A tél szépségeihez – nálunk is, de nem csak Magyarországon – most már hozzátartozik a rendszeresen elrendelt szmogriadó.
Nem érdektelen megnézni azt sem, hol szokott annyira elromlani a levegő minősége, hogy az már az egészségre is veszélyes lehet, mert ebből is levonhatunk érdekes következtetéseket – ebből a szempontból egyáltalán nem véletlen, hogy látszólag folyton (bár nem kizárólag!) az északkeleti régió kerül ki rosszul az amúgy légköri szempontból is hasonló, gyenge légmozgással, helyenként makacs köddel járó időjárási szituációkból.
A téli szmog, azaz levegőben finoman eloszló szennyeződés természetesen a fosszilis tüzelőanyagok elégetésével kerül a levegőbe, de persze ilyenkor sem mindegy, mit rakunk a tűzre, illetve mit töltünk az üzemanyagtankba. A szmognak ugyanis rendre akadnak mondhatni szokásos közlekedési eredetű komponensei, nem is szólva az ipariról, de ezek szezonális mennyisége nem ugrik meg télen se, miért is tenné. Az egyetlen itt érvényesülő változó, hőmérsékletfüggő tényező a fűtés: az első hűvös őszi napokon elkezdjük és folytatjuk egészen addig, míg a tavaszi felmelegedést nem találjuk kielégítőnek.
Vissza a kályhához
A kérdés már csak annyi, mivel rakjuk meg a kályhát, ennek ugyanis nem csak közvetlen, a mi saját szempontunkból lesz költsége, a környezeti terhek legalább ilyen jelentősek, még ha ezeket direkt módon nem is nekünk kell fizetni. A magyar lakásállomány zömét ma különböző megoldások révén (távfűtés, valamilyen központi fűtés, egyéni fűtés) általában gázzal melegítik, de azért még itt is alkalmaznak jó kis vegyes tüzelést.
| ||
Ha azonban a hagyományos, még mindig sokak által használt tüzelőegységeket (cserép- vagy egyszerű vaskályhát, sparheltet, búbos kemencét) vesszük számításba, és figyelembe vesszük, hogy azt zömmel fával fűtjük fel, akkor számolnunk kell az égés során felszabaduló nyilvánvalónak tűnő, szinte banális és kevésbé nyilvánvaló szennyezőanyagokkal is. A legnyilvánvalóbb a szálló por, azaz azok a levegőben finoman eloszló szemcsék, amelyek 10 mikrométernél kisebb átmérőjűek – ezeket hívják angol eredetű rövidítéssel PM 10-nek (particulate matter – nagyjából: finomszemcsés anyag).
Nemcsak a fa égetése révén szabadul fel, de ebből fajlagosan több jön, mint az elégő földgázból. Amennyiben biomasszát, leginkább fát égetünk, akkor ebből kapásból hatalmas mennyiség kerül a levegőbe, de persze az sem mindegy, hogy milyen faanyagot használtunk (és most nem is az eredet jogtisztaságára gondolunk) – a fa beszerzése, aprítása, szárítása és precíz begyújtása mind odafigyelést és némi szakértelmet igényel.
Mellékhatások
Ezen felül jelentkezik még a fafűtés (vagy akár a szénfűtés) orrunkkal is remekül érzékelhető, elmaradhatatlan mellékhatása: a kályhába dobott éghető anyag ugyanis hőbomlást szenved és eme pirolízisnek is nevezett folyamat során a faanyag sokszor nagyobb méretű összetett molekuláiból egyszerűbbek szabadulnak fel.
| ||
Ezek ugyan gyakorta maguk is éghetőek (pláne a felszabaduló gázok), egy jól összerakott kályhában, megfelelően száraz faanyagot begyújtva ezeknek el is kell égniük, de kályhától és a fa nedvességétől függően hol kisebb, hol nagyobb részük a füsttel keveredve óhatatlanul kijut a levegőbe.
Többek között aldehidek, ketonok, szerves savak, benzol- és fenolfélék, más gyűrűs (aromás), pláne policiklikus szénhidrogének, izgalmas szerves nitrózus vegyületek keverednek itt a füstben amúgy is jelen lévő nitrogénoxidokkal, esetleg kénoxidokkal, no meg a tökéletlen égésből származó szén-monoxiddal (ugyanezt a koktélt az udvaron is előállíthatjuk a közkedvelt, de annál kártékonyabb avarégetéssel).
Mire megyünk ketten - Az avarégetés mint istencsapás
Átok a szemnek, a tüdőnek: haszna nincs, kár annál több származik belőle. Valahogy mégis nehéz abbahagyni. Az ősz tragikus következménye, hogy a fákon megülő levelek előbb elszíneződnek, majd kétségbeesetten a mélybe vetik magukat.
Nos, ennek a koktélnak már szaga is van, azon felül, hogy a szemet, sőt a tüdőt is irritálhatja – emiatt lesz olyan fertelmesen büdös azokon a környékeken, ahol közvetlenül fával fűtenek. Tudjuk, vannak, akiknek ez a szag (náluk illat) egyenértékű a falusi hangulattal, gyermekkori téli vakációk, családi karácsonyok (ne adj isten, disznótorok) emlékét ébreszti fel – pedig ez csak annak a csalhatatlan jele, hogy egészségtelen levegőt szívunk be.
Ahol a biomassza-alapú tüzelőanyagokhoz (zömmel fához) még korszerűtlen tüzelőegységek társulnak, ott a hatás mindet elsöprő, ha pedig az adott település egy völgyben fekszik, ahol a szél is csak nehezen fújja ki a megülő füstködöt, akkor meg is találtuk a legegészségtelenebb levegőjű környékeket – legyenek bár északkeleten vagy délnyugaton.
