...a rideg egyenbútoros, neonfényben úszó lakás tiszta kilencvenes évek, a zene és a ruhák viszont nagyon maiak. Mindez tán azt sugallja, hogy a történet időtlen, minden korban ütközött emelkedett és proli, és nőnek lenni egy férfiak uralta világban ma sem könnyebb. A szöveg (a dráma alaposan húzott változata) viszont maradt a negyvenes évek végén: az elúszott ranch, az élet a mondén Flamingó hotelben, ahogy a melegség megjelenik, mind-mind avíttan cseng e díszletek között. Ördög Tamás első nagyszínpadi rendezésének az a legnagyobb baja, hogy a darab kérdéseit nem tudta maivá tenni. Sőt a klasszikus történet befogadását is kizökkentette a főszereplő, Blanche (Takács Katalin) figurája. Már ahogy belép húga, a ragyogó, friss terhességétől még vitálisabb Stella (Bohoczki Sára) lakásába, megdöccen a darab. Hát még amikor a közös (!) kamaszkoruk emlékeit idézik. Olyasmi lehet az „üzenet”, hogy a vágy kortalan. De hát nem az.
Nem jön létre a feszültség Blanche és Stanley (Rába Roland), illetve Blanche és Mitch (Ilyés Róbert) között. Pedig küzdenek érte. Takács nagyszerű színésznő, mindent megtesz, mégis: a második felvonásban már erősen akarva játszik. Világos, ezt a szerepet nem most kellett volna eljátszania. Rába viszont tökéletes választás: szerepe minden árnyalatát hozza. Jók a többiek is, az összjáték, a ritmus. De mintha egy másik járgányra váltottak volna jegyet.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
