Visszhang: lemez

John Field: Complete Nocturnes / Alice Sara Ott

Visszhang

A budapesti közönség előtt sem egészen ismeretlen a német-japán zongoraművész, Alice Sara Ott, aki a lírikus zeneszerzők világában érzi otthonosan magát.

Debussy, Ravel és Satie, meg persze Chopin zongoraműveivel lépett fel nálunk (az elmúlt öt évben kétszer), új albumán viszont egy alig ismert Beethoven-kortársra koncentrál.

A dublini születésű John Fieldre, aki csak tíz évvel volt fiatalabb a bonni kollégánál, és formavilága hiába emlékeztet Haydnra, eleganciája Mozartra, szellemessége, hangnemváltásai a korai Beethovenre, az érzülete holdvilágosan romantikus. Szinte hihetetlen, hogyan születhetett meg ez a művészet Írországban, amely akkor igencsak periferikus részén volt a zenei életnek; ma pedig John Fieldnek tulajdonítják a zongorás noktürn feltalálását. Ezt a tizennyolc darabot egyben hallani ritkaság: lemezfelvétel alig született belőlük, és talán a tájékozott muzsikusoknak is újdonságot jelentenek. Alice Sara Ott, aki 2008-ban Liszt-felvételekkel robbant be, a pandémia idején merült el Field zenéjében, korábban a létezéséről sem tudott. Olyanok ezek a noktürnök, mint a vele egykorú ír tájképfestők, Robert Crone vagy William Ashford művei: kívülről szemlélhetjük ezeket akkor is, ha borult égboltot vagy vihart ábrázolnak, a felkavaró passzusokat is az esztétikum nyugalma kíséri. (Ebben egészen biztosan különbözik Beethoventől, aki megkövetelte hallgatójától, hogy alámerüljön a zenei drámában.) Az a fajta nyugalom ez, amelyet nem a tespedt jóllét, hanem a melankólia táplál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.