Visszhang: lemez

John Field: Complete Nocturnes / Alice