Vélemény

Láttunk már ilyet. Legutóbb például akkor, amikor a révbesenyői Hámán Kató Színkör a Csárdáskirálynő bemutatójára készült. Ki játszná el szebben, hívebben Szilviát? Erzsébet asszony, a tanácselnök titkárnője (a híresztelések szerint a babája), vagy a nagy természetű, ám alsó tagozatos pedagógus, Olga néni? Olga hívei állították, hogy a tanácselnök macájának nincs hangja, csak a szája jár, az ellenérdekeltek letramplizták a tanárnőt. A legszörnyűbbek a próbák voltak, veszekedés, sikoltozás, még hajtépés is előfordult. Erzsébet a pedagóguslakás hátsó udvarába öntötte a tanácsi szemetet, Olga az öltözőben kromofágot töltött a rivális lakklemosójába...

Egy kicsit zavarban vagyunk, hogy szabad-e vagy sem, de nekünk, civileknek inkább szabad. Mármint bíráló szókkal illetni az Alkotmánybíróságot (Ab). Hogy a kormánynak és más "alkotmányos szerveknek" ez nem ajánlatos, azt épp az Ab-tól tudjuk. Az idén március 11-én kiadott közleményükkel már foglalkozott lapunk, nem is hoznánk szóba megint, ha az Ab elnöke, Bihari Mihály az Inforádióban a múlt héten ezt az igényt ki nem terjesztette volna a mindenkori ellenzékre is.

Bár a tudományos eszközökkel operáló öszszehasonlító mitológia csaknem egyidős a modern kori labdarúgással, a kutatás mindeddig mégsem fordított kellő figyelmet az egyes országok futballmítoszai közti strukturális egyezések kimutatására. A téma aktuálisabb, mint valaha, így a tátongó űrt a közeljövőben nyilván számos, Joseph Campbell nyomdokain járó mítoszkutató kívánja majd betölteni. Az alábbiakban következzék néhány adalék a születőfélben lévő komparatisztika művelői számára.

Legutóbb az 1930-as évek kedvelt erotikus szerzőjéről, gróf Zichy Tivadarról esett szó e hasábokon, ám a jeles úri huncut munkássága bízvást többet érdemel egy árva kolumnánál, s így ez alkalommal is róla, pontosabban két elfeledett művéről fogok mesélni. Mindkét mű a baljós eseményekben oly gazdag 1936-os esztendő termése, mindkét mű hamisítatlan válságtermék, s egyszersmind halvány nívójú, de fantáziadús beszámoló a kor megélt és megálmodott nemi kilengéseiről.

Magyar Narancs, 2008. március 27. Tisztelt "Kritikus"! Előrebocsátom, gyakorlatilag a nyitás napjától a Marcello visszajáró vendége, és ezért elfogult vagyok.

"Volt egyszer egy Magyarország - ki tudja, mikor lesz újra." (Lengyel László) "Gennyes daganat fakadt ki" az anyaföld testén, majd a "gennybe könny" vegyül, míg végül a "marhák" "legyilkolják egymást". Nem, ez nem a Bárányok harapnak szinopszisa vagy az Állatfarm slasher verziója: csak Lengyel Lászlót - és itt mi is engednénk az általa kedvelt költőiségnek - engedték ki az elmúlt hónapokban a karámból. A Pénzügykutató Zrt. elnök-vezérigazgatója napról napra mélyebbre süllyed a politikai gyilokpornó szemantikai mocsarában, amivel önmagában nem is lenne baj. Ennél nagyobb gond, hogy a nagyot mondásokra mindig fogékony média manapság nem tud betelni vele, és tőle várja a "szakértő" útmutatást a politika úgymond rohanó világában.

"Érvek és tények itt nincsenek...", írja Varró Szilvia Geert Wilders filmjéről (Gyűlöletkeltő film az iszlám ellen: Lógnak a melegek, Magyar Narancs, 2008. április 3.). A tények, mint tudjuk, makacs dolgok. Tényekről azt állítani, hogy nincsenek, több mint badarság.

Április 11-én a Hollán Ernő utcában tartott demonstrációk kapcsán elképesztő jogértelmezési improvizációkkal rukkolt elő a Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK), aminek aztán még aznap meg is itta a levét. Az antifasiszta ellendemonstráció szervezői ugyanis későn jelentették be demonstrációjukat, mégis megtarthatták, amire válaszul a "magyarvédők" számos, utolsó pillanatban bejelentett demonstrációval válaszoltak.

Szelet vetett Magyar Narancs, 2008. április 3. Kedves MaNcs! "A kicsi is szép" című keretes írásba egy kis alkotmányjogi hiba csúszott.

Magyar Narancs, 2008. április 3. Tisztelt Szerkesztőség! Minimum tizenegyes! című (egyébként nem rossz ötletből merítő) irodalmi listájuk legutóbbi kommentárjában minimum két hiba van, talán több, is, de én ezeket vettem észre.

Tegyék a kezüket a szívükre! Ki nem lopott már a MÁV-tól? Legalább egy kicsit? Egy kalapácsot, egy üléshuzatot, egy talpfát legalább! Szappant, kőkerítést, kábelt, vonatfüttyöt! A jegyár felét, amit nem fizettek ki a kalauznak, aki viszont a másik feléért szemet hunyt illegális helyváltoztatásuk fölött? Vannak persze a szerencsések, akik - mert megtehetik - izmosabb leltári tételeket visznek haza. Pár ezer tehervagont, valami ingatlant, esetleg 4 mozdonyt, netán készpénzt egy jó kis csalárd alvállalkozói szerződésben, alkalomadtán egy, a MÁV-val közösen alapított kft. alaptőkéjében.

Számolnak a Fideszben is. Ezt onnan lehet tudni, hogy szigorítják a frakciófegyelmet. Az igazolatlanul távol lévőket felnyomják az Országgyűlés Hivatalában, ami fizetéscsökkenéssel jár; de maga a képviselőcsoport is keményít, a fontosabb szavazásokról távol maradókat 50 ezer forint per gombnyomáshiánnyal bünteti. Aki kicsit ügyes, pár nap alatt elbokázhatja teljes illetményét.

Ön mit adóztatna meg egy lemaradó országban a XXI. század elején?

A puha diktatúra csak a "jobb emberekkel" volt puha. "Az igazi dzsungel azonban nem a politikai rendőrség, hanem a közbiztonságiak vadászterülete. Magyarország a politikai téren kívül rendőrállam igazán" - írta Solt Ottilia 1988-ban, a Beszélő 23. számában. Az 1980-as évek közepén omladozni kezdett a szocialista gazdaság. Válaszul a pártállam három évre emelte a rendőri felügyelet, hatvan napra a bírói ítélet nélkül kiszabható rendőrhatósági őrizet időtartamát. 1984-ben a Minisztertanács rendelete felhatalmazta a rendőrt, hogy az igazoltatott személy járművét, csomagját, ruházatát átvizsgálja. A gazdasági hanyatlás viszonyai között már nem működött az elv, hogy a munka mindenkinek joga és kötelessége. Munkanélküli-segélyről a pártvezetés hallani sem akart. Következésképp azt sem ismerték be, hogy a létező munkanélküliség gazdasági jelenség.