Visszhang: színház

A gyáva

Visszhang

Az Itt és Most Társulat tőlük szokatlan módon, egy „rendes” előadást mutatott be: Sarkadi Imre A gyáva című kisregényét állították színpadra Varju Nándor rendezésében, a közösségi térnek nevezett Ráday utcai játszóhelyükön.

A társulat elsősorban improvizációs színházzal foglalkozik, imprós tréningeket, rögtönzésen alapuló előadásokat tartanak cégeknek, felnőtteknek és gyerekeknek, de dolgoznak drámapedagógiai módszerekre nyitott pedagógusokkal és szociális munkásokkal is.

A nézők most alakíthatják az ötvenes években játszódó történetet, amelyet Éva (Janó Anna) mesél el a regényben és az előadásban is. A harmincéves főszereplő egy szerelmi négyszögben vergődik: egy idősödő, menő, de alighanem közepesen tehetséges szobrász reprezentatív célokra is „használt” felesége, de szemet vet rá a festőművész Tibor is, és egy véletlen folytán felbukkan egy fiú, aki valaha titokban szerelmes volt belé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.