Vélemény

Egyik ámulatból a másikba esik az ember: a bíróság politikai múltjára tekintettel helybenhagyja Nyers Rezső nyugdíjpótlék-megvonását, eközben Áder János Pozsgay Imrét díszvacsoráztatja, Navracsics Tibor pedig a kommunista múlt egyszer és mindenkorra szóló feltárásáról nyújt be törvényjavaslatot.

Tisztelt Olvasók, Kedves Barátaim, ahogyan az író mondja: "vége van megint", előttem a főkönyv, készítsünk akkor mérleget.

Az ENSZ múlt heti varsói klímakonferenciája kitűnő alkalmat kínált, hogy szemügyre vegyük a közép-európai országok energiapolitikáját. Annál is halaszthatatlanabb ez, mivel a visegrádi államok, azaz Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Magyarország most olyan hibát készülnek elkövetni, aminek az árát drágán fogják megfizetni a következő évtizedekben.

„Szerintem nincs az interjú által sugalmazott vagy-vagy állapot: vagy gyógyulás, vagy művészeti alkotás” – írja művészetterapeuta olvasónk.

Az alábbiakban a Magyar Református Szeretetszolgálat levelét közöljük, ami a Hilton szállóbeli, Balog Zoltán fővédnöksége mellett megrendezett vacsoráról szóló cikkünkre – „Gyere, Nyilas Misi, borítsd rájuk az asztalt!” – reagál.

Rijarijahungárija két falu egyesítése révén jött létre, úgy is mint Rijarija és Hungárija. Bár egyesek (a trialisták) szerint három volt az a kettő: Rija, Rija és Hungárija. A dualisták ezt váltig tagadják - dúl a harc a két tábor között, még falunapon se beszélnek egymással. Az egykor volt két (három?) faluban lakók se kedvelik egymást, ahogy ez már lenni szokott: Tunyogmatolcson a tunyogiak lenézik a matolcsiakat, azok meg őket; Gávavencsellőn a gávaiak a vencsellőieket, és viszont; Rásonysápberencsen a rásonyiak a sápiakat, a sápiak a rásonyiakat, ők együtt a berencsieket, akik... Így megy ez, mióta falu a falu.

Képzeljük el, hogy megmutatunk egy tőzsdei szakértőnek néhány árfolyamgörbét, de a vízszintes tengelyről lehagyjuk a konkrét időpontokat. Meg tudja-e állapítani a szakértő, hogy melyik az egyperces, melyik az egyórás, az egynapos és az egyhetes skálájú görbe? Nos, ezt a leghíresebb tőzsdei guruk és a legsikeresebb brókerek sem tudják megmondani.

Kedves olvasóink bizonyára élénken emlékeznek Geszler Herman elvtárs szép és színigaz, de legfőképpen tanulságos történetére. Történt ugyanis, hogy a majsztor, mint amolyan helyi felső vezető kitűzte az altdorfi piactéren egy póznára a sipkáját, mondván, a sipkám én vagyok, s aki arra jár, no, annak bizony meg kell süvegelnie e magas tökfödőt.

(Bevezetés) A pálya télen a legszebb, akkor is akkor, ha hó alatt van. Mert nem látszanak a vonalak, a stoplinyomok, a becsúszó szerelések mélyszántásai, egyáltalán nem látszik, hogy valaha is voltak itt emberek. Most sincsenek, csak néhány lábnyom jelzi, hogy a környékbeliek a pályán át közelítik meg a Sport büfét. Ami elég helytelen, mármint hogy nem kerülik meg a pályát, mert a pályát ilyenkor hagyni kell, téli álmot alszik. Hulljon rá hó, szálljon rá varjúcsapat, fújjon be gallyat, a kőfalról törmeléket a szél, de ember ne háborgassa.

Nagyanyám nevében benne volt a turf: Turfitt Anna. 1944 karácsonya körül (k. ének) az ablak alatt Víg Lóversenyt játszottunk, szemközt bevágódott az első repülőakna, repült az ablak üvege, srég verődött a vizavítól a padlóba: mögénk. Mint a Víg Lóverseny kartontribünje, emlékszem, olyan volt.

Életemben legjobban egy biciklinek örültem. Ott állt a fa alatt, csillogott a fényben, kék volt és orosz. Moszkvából tolta Miskolcra egy angyal, részvéttel voltam, elfáradhatott.

"Ez maradt meg számunkra a múltból." (Guy de Maupassant: Menüett)

Olvasok egy szellemes publicisztikát (Holly Case: The Tyrant as Editor, The Chronicle of Higher Education, 2013. okt. 7.), Sztálin legendás kék ceruzájáról és Sztálinról, a szerkesztőről szól.

Mozgalmas, vidám hétvégéjük volt a náciknak az országban, a múlt heti Horthy-mellszobor templomi újraavatása után már a második mostanában.