De tudjuk-e azt is, hogy Moldovában ez pl. anyák ezreinek migrációját okozta, akik családjuk eltartása érdekében, őket hátrahagyva Nyugaton vállaltak kulimunkát, így váltva a következő generáció számára az anyai öleléseket hazaküldött ajándékcsomagokra?
A gazdasági és társadalmi kérdés fókuszát Otilia Babara egészen intim közelségre szűkíti, olyan családok házivideóit mutatva be, akik efféle üzenetekben kommunikáltak a gyakran évtizedekig távol lévő anyákkal. Az elején kisiskolás gyerekek, akik a Nyugatról kapott csokikkal, zenélős játékokkal és egyéb kincsekkel teli szeretetcsomagot bontogatják, lassan tinédzserré érnek, akiknek az évek során az egyre jobb képminőségű videókon egyre kevesebb mondanivalójuk marad az anyjuk számára. A néhol túlságosan is ismerős, fojtogató miliőt és a kényszeredetten örömteli pillanatokat egészen megérintő képek és olykor már-már költői gondolatok dúsítják, amelyek a maguk megrázó élethűségében beszélnek arról a pokoli helyzetről, amelyben mindenki csak jót akart.
A szegény országokban a tárgyak és az étel szeretetnyelv, ezért roskadozik a vasárnapi ebédlőasztal a nagymamánál még akkor is, ha neki azon a héten már nem lesz mit ennie, csak ami megmarad. Biztosra vehetjük, hogy amiből egy adott nemzedék túlkompenzál, abból az előzőnek nem jutott elég.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