Gyomorforgató koktél
Már céloztunk rá, hogy az sem mindegy, milyen fát teszünk a tűzre: ha az a fa még véletlenül sem tűzifa, hanem összetört bútorfa, impregnált, még a festék is rajta van, akkor egészen gyomorforgató koktél szabadul fel a hőbomlás, a pirolízis során, aminek jó része a kéményen át távozik az ott élők arcába – ne legyenek illúzióink, ennek hatásától az amúgy tökéletlenül működő nyílászárók sem óvnak meg.
És ki ne tagadhatná, hogy a fűtésnek vannak bizony szociális dimenziói: a szegény embereknek tüzelőből is a legegyszerűbb és a viszonylag olcsóbb jut – tudjuk, hogy egész vidékek fűtenek lopott fával, amire külön iparág épült, nem szólva a hulladékfa-kereskedelemről. Nincs az a nagyvárosi lomtalanítás, amiből az éghető darabok (a kredenctől a komódig) ne a kályhában kötnének ki és ebből még többen meg is szedik magukat.
| ||
Ráadásul van, akinél a szó szerint égető szükség, másnál a szűklátókörű spórolás, merő smucigság is ugyanahhoz következményhez vezet: előbb utóbb minden éghető háztartási hulladék a vegyes tüzelésű kályhákban köthet ki, onnan pedig a pirolízis és a rendre tökéletlen oxidáció után még vegyesebb égéstermék a levegőbe.
Szekérderéknyi CO2
De még ha ez az égés csak tökéletes lenne, ne adj isten, speciális kéményekkel, szűrőkkel fognánk meg az összes, a külső levegőbe nem való égésterméket, a folyamat, azaz a kályha aznapi tartalmának elhamvasztása végén akkor is szekérderéknyi szén-dioxidot bocsájtottunk ki.
Mindez a fűtés esetén alighanem bocsánatos bűn, valljuk a legtöbben – legalábbis amíg az emberiség nem talál magának valami elterjedten hasznosítható környezetbarát fűtéstechnikát vagy legalábbis nem tanulta meg az eddig használtak hatékonyabb működtetését. És amíg sokaknak erre is alig-alig telik. Mert lehet beszélni például passzívházakról, amelyek csekély ráfordítással is kifűthetők, közben sokkal kevesebb hőt bocsájtanak ki környezetükbe, mint a normál hajlékok (magyarul nem fűtik akaratlanul az udvart), ráadásul adott esetben még a környezet (föld, nap, sőt az elektromos berendezések) által kibocsátott hőt is hasznosítják - valljuk be, ez a megoldás ma még kevesek számára hozzáférhető (nem hogy nálunk, tőlünk nyugatabbra is!).
A fatüzelésnek azonban van egy olyan aspektusa, amiről még beszélni kell és ennek léptéke sokszor már meghaladja a háztartások kályhányi méretét. A biomassza elégetését ugyanis Európában egyelőre megújuló energiaforrásként kezelik, hiába tiltakozott ez ellen korábban az EASAC, azaz az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete.
Az Európai Unió 2016 novemberében tette közzé a tiszta (azaz nem üvegházhatású) energiatermeléssel kapcsolatos intézkedéscsomagját, ám az irányelv az európai tudósok szerint egy súlyos tévedést tartalmaz: az uniós intézmények és a tagállamok továbbra is karbonsemleges, megújuló energiahordozónak minősítik az erdőkből származó biomasszát, miközben ez az esetek többségében egyáltalán nincs így.
| ||
Mindennek belátása ráadásul végtelenül egyszerű: ha most kivágjuk a fát és elégetjük, azzal nagy mennyiségű szén dioxidot juttatunk a légkörbe, amit a létező vegetáció csak évtizedek munkájával tud felvenni – ráadásul addig újabb fákat, sőt egész erdőket vágtunk ki és vetettünk a tűzre, amivel tovább csökkentjük azon élő szervezetek számát, amelyek szén-dioxidot vennének fel (azaz dupla kárt csinálunk!).
Ezzel pusztítással kombinált kibocsátással még akkor sem tudná tartani az iramot a vegetáció, ha rendesen pótolnánk és újat ültetnénk a helyére (lehetőség szerint azonos minőségű, természetességű és fajösszetételű fákat). De erről sincs szó, így azután a biomassza-égetés és az ezen alapuló energiatermelés (mert itt már nem a vegyes tüzelésű kályhák szintjéről van szó) úgy növeli a szén-dioxid kibocsátást, hogy még a természetet is sikerül rombolni vele.
| Különösen súlyosan jön a számításba mindez az olyan országoknál (és most főleg Magyarországról beszélnénk), ahol a kormányzat a ránk nézve is kötelező megújuló kvótát leginkább éppen a biomasszaégetésből szeretné teljesíteni (mert a napenergiafelhasználás bővítése csigalassúsággal halad, bár azért sokan már jól keresnek belőle, a szélenergia-hasznosítást pedig kifejezetten üldözte az Orbán-kormány.) |
Bármily paradox, de a rosszul kitalált biomassza-programoknál környezeti, sőt kibocsájtási szempontból még az is jobb, ha maradunk a régi jó földgáznál (az EASAC szerint az energetikai célú fatüzelésnél többnyire még a kőszén elégetése is jobb). Még akkor is, ha tudjuk, ez esetben a kitermelésből adódó környezetrombolást mintegy exportáltuk gázban és a más fosszilis energiahordozókban gazdag országokba.
Eme írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának újabb része.
A klímaváltozás hétköznapjai sorozatunk előző részei:
