Visszhang: koncert

Aida Garifullina áriaestje

Visszhang

Az orosz lírai szoprán csillaga öt éve emelkedett magasra.

Énekversenyt nyert, s végigjárta a világ legnagyobb operaházait a Mariinszkijtól a bécsi Staatsoperig és a Metropolitanig, közben elkészítette debütlemezét a Deccánál. A tatáros arcélű, filigrán nőt Anna Netrebkóhoz is hasonlították, pedig mintha körültekintőbb lenne, mint elődje, aki mértéktelen szerepvágyát nem mindig bírta hanggal. Aida Garifullina alázatosan lépkedett előre hangfaja repertoárjában: Susanna, Zerlina, Musetta, Gilda. Épp ezért volt meglepő, hogy áriaestjét a Casta divával kezdte a Normából, meglehetősen döcögősen, a valódi energiát szenvelgő pózzal helyettesítve. Sokkal jobban szólt Júlia csilingelő áriája (Je veux vivre) Gounod operájából, a szünet előtt pedig Musetta keringője okozott valódi beteljesülést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.