Ötven nap múlva választás: miben bízhat a Fidesz, és miben az ellenzék?

A hivatalos kampányidőszak első napján összeszedtük, mi az az öt tényező, ami a Fidesznek kedvez, és miért lehet mégis öt oka a reményre az ellenzéknek.

Ötven nappal az április 3-i választás előtt elindult a hivatalos kampányidőszak. A jelöltek február 12-étől kezdik az ajánlásgyűjtést a 106 egyéni választókerületben. A két szembenálló politikai oldal természetesen nem a nulláról indul a versenybe, eddig is viszonylag intenzív kampánytevékenység zajlott (csak az nem számított bele a kampánylimitbe), az esélyekre a politikai helyzetkép alakulásából és a közvélemény-kutatások állásából is következtethetünk.

Az alábbiakban azt vesszük végig, mi az az öt tényező, ami a Fidesz választási győzelmét valószínűsíti, és hogy a 2022-es választási szituáció melyik öt újdonsága miatt van mégis oka az ellenzéknek a bizakodásra. Kezdjük a kormányoldalnak kedvező szempontokkal!

1. A játékszabályok 

Közhely, hogy a magyar választások jórészt szabadok, viszont egyáltalán nem tisztességesek. 2010-es hatalomra jutása után a Fidesz a maga javára változtatta meg a választási törvényeket, így a különböző modellszámítások szerint az ellenzéknek nem elég csak egy kicsivel megnyernie a belföldi popular vote-ot, a határon túli szavazók és a választókerületek aránytalanságai miatt legalább 2,5-3 százalékpontos előnyre van szüksége a parlamenti többséghez.

Úgy is fogalmazhatunk, hogy az ellenzék több mint százezer szavazat hátrányból indul, ráadásul a Fidesz a választási folyamat egyéb elemeit is maga határozhatta meg. Például nemrég legalizálta a fiktív lakcímbejelentést, és azt is elintézte, hogy a saját népszavazási kérdéseiről lehessen szavazni április 3-án, az ellenzéki kérdésekről viszont ne. Mindez nyilvánvalóvá teszi, hogy erősen a kormányoldal felé lejt a pálya.

2. Erőforrásfölény

Orbánék összehasonlíthatatlanul több pénzből kampányolhatnak, mint az ellenzék. Az állam és a párt kasszája teljesen összemosódik, a Fidesz és a kormány azonos üzeneteket erősít majd, ahogy az történt a legutóbbi két választás előtt is, és ahogy a permanens kampány jegyében történik lényegében folyamatosan.

A különbséget bárki érzékelheti, aki kimegy az utcára vagy elindít néhány Youtube-videót, arról pedig egészen pontos számaink vannak, hogy az elmúlt időszakban a Facebookon is nagyságrendekkel több pénzből hirdették a kormány kampányszlogenjeit, mint az ellenzéki tartalmakat, holott a 2019-es önkormányzati választás előtt a Facebook még ellenzéki terepnek számított.

3. Kormányzati pozíció

Orbán abban az értelemben is felhasználja az állam pénzét és szabályozási erejét saját újraválasztási kampányára, hogy a választáshoz közeledve sorra jelenti be a költséges hangulatjavító intézkedéseket. Ilyen a 13. havi nyugdíj, a gyerekesek szja-visszatérítése vagy a 25 év alattiak szja-elengedése, de ide sorolhatjuk a benzinárstopot, a kamatstopot és az élelmiszerárstopot is.

 

Tájékoztatásnak álcázott kormányzati kampány. 

A Fidesz továbbá "kiszervezi" a kampány egy részét a gazdasági szereplőkhöz, amikor arra kötelezi őket, hogy egyenplakátokon vagy egyenközleményekben tájékoztassák a fogyasztókat a kormány lépéseiről, hasonlóan ahhoz, ahogy a közüzemi szolgáltatók is kötelesek feltüntetni a rezsicsökkentés hatásait a számlákon.

