A helyszín nyilvánvaló Középfölde-alsó, vagy 2.0, ha így tetszik jobban, a különbség csak annyi, hogy nem az emberek kora előtt, hanem utána vagyunk. De kit zavar, hogy elfekkel, trollokkal és hasonló kedves rohadékokkal találkoztunk már párszor; kit zavar, hogy a főszereplőink az aktuális világrend megmentésére induló szedett-vedett csapat, s fel kell dolgozniuk a kiválasztottság élményét, és fel is kell nőniük hozzá; kit zavar, hogy mindezt egy veszélyeket rejtő furcsa varázstárgy cipelésével (itt tündérkövek) kell megtenniük.
A meghitten ismerős részletek ugyanis elég kellemesen vannak belemerítve egyfajta „kelta jellegű” mítoszvilágba – igen, fellépnek a gnómok és a druidák is. A szimbolika már egy fokkal vegyesebb, keleti mintázatokat is idéz. A letűnt emberi világ kultúrája vissza-visszaköszön, és ettől az egész mese kap valami bájt, talán ez a legizgalmasabb és a leglátványosabb része a sorozatnak. A játéktérben megkapóan találkozik a természet visszahódította vasbeton múlt a középkori fantasyk szokásos látványelemeivel. Nem jönnek nagy sztárok, se nagy figurák, csak kellemes és szép arcú szereplők. Jó látni a Slidersből itt ragadt profot: John Rhys-Davies megnyerően hozza az elfkirányt. Megszerethető a főszereplő, Amberle hercegnő is, akárcsak a tesze-tosza „én-vagyok-az-utolsó-sarj” Wil.
Összegezve mindezt, elmondhatjuk, hogy a Shannara abszolút kényelmesen belegyalogol A Gyűrűk ura és a Trónok harca közti vakfoltba. Meskete habbal, de annak igényes és kedvelhető.
Magyar felirat: annalee & Luke
