Énekversenyt nyert, s végigjárta a világ legnagyobb operaházait a Mariinszkijtól a bécsi Staatsoperig és a Metropolitanig, közben elkészítette debütlemezét a Deccánál. A tatáros arcélű, filigrán nőt Anna Netrebkóhoz is hasonlították, pedig mintha körültekintőbb lenne, mint elődje, aki mértéktelen szerepvágyát nem mindig bírta hanggal. Aida Garifullina alázatosan lépkedett előre hangfaja repertoárjában: Susanna, Zerlina, Musetta, Gilda. Épp ezért volt meglepő, hogy áriaestjét a Casta divával kezdte a Normából, meglehetősen döcögősen, a valódi energiát szenvelgő pózzal helyettesítve. Sokkal jobban szólt Júlia csilingelő áriája (Je veux vivre) Gounod operájából, a szünet előtt pedig Musetta keringője okozott valódi beteljesülést.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
