Rangos díjat kapott Pető Andrea

  • narancs.hu
  • 2018. május 23.

Tudomány

A CEU professzora az ötödik tudós és az első magyar, aki megkapta a Madame de Staël-díjat.

Idén Pető Andrea, a CEU professzora, az MTA doktora, egyetemi tanár kapta az Európai Akadémiák Kulturális Értékteremtésért járó Madame de Staël-díjat, a társadalmi nemek és a kortárs európai történelem kutatásában végzett széles körű tudományos munkájáért. A díjat odaítélő zsűri kiemelte Pető Andrea hozzájárulását a második világháború, a holokauszt és a politikai szélsőségek európai, társadalmi nemek által meghatározott emlékezetének feltárásához.

Pető az ötödik tudós és az első magyar, aki megkapta az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége (ALLEA – All European Academies) és az olasz Compagnia di San Paolo alapítvány közös finanszírozásával létrehozott, 20 ezer eurós díjat.

„A díj elismeri Pető Andrea professzor hozzájárulását az európai kultúrához és történelemhez – kommentálta az elismerést Michael Ignatieff, a CEU elnök-rektora. – A CEU részéről szeretnék köszönetet mondani az ALLEA-nak a megtiszteltetésért, és Pető Andrea professzornak a háború, a népirtások, a politikai mozgalmak és az európai történelem megértésében kulcsfontosságú témák elkötelezett kutatásáért.”

Pető Andrea köszönőbeszédében kifejtette, hogy az intellektuális munkának nem kreditpontokra, hanem szenvedélyre és önkéntességre kell épülnie. „Ez az a hagyomány, amit a budapesti CEU visz tovább, melynek elkötelezett tanára vagyok 27 éve. A tudomány ilyen művelése, mely szenvedélyen és szabadságon alapul az, ami szükségszerűen összeütközik az állampolgárokat folyamatosan ellenőrizendő szolgálóknak tekintő hierarchikus oktatásirányítással. Ahogy történt ez a CEU esetében is. És itt mondanék köszöntet mindenkinek külön-külön, valamint az ALLEA egész szervezetének a CEU-nak a nehéz időkben nyújtott támogatásáért. A tudomány szabadsága és a szenvedély együtt nyitja meg az intellektuális ellenállás lehetőségét. Mert a tudomány nem totális rendszer, ahol a rendszer elutasítása a rendszer részét képezné, és a rendszer kritikáját automatikusan diszkreditálná, az, hogy a rendszeren kívül van.”

false

Pető Andrea a CEU Társadalmi Nemek Tanulmánya Tanszékének (CEU Department of Gender Studies) professzora, és az MTA doktora, egyetemi tanár. Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának, és szavazati jogú tagja a 2017-ben megalakult Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottságnak, és a II. Világháború Története Albizottság elnöke. Öt monográfia szerzője, 31 kötet és 261 tudományos cikk és fejezet szerkesztője, amelyek összesen 17 nyelven jelentek meg. 2005-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét, 2006-ban pedig a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-díját.

Az ALLEA azzal a céllal alapította az Európai Akadémiák Kulturális Értékteremtésért Járó Madame de Staël-díjat, hogy elismeréssel adózzon Európa határtalan szellemi, kulturális sokszínűsége és gazdagsága előtt. Az első díjazott, Luisa Passerini professzor 2014-ben kapta meg a díjat az európai kulturális identitás terén folytatott széles körű kutatásáért. 2015-ben Dame Helen Wallace professzort az európai kutatási és szakpolitikai szakadék áthidalására szakosodott akadémiai pályafutásért honorálták. Harmadikként Remi Brague professzor kapta meg a díjat 2016-ban a zsidóság, a kereszténység és az iszlám kapcsolatának átfogó tanulmányozásáért. 2017-ben Koen Lenaertst, az Európai Unió Bíróságának elnökét és a Leuveni Egyetem Európai Jogtudományi Karának professzorát tüntették ki az európai joggal és az európai joghatósággal kapcsolatos kiterjedt tudományos munkájáért.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.