, és általában végleges a gyógyulás. Sugárkezeléssel és speciális műtétekkel lehet harcolni ellene, utóbbinál ma már sok esetben a termékenység megtartására is lehetőség van. A rák kialakulása általában 8-10 év, de vannak gyorsabb lefolyású esetek is. Ekkor már tünetek is jelentkeznek, ezek közül leggyakrabban a vérzés fordul elő, különösen a szexuális együttlétek során. A betegség kései szakaszában a méhnyakrák csak nagyon csekély eredményességgel gyógyítható. |
