Visszhang: lemez

Amen Dunes: Death Jokes

Visszhang

Damon McMahon kora huszonévesként az Inouk nevű, rövid életű zenekarban kezdte a karrierjét.

Bár a frontember időnként meglehetősen elmarasztaló kritikákat kapott az énekhangjára, nem adta fel, és úgy döntött, hogy önálló projektbe kezd Amen

Dunes néven. Ez sem indult sikertörténetként, a kaotikus-zajos debütálása inkább volt egy manifesztum, mint igazán konzekvens anyag, de McMahon ezt követően lemezről lemezre kísérletezve kezdte el megtalálni saját világát.

Előző albuma, a 2018-as, pszichedelikus popot becsatornázó Freedom minden szempontból áttörés volt. A folytatás azonban nem volt könnyű. Az időközben kétszeres családapává lett McMahon nehezen haladt az alkotással, és kezdetben csak az volt az elképzelése, hogy a Death Jokes „ne hangozzon úgy, mint más dolgok”. Ez sikerült is: hiphop beatek, felismerhetetlenre effektelt gitárok, bugyborékoló szintik, Lenny Bruce hangmintázott szövegelése az énekes jellegzetesen remegős énekével megspékelve tényleg különleges elegyet képez. Vannak olyan pillanatok, ahol a lemez kissé próbára teszi a hallgatót, de összességében szórakoztató marad. Annak köszönhetően, hogy McMahon továbbra is tud igazán ragadós dallamokat írni (Ian, Mary Anne, Boys) és az alaposan összeszöszmötölt hangszerelés is csak ritkán válik öncélúvá. Ha nem is olyan egyenletes színvonalú az új album, mint amilyen a Freedom volt, az Amen Dunes továbbra is izgalmas utat jár, amelyet érdemes követni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.