Vélemény

Mélyi József: Pálya a magasban

Lassan véget ér a síszezon, és Magyarország még mindig nem ratifikálta Finnország NATO-csatlakozását. Pedig lesz még tél és jöhet a kutyára dér. 1939 tavaszán a háborúra készülődő országok még aligha foglalkoztak azzal, hogy ütőképes sítalpas csapatokat állítsanak fel, míg egy évvel később már mindegyik arra vágyott, bárcsak olyan „síelő kísértetekkel” rendelkezhetne, mint a finnek, akik képesek voltak feltartóztatni az oroszokat is. (Magyarország egyébként a téli háborúban gyorsan a finnek segítségére sietett – igaz nem hivatalosan, mégis Teleki Pál kezdeményezésére kormányzati erőforrásokkal –, a fegyverek mellett még egy 346 főből álló önkéntes egységet is küldtünk; már nem vetették be őket, mert 1940 márciusában Moszkvában megkötötték a békét.)

Nem muszáj eltűrni

„Évtizedek óta járunk jó néhányan Szálasi Ferencné Lutz Gizella sírjához. 2018 nyarán Szilágyi Csaba testvér jelezte, hogy a Temetkezési Intézet »felmatricázta« a sírt, mivel több, mint egy éve lejárt. Besétáltam hát a temetői irodába, s megkérdeztem, van-e lehetőség a meghosszabbításra” – nyilatkozta 2021 nyarán Papp Tibor, a Magyarelvű Mozgalom és az Örökzöld Október Egyesület vezetője a Zöld­inges Világnézeti Műhely című nyilas portálnak. Az interjú abból az alkalomból készült, hogy Pappék nemcsak megváltották Szálasiné sírját a Farkasréti temetőben, de rendbe is hozták.

Na, mi a térkép, öreg?

Hadházy Ákos feljelentést tesz! Magyarország miniszterelnökét nyomja fel a hatóságoknál azzal, hogy hivatali visszaélést követett el, s így legalább hárommillió forintos kárt okozott a hazának. De bánja kánya, legyen négymillió, akkor is pimf összeg, jó, ha három ostiai löncs kijönne belőle. De legyen négy.

Béke és borjúhús

Észak-Írországban súlyos állapotban van az a többször meglőtt rendőr, John Caldwell, aki a paramilitáris erőszak elkövetői után nyomozott. Az omagh-i bűncselekmény mögött a rendőrség az Új Ír Köztársasági Hadsereg, a New IRA tagjait sejti.

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Emlékszem, hogy mennyire meglepődtem, amikor (még boldog diákkoromban) azt a különös felfedezést tettem, hogy Milton és más jeles angol írástudók „közhelykönyveket” (commonplace books) állítottak össze: telis-tele közmondásokkal, aforizmákkal és velős mondásokkal, amelyek élesítik a tudnivágyók elméjét.