4. Fegyelmezettség

A Fidesz idei kampányáról általában azt szokták megjegyezni, hogy a 2014-essel és a 2018-assal ellentétben nincs egyetlen "húzótémája", abban ugyanakkor nem romlott, talán még javult is a kormányoldal, hogy a kampány üzeneteit egybehangzóan sulykolják a Fidesz politikusai, hagyományos és újonnan felépített megmondóemberei, valamint propagandamédiája. 

Lehet, hogy most több azonos súlyú üzenet van, azt viszont nem érezni, hogy a kormány menet közben rángatná a kampányt. A tavaly nyáron felpörgetett gyurcsányozást nem tekerték le Márki-Zay Péter előválasztási győzelme után sem, ahogy az ellenfelet lekicsinylő, nevetségessé tevő vonalon sem változtattak (Gyurcsány-show). Az a belső ellentmondás pedig, hogy ez a szánni valóan béna ellenzék akár nyerhet is áprilisban és elveheti a rezsicsökkentést, vélhetően nem zavarja meg az elkötelezett híveket. 

5. Az ellenfél széttöredezettsége

A Fidesz pozícióját a kampányidőszak kezdetén leginkább az erősíti, hogy az ellenzék nem tudta meglovagolni a tavaly szeptember-októberi előválasztás keltette hullámokat, későn indította be a kampányát, aminek még mindig nincsenek meg a karakteres üzenetei, és láthatóan belső ellentétek feszítik az Egységben Magyarországért pártjait, amit jól jeleznek a közös lista és az államfőjelölés körüli, a nyilvánosságba is kihallatszódó viták.

Az ellenzék a közvélemény-kutatásokban is visszaesett valamelyest, a Vox Populi 444.hu által ismertetett aggregált adatsora ma közel 4 százalékpontos Fidesz-előnyt mutat (44,6%:48,5%), amit- tekintetbe véve, hogy az ellenzéknek nem elég éppen csak nyernie - akár kényelmesnek is nevezhetünk. Nagyon erős ötven napra lesz szükség az ellenzéktől a fordításhoz, de van azért néhány dolog, amibe kapaszkodhatnak. Vegyük sorra most ezeket!

1. Közös indulás

Bár az ellenzék tartalmi értelemben továbbra sem egységes, és a kampány fegyelmezettsége, szervezeti hatékonysága is elmarad a Fideszétől, a nagy kép szempontjából az a fontos, hogy a közös indulást most senki sem kérdőjelezi meg az ellenzéki oldalon. Az éles viták ellenére a határidő közeledtével kénytelenek lesznek összehozni a közös listát, a 106 egyéni jelöltről és a miniszterelnök-jelöltről pedig döntött az előválasztás, aminek az eredményét szintén nem vitatja senki.

Ez óriási előrelépés 2018-hoz képest, és ez teszi lehetővé, hogy az ellenzéknek bármilyen esélye legyen a győzelemre, tulajdonképpen a közös indulással mentek fel egyáltalán a pályára. Jellemző, hogy a függetlenként indulni szándékozó néhány politikusát most gondolkodás nélkül kizárta az LMP, míg 2018-ban azok ellen indított fegyelmi eljárást a párt, akik az egység nevében visszaléptek.

2. Aktivisták

Aktivistákat természetesen pénzért is lehet fogadni, és hiba lenne lebecsülni a Kubatov-listák hatékonyságát, mégis talán ez az a terület, ahol az ellenzék felveheti a versenyt a Fidesszel. Eleve kedvező fejlemény, hogy a hat párt aktivistái most nem egymás ellen küzdenek, hanem összeadódnak. Az előválasztás is növelhette az aktivistabázist, a 20k22 nevű kezdeményezésnél pedig már átlépte a 20 ezret a szavazatszámlálónak jelentkezők száma, és bár a mellékelt térképen vannak fehér foltok, az is kiderül, hogy nem csak a nagyvárosokból jelentkeztek.

