Az elmúlt napok egyik vezető híre, hogy úgyszólván sohasem látott hideghullámtól szenvednek az Egyesült Államok északi-középnyugati régiójának, meg persze Kanada jó részének lakói is.
Utóbbiakról kissé kevesebb szó esik, valahogy hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy úgy is megszokták már a hideget, talán még szeretik is, különben nyilván valami melegebb helyre költöztek volna. Nos, ilyen fogvacogtatós zimankót azért még ők is csak ritkán látnak, és a hőmérsékletek még a határ túloldalán is sokfelé alsó rekordokat döntögetnek.
A honi sajtóban felbukkanó számszerű adatokban néha akad némi zavar, ami abból adódik, hogy az egyesült államokbeli publikációkban az SI mértékegységrendszernek következetesen fittyet hányva Fahrenheitben megadott hőmérsékleti értékeket nálunk néha mechanikusan Celsiusként értelmezik és fordítják, megspórolva az átszámítás amúgy nem is bonyolult feladatát.
| Tudjuk, ezt a világhálón egy mozdulattal meg tudjuk ejteni, de ha kíváncsiak lennénk, mit számol ilyenkor a gépi algoritmus, akkor eláruljuk: a Fahrenheit-ban megadott értékből le kell vonni 32-t, majd a kapott számot megszorozni 5/9-del. Még szerencse, hogy az említett, a friss prognózisok szerint északkelet felé terjeszkedő észak-amerikai régióban mért rekord minimumhőmérsékletek tartományában alig térnek el egymástól a két különböző skálán számított nominális értékek: az a -48 Fahrenheit, amit például január 30-án, szerdán Észak-Dakotában mértek éppen -45 Celsius foknak felel meg. |
Nem kevesebb, mint hat amerikai államban (Észak- és Dél-Dakota, Minnesota, Wisconsin, Iowa és Illinois) mértek kevesebbet a hét közepén, mint a Déli-sarkon, ahol „mindössze” -27 Fahrenheit fokig, azaz kb. -33 Celsius fokig süllyedt a hőmérő szála, köszönhetően annak, hogy ott éppen nyár van!
| ||
No, de hol van ilyenkor a globális felmelegedés?
- kérdezik naivan és csalódottan a didergő laikusok, akik jelen esetben keveslik az üvegházhatást. És ugyanezt kérdezi nem kis rosszindulattal a klímaszkepticizmus vezércsillaga, D. Trump amerikai elnök is, szokásosan mélyen szántó Twitter-üzenetében, amit minden egyes hidegbetöréskor megkaphatunk tőle.
Trump megint nekiment a klímaváltozásnak
Az elnök épp fázik, tehát szó sem lehet globális felmelegedésről. Január van, az északi féltekén ez a telet jelenti. Amerikában is így van ez, a közép-nyugaton pedig rekordhideg érkezik. Ez pedig kiváló alkalom volt arra, hogy Donald Trump amerikai elnök ismét megossza a világgal azon nézeteit, mi szerint a klímaváltozás és a globális felmelegedés kamu.
Ám őt és üzeneteit nyugodtan el is engedhetjük, elvégre a hozzá hasonlón politikai nihilistákhoz hasonlóan valójában nem is érdeklik az efféle, válaszra váró kérdések. A klímakutatók számára nem újdonság, hogy az északi féltekén különösen kemény telek nem egyhamar fognak megenyhülni, és hogy számos, az antropogén klímaváltozásnak tulajdonított tendencia még hozzá is járulhat akár szokatlan erejű hideghullámok kialakulásához is.
| ||
A kulcs a voltaképpen régóta ismert, de sűrűn csak az utóbbi években emlegetett sarki örvények (polar vortex) viselkedésében rejlik, amelyek rendre amúgy is megerősödnek a téli időszakban (Róluk például itt és itt írtunk korábban). A lényeg, hogy ezek a sarki örvények (amelyekből alapállapotban kettő van: egy az Északi- és egy a Déli-sark felett) olyan állandó időjárási rendszerek, melyek nagy légköri magasságban dolgoznak: a troposzféra felső taktusától fel egészen a sztratoszféráig terjed az ő birodalmuk.
Téli futóáramlás
Ezek a környezetüknél alacsonyabb nyomású, nagy kiterjedésű örvények, amelyekben az óramutató járásával ellentétesen áramlik a levegő – mármint ott fenn, a talajszinttől jó messze. Mert a sarki örvények és a felszín között nagy sűrűségű igen hideg levegő található, amit a felső sarki örvény mintegy kordában tart –, ha azonban elmozdul, akkor ez jéghideg levegő is jön vele és alacsonyabb magasságokon, a felszín közelében is eláraszthatja az adott vidéket.
| ||
A sarki örvényeket egy speciális, szintén nagy magasságban üzemelő téli futóáramlás, az ebben az évszakban fellépő sarki éjszakai áramlás (polar night jet) tartja elzárva attól, hogy melegebb levegő törjön be a zónájába. A sarki örvények esetében az alapállapot az lenne, hogy csupán egy centrumuk van.
Ám, ha valamilyen okból - például mert látszólag megzavarodik az őket kerítésként határoló sarki futóáramlás - több centrumra szakadnak, akkor mind kevésbé tudják kordában, azaz a minden télen megszokottan fagyos területeken (Szibéria, Észak-Kanada, Grönland, stb.) tartani az alattuk halmozódó hideg levegőt. Ha pedig ezek a részörvények elmozdulnak dél felé, mint tették most Észak-Amerikában, akkor magukkal hozzák a hideg levegőt is, jégbe dermesztve egész kiterjedt régiókat vagy akár egy fél kontinenst.
