Visszhang: lemez

Amen Dunes: Death Jokes

Visszhang

Damon McMahon kora huszonévesként az Inouk nevű, rövid életű zenekarban kezdte a karrierjét.

Bár a frontember időnként meglehetősen elmarasztaló kritikákat kapott az énekhangjára, nem adta fel, és úgy döntött, hogy önálló projektbe kezd Amen

Dunes néven. Ez sem indult sikertörténetként, a kaotikus-zajos debütálása inkább volt egy manifesztum, mint igazán konzekvens anyag, de McMahon ezt követően lemezről lemezre kísérletezve kezdte el megtalálni saját világát.

Előző albuma, a 2018-as, pszichedelikus popot becsatornázó Freedom minden szempontból áttörés volt. A folytatás azonban nem volt könnyű. Az időközben kétszeres családapává lett McMahon nehezen haladt az alkotással, és kezdetben csak az volt az elképzelése, hogy a Death Jokes „ne hangozzon úgy, mint más dolgok”. Ez sikerült is: hiphop beatek, felismerhetetlenre effektelt gitárok, bugyborékoló szintik, Lenny Bruce hangmintázott szövegelése az énekes jellegzetesen remegős énekével megspékelve tényleg különleges elegyet képez. Vannak olyan pillanatok, ahol a lemez kissé próbára teszi a hallgatót, de összességében szórakoztató marad. Annak köszönhetően, hogy McMahon továbbra is tud igazán ragadós dallamokat írni (Ian, Mary Anne, Boys) és az alaposan összeszöszmötölt hangszerelés is csak ritkán válik öncélúvá. Ha nem is olyan egyenletes színvonalú az új album, mint amilyen a Freedom volt, az Amen Dunes továbbra is izgalmas utat jár, amelyet érdemes követni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.