Fideszes politikusok buzdítása: Mindenki Kiskőrösre!

Publicisztika

Pártrendezvényt tartanak a nemzeti ünnepen Petőfi szülőházánál.

„Március 15-én Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőházánál mond beszédet Orbán Viktor. Ünnepeljünk együtt! Erre biztatnak Facebook-oldalukon fideszes országgyűlési képviselők. A mondat elején piros felkiáltójel szimbólummal, a végén magyar zászlóval. Az egyenüzenetekhez hozzáteszik: „Jöjjön el Ön is!” Erre buzdít közösségi oldalán többek között Kovács József gyulai, Herczeg Tamás békéscsabai, Dankó Béla békési, Erdős Norbert orosházi, Font Sándor soltvadkerti, Zsigó Róbert bajai képviselő. Kovács József volt a legszolgaibb: az utóbbi napokban háromszor is posztolta.

Azt akarják elérni, és valószínűleg nem csupán szóban, hogy a kiskörösi ünnepségen minél többen legyenek – fideszesek. Nem lepődnénk meg, ha a háttérben az ország szinte minden részéből már régen buszokat szerveztek volna a helyi fideszes csapatoknak, a lelkes aktivistáknak, a párttagoknak és az Orbán-imádóknak, hogy ott legyenek, ahol március 15-én a Vezér beszél. Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülőházánál. Tudják, éppen kétszáz éve, hogy itt született. Arról azonban egy szót sem ejt senki, hogy ha a szabadelvű és szabadszájú Petőfi feltámadna és körbe nézne, akkor mit mondana erre a díszes kompániára.

Nyilván hermetikusan lezárják a kiskörösi ünnepség helyszínét és környékét, ahova az egyszerű megemlékező, érdeklődő be sem juthat. Csak az előre bejelentettek és a kiválasztottak.

Így zajlik ma a „szabadság” nevében az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról szóló állítólagos nemzeti ünnep, ami valójában egy szigorú fideszes autodafé keretében megrendezett silány, rajongói pártrendezvény.

A hivatalos Rajongók járulnak a Kinyilatkoztató elé. Buszosztatva, közpénzen.

Ennek az elképesztő szervilis viselkedésnek és megfelelési kényszernek azonban van egy jókora ellentmondása. Ugyanis mindez azt is jelent, hogy az ország legkülönbözőbb részeiből a kiskőrösi ünnepségen való részvételre buzdító fideszes képviselőknek nem számít saját választókerületük ünnepsége. Sem Gyulán, sem Békéscsabán, sem Soltvadkerten, sem Baján, sem Orosházán, sem Békésen, sem sehol. Csak és kizárólag az általuk belső körökben Törzsfőnöknek nevezett Orbán számít. A hozzá való tökéletes igazodás. „Ahol ő van, ott vagyunk mi is!” – mondhatják, és nagyívben lesajnálják saját választókerületüket, s azok településeit. (Pedig közülük mindenki mégsem tud március 15-én kora délután Kiskörösre menni.)

Közben, gondoljuk meg, micsoda ziccert hagynak ki a Fidesz-KDNP-s parlamenti képviselők. 1.0-ás pártszövegeikkel, teljesen lebutított üzeneteikkel milyen szépen, ékesszólóan, mekkora emberi és politikai hitellel tudnának saját körzetükben beszélni a sajtószabadság múlhatatlan fontosságáról, a cenzúra eltörléséről, a felelős kormányzásról, a közös teherviselésről. A törvény előtti egyenlőségről, így Boldog István, Simonka György, Mengyi Roland, Völner Pál letartóztatásnak elmaradásáról értekezni. Persze szónokolni kellene arról is, hogy a legfőbb ügyész ott és akkor parkol, ahol és amikor akar. Hogy – közpénzen – a miniszterelnök ezer kilométeres kitérőt tesz az egyik katonainak nevezett kormánygéppel hazafelé jövet Egyiptomból, s technikai leszállást hajtanak végre Pisában, amelyhez közel tanul az egyik lánya, akit feleségével meglátogatnak. S hogy Demeter Szilárd nem akar cenzúrát, csak éppen bosszúból feloszlatja egy, a magyarról idegenre nyelvre történő fordítási projekt kuratóriumát. Demeter egyébként március 15-én Gyulán szónokol.

A helyi ünnepi beszédekben kifejthetnék azt is, mennyire rendben van egy jogállamban, hogy a vádhatóság legfőbb képviselője mindig minden hárít és megmagyaráz, ami közvetetten vagy közvetlenül a kormánypártot és érdekköreit érinti. Hitték volna ezt Petőfiék 1848. március 15-én, és mi 1989-90-ben?

(Címlapképünkön: Petőfi Sándor szülőháza Kiskőrösön. Forrás: Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum Facebook)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.