Gyakorta emlegetik nálunk, hogy már a telek sem az igaziak, és a leolvadó gleccserekről, jégmezőkről, fogyatkozó tengerjégről szóló híradás mintegy azt is sugallhatja, hogy hamarosan talán a tél is mehet a levesbe. De ez alighanem naivitás, korai még temetni a telet.
Nálunk is zimankó lesz?
Amerikában most cseng le a rettenetes hideg - mi még egyelőre a „normális" télre is hiába várunk.
A tél annyit jelent, hogy a sarkvidékek környékén alig-alig, attól északra (nyáron délebbre) meg egyáltalán nincs napsütés, ennek hiányában pedig csak egyre halmozódik itt a hideg a levegő. A folyamatot erősítheti, hogy sokfelé kiterjedt szárazföldek találhatók ezekben a sarki és sark közeli régiókban, ahol az uralkodó csapadék, a hó és a havas, jeges felszín miatt még jobban csökken itt a hőmérséklet, mint egy gigantikus jégveremben (hiszen jobban visszaveri azt a kevés napsütést is, plusz erősebb a kisugárzás, házi a környezetét, stb.).
Az, hogy a Jeges-tenger vize még ősszel is melegebb a korábban szokásosnál és hogy tovább marad jégtelen, még inkább kedvezhet a zord telek kialakulásának, ugyanis relatíve meleg, páradús levegőt szolgáltat az ősz derekától jelentkező kiadós havazások kialakulásához – mind Eurázsia, mind Észak-Amerika igen kiterjedt régióiban, ahol ezt követően hatalmas mennyiségű hideg levegő gyűlik össze.
Holnapután
Vagyis látszólag paradox módon a sarki tengereket fokozottan érintő melegedési tendencia egyik következménye lehet az is, hogy Észak-Amerikában és talán Európa bizonyos régióiban is gyakoribbá válhatnak az erőteljes hidegbetörések.
Azt, hogy miért és főleg mikor, melyik télen gyengül meg a sarki örvény, és hogy pontosan milyen szerepe van ebben a sarki futóáramlások megváltozó pályájának, még nem ismerik pontosan a légkörkutatók sem. De gőzerővel vizsgálják ezeket a folyamatokat, s mivel az egyik legdinamikusabban fejlődő diszciplínáról van szó, napról napra mind többet tudunk róla. Most azonban még nem teljesen értjük a mechanizmust, közben azért számos hipotézis látott napvilágot.
A korábbi észak-amerikai hidegbetörések alkalmából előkerült magyarázat szerint az Atlanti- és a Csendes-óceán északi, már sarkköri régiójáig és azon túl hatoló viszonylag meleg levegő szakította volna ketté a sarki örvényt és küldte az egyik centrumot Észak-Amerika fölé. Ennek most is mutatkoznak jelei - ugyanakkor az Északi-sarkon a híradásokkal szemben most sincs meleg, sőt dermesztően hideg van. És persze még attól is messze állunk, hogy akár egy hónapra előre lássuk, vajon érkezik-e a tél következő dermesztő hulláma, akár hozzánk is.
Mit lép a medve?
Megjegyeznénk: nálunk az idei tél első kétharmada jórészt közhelyesen téliesnek bizonyult, csupán rövid melegebb intermezzokkal. Az észak-amerikai hidegbetörésekkel egy időben nálunk valahogy az átlagnál melegebb idő szokott lenni – nos, a hétvégén ez is teljesül, más kérdés, hogy a túl korai tavasz nem ígérkezik tartósnak.
| ||
Minket, mondjuk, nem fenyeget az a veszély, hogy mindjárt fölénk helyeződik a szibériai sarki örvény középpontja, de ezért nem ritkák nálunk sem az észak-eurázsiai/sarkköri eredetű hidegbetörések, mint a tavaly márciusi (amelyért a fenti mechanizmustól nem függetlenül úgynevezett nagy skálájú légköri hullámok voltak felelősek).
Megbízható, hosszú távú prognózisok híján, jobban tesszük, ha megvárjuk, hogy a szombati időjósló napon (február 2.) mit lép a medve, vagy éppen Punxsutawney Phil, a jeles filmben (Groundhog Day avagy Idétlen időkig) is megörökített mormota, akinek pont ebben az embert-állatot próbáló cidriben kéne megmondania milyen hosszú lesz még a tél. A helyében mi is inkább maradnánk a jó melegben.
Eme írás szerzőnk, Barotányi Zoltán éghajlattal, klímakutatással, klímaváltozással és annak továbbgyűrűző hatásaival foglalkozó cikksorozatának újabb része. A klímaváltozás hétköznapjai!
A klímaváltozás hétköznapjai: lehet, hogy a csokitól is búcsúznunk kell?
A klímaváltozás hatásait nem csak a legkiszolgáltatottabbak érezhetik meg - saját bőrükön érezhetik a Föld nagyobb luxushoz szokott lakói is. A földi klíma megváltozása, ami a bolygónk legtöbb részén melegedéssel, néhol (de nem mindenhol!) pedig az éves csapadék csökkenésével és egyenetlenebb eloszlással jár, mindannyiunk életét érinti majd.