A szavazatszámlálás ellenőrzése önmagában is fontos a csalások megelőzésére, és az EBESZ jelenlétével együtt az apátiát is csökkentheti, meggyőzheti a részvétel fontosságáról azokat a kormánykritikus szavazókat, akik korábban úgy voltak vele, hogy úgyis elcsalják a választást, akkor meg minek elmenni. Továbbá ha akár csak a szavazatszámlálók fele más módon is segíti az ellenzék kampányát, vagy csak beszél a környezetében lévőkkel arról, hogy miért fontos a választás, az már jelentős erőforrás lehet Márki-Zay Péterék kezében.

3. Országjárás

Ebben Márki-Zay az előválasztási kampányban is nagyon erős volt, és most is imponáló energiával vetette bele magát a lakossági és utcafórumok sorozatába, külön figyelve a billegő körzetekre. Ezeken a helyeken nyilván Orbán is megjelenik majd, de a miniszterelnök kampányeseményeit körüllengi a megrendezettség levetkőzhetetlen érzése- videókon jól mutatnak ezek, de az elkötelezett táboron kívül valószínűleg kevésbé hatnak, mint Márki-Zay Péter megjelenései.

Itt ráadásul előnyt kovácsolhat az ellenzék abból, hogy hat párt alkotja. A miniszterelnök-jelöltön kívül van további négy előválasztási kormányfőjelölt és több pártelnök, aki alkalmas lehet az országjárásra, de még a szakpolitikai felelősök között is találunk népszerű politikusokat, civil szakértőket. A Fidesznél ellenben nem nagyon látszik ez a 106 egyéni jelölt és a miniszterelnök-jelölt közötti szint, a miniszterek várhatóan inkább a közösségi médiában kampányolnak majd. Hasonlóképp helyben is több ismert politikussal kampányolhat az ellenzék, ha az előválasztás vesztesei is teljes energiával beszállnak a meccsbe.

4. A kormánnyal szembeni elégedetlenség

A kormányzati pozíció előny az osztogatásnál és a közpénzek kampánycélra fordításakor, viszont hátrány abban az értelemben, hogy a választók általában az éppen hatalmon lévőkön verik le minden frusztrációjukat. Különösen veszélyes lehet ez a protesthangulat egy 12 éve kormányzó erőre egy olyan helyzetben, amikor a járvány hatására bekövetkező gazdasági visszaesés emléke és az elszabaduló infláció aktuális problémája miatt lehet is elégedetlenségérzet a lakosságban, mindenképpen nagyobb, mint 2018-ban, amikor felszállóágban volt a gazdaság.

A Fidesz persze mindent megtesz, hogy egyrészt az osztogatással csökkentse, másrészt külső vagy belső ellenségek (migránsok, Brüsszel, Gyurcsány) felé irányítsa ezt a frusztrációt, de ez a stratégia, ha hozhat is sikereket, inkább kármentésnek tűnik. Más kérdés, hogy gazdasági területen eddig az ellenzéki kampány sem tűnik túl izmosnak, minden bizonnyal az álláskeresési járadék meghosszabbításánál ütősebb és jobban érthető ígéretek kellenek ahhoz, hogy az elégedetlen, de politikailag inaktív választók is úgy érezzék, megéri a változásra szavazniuk.

5. Az MZP-faktor

Hogy ez valóban előny-e, csak utólag fog kiderülni, az ellenzéki oldalon mindenesetre sokan bíznak abban (vagy áltatják magukat azzal), hogy hiába döcögős a kampány, hiába vezet a kutatások szerint a brutális erőforrásfölényben lévő Fidesz, Márki-Zay Péter személye majd megszólítja azokat a bizonytalan, nem annyira aktív, többnyire fiatal szavazókat, akikhez eddig képtelen volt elérni az ellenzék.

Ez a hit az előválasztás második fordulójából táplálkozik, és benne van az is, hogy nem baj, ha MZP néha kicsit összevissza beszél, vagy mond olyanokat, amiket kifordíthat a fideszes média, mert az ilyen "nem hagyományos beszédmódot" alkalmazó politikusokról leperegnek a támadások. Arra is többen rámutatnak, hogy MZP az előválasztási kampánynak is a végén jött fel, előzetesen senki nem számolt vele lehetséges befutóként, így egy jó hajrával most is meglepetést okozhat. Már csak (vagy még!) ötven napja van rá.