Történelmi revizionizmus és 1956

Rossz fasiszták, jó antiszemiták

Tudomány

Az orosz történelemkönyv revizionista történelemképe 1956-ról nem egyedi eset. Vannak orosz, de nyugati előzményei is.

Az elmúlt napokban végigfutott a magyar sajtón (mindenekelőtt a G7-en megjelent Kolozsi Ádám-cikk nyomán), hogy a hivatalos orosz tankönyv szovjet/orosz birodalmi szempontból értékeli az 1956-os forradalmat. Ennek apropóján érdemes felidézni, kik és milyen szándékkal próbálták a saját szájuk íze szerint átértékelni a 67 éve történteket. Nem árt persze leszögezni, hogy felesleges számon kérni egy szaktörténészi munkán, de még egy népszerűsítő könyvön, s pláne külföldi tankönyvön holmi kanonizált értelmezést. Simán belefér, hogy akár a magyar történelmi irodalomban bevett (és egyben a hivatalos emlékezetpolitikában is rögzült) „forradalom” minősítést is kétségbe lehet vonni megfelelő érvekkel – amint azt a forradalom emlékezetének ­historiográfiai elemzése is tanúsítja. Csak ­éppen elvárható legalább az elemi tényeket tiszteletben tartani, no meg némi önreflexió sem árt, már ami az ad absurdum vitt teóriák kidolgozását illeti.

A magyar ’56-nak az Oroszországban immár tankönyvi szinten rögzített putyinista narratívája természetesen nem sokban különbözik a hruscsovi/brezsnyevi elődökétől – csakhogy ez manapság már nem vág egybe az események aktuálisan hivatalos itthoni megítélésével. Ami egyúttal azt is jól mutatja, mennyire kevéssé tiszteli és veszi figyelembe a putyini Oroszország a hozzá hosszú ideje törleszkedő magyar vezetés állítólagos történeti (vagy inkább emlékezetpolitikai) érzékenységét.

Partizánok és a CIA

Az orosz történelem szovjet szakaszának „gloire”-központú, a vélt birodalmi érdekek szempontjából történő újragondolása évtizedek óta zajlik, és nem csupán a sztálini időszak részleges rehabilitációját hozta el, hanem a kelet-közép-európai antisztálinista mozgalmak, felkelések, forradalmak új – illetve hát nagyon is régi – kontextusba helyezését.

Ennek korai példájaként itthon is némi sajtóvisszhangot váltott ki, amikor 2006 novemberében az orosz állami Rosszija tévécsatornán levetítették A magyar kelepce címet viselő filmet. Ebben a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumának addig ­titkosan kezelt jelentéseit használták fel annak a tézisnek az alátámasztására, amely szerint a CIA nemcsak a Szabad Európa Rádión keresztül szította a magyar forradalmat, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat közreműködésével. A CIA instruálta és kiképezte ügynökök kirobbantották a szörnyű vérengzésekben kulmináló, így azután az orosz értelmezés szerint joggal levert lázadást. Ez az interpretáció hasonlóan hangsúlyos a mostani skandalumot kiváltó orosz történelem­tankönyvben is, így érdemes megjegyezni, hogy az „alternatív történetírásra” (kevésbé udvaria­san: a pszeudohistóriai irodalomra) is jellemző single issue (azaz egy ügyű) magyarázathoz mindig kell egy főhős. Ő Frank Wisner, a szovjet tömb országait bomlasztó CIA-­akciók atyja. A posztszovjet/putyini narratíva szerint mindez azért történt, hogy a friss termonukleáris nagyhatalmat, a Szovjetuniót megfosszák a Kelet-Németországban, Magyarországon, Csehszlovákiában lévő uránutánpótlástól (ami amúgy nem csak geológiai értelemben abszurditás).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."