Történelmi revizionizmus és 1956

Rossz fasiszták, jó antiszemiták

Tudomány

Az orosz történelemkönyv revizionista történelemképe 1956-ról nem egyedi eset. Vannak orosz, de nyugati előzményei is.

Az elmúlt napokban végigfutott a magyar sajtón (mindenekelőtt a G7-en megjelent Kolozsi Ádám-cikk nyomán), hogy a hivatalos orosz tankönyv szovjet/orosz birodalmi szempontból értékeli az 1956-os forradalmat. Ennek apropóján érdemes felidézni, kik és milyen szándékkal próbálták a saját szájuk íze szerint átértékelni a 67 éve történteket. Nem árt persze leszögezni, hogy felesleges számon kérni egy szaktörténészi munkán, de még egy népszerűsítő könyvön, s pláne külföldi tankönyvön holmi kanonizált értelmezést. Simán belefér, hogy akár a magyar történelmi irodalomban bevett (és egyben a hivatalos emlékezetpolitikában is rögzült) „forradalom” minősítést is kétségbe lehet vonni megfelelő érvekkel – amint azt a forradalom emlékezetének ­historiográfiai elemzése is tanúsítja. Csak ­éppen elvárható legalább az elemi tényeket tiszteletben tartani, no meg némi önreflexió sem árt, már ami az ad absurdum vitt teóriák kidolgozását illeti.

A magyar ’56-nak az Oroszországban immár tankönyvi szinten rögzített putyinista narratívája természetesen nem sokban különbözik a hruscsovi/brezsnyevi elődökétől – csakhogy ez manapság már nem vág egybe az események aktuálisan hivatalos itthoni megítélésével. Ami egyúttal azt is jól mutatja, mennyire kevéssé tiszteli és veszi figyelembe a putyini Oroszország a hozzá hosszú ideje törleszkedő magyar vezetés állítólagos történeti (vagy inkább emlékezetpolitikai) érzékenységét.

Partizánok és a CIA

Az orosz történelem szovjet szakaszának „gloire”-központú, a vélt birodalmi érdekek szempontjából történő újragondolása évtizedek óta zajlik, és nem csupán a sztálini időszak részleges rehabilitációját hozta el, hanem a kelet-közép-európai antisztálinista mozgalmak, felkelések, forradalmak új – illetve hát nagyon is régi – kontextusba helyezését.

Ennek korai példájaként itthon is némi sajtóvisszhangot váltott ki, amikor 2006 novemberében az orosz állami Rosszija tévécsatornán levetítették A magyar kelepce címet viselő filmet. Ebben a KGB-utód Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) archívumának addig ­titkosan kezelt jelentéseit használták fel annak a tézisnek az alátámasztására, amely szerint a CIA nemcsak a Szabad Európa Rádión keresztül szította a magyar forradalmat, hanem ügynököket is átdobott Magyarországra a nyugatnémet és a brit különleges szolgálat közreműködésével. A CIA instruálta és kiképezte ügynökök kirobbantották a szörnyű vérengzésekben kulmináló, így azután az orosz értelmezés szerint joggal levert lázadást. Ez az interpretáció hasonlóan hangsúlyos a mostani skandalumot kiváltó orosz történelem­tankönyvben is, így érdemes megjegyezni, hogy az „alternatív történetírásra” (kevésbé udvaria­san: a pszeudohistóriai irodalomra) is jellemző single issue (azaz egy ügyű) magyarázathoz mindig kell egy főhős. Ő Frank Wisner, a szovjet tömb országait bomlasztó CIA-­akciók atyja. A posztszovjet/putyini narratíva szerint mindez azért történt, hogy a friss termonukleáris nagyhatalmat, a Szovjetuniót megfosszák a Kelet-Németországban, Magyarországon, Csehszlovákiában lévő uránutánpótlástól (ami amúgy nem csak geológiai értelemben abszurditás).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”