Tévétorrent

Az I. világháború centenáriumára időzített emlékezéssorozat egyik nagy vállalkozásának szánták a BBC és az Open University négyrészes dokumentumfilmjét, amely a kezdetektől az óriási jelentőségű utóhatásokig tekinti át az eseményeket – szigorúan brit nézőpontból.

Ez a nagyszerű sorozat az év leghazugabb televíziós produktuma. A két kora harmincas főhőst – akiknek a szalon­spicces, egyéjszakás kalandból jelentős zökkenőkkel mégis kifejlődő kapcsolata a sorozat legfontosabb tárgya – rémes figuráknak próbálják eladni, miközben egy olyan emberpárt látunk az ágyban, a konyhában és egyéb helyiségekben serénykedni, amely a szó minden lehetséges értelmében szuperhelyes.

A Hallmark Channel sorozatait senkinek sem kell bemutatni. A giccset, eltúlzott érzelmeket, arcpirító didaktikusságot ars poeticává emelő csatorna produktumai (például A farm, ahol élünk) legfeljebb saját stílusukon belül értelmezhetők.

Napjaink korrupt zsaruját senki nem hozza erősebben és árnyaltabban, mint Lennie James. A Low Winter Sun amerikai remake-jében a romlottság Csomolungmáját képviselő - az egyik bajtársa meggyilkolásától, a másik bemártásától sem visszariadó - főgonosznak is tud már-már rokonszenvet keltő emberi arcot adni.

A frontkórház menő. Az egyik ágon a M.A.S.H. hódított ellenállhatatlanul, a másikon A frontsebész-féle királygiccsek.

Az ezredszerre látott fordulatok viszont sápasztóak, a nagyon gonosz főgonosz és az ő drónrepülős fenyegetésének tálalása komikus, azt pedig végtelenül szomorúan kell belátnunk, hogy már a negyedik epizód körül halálosan unatkozunk. Kritika a 24 új szériájáról!

Nagyon kezdhetünk kétségbeesni a jövőnk miatt, ha már a tiniknek szóló tömegkulturális termékek is posztapokaliptikus, drákói közösségekről, társadalommérnökösködésről, halálba küldött, feláldozható fiatalokról és a demokrácia mint ideális politikai berendezkedés haláláról szólnak (lásd Éhezők viadala, A beavatott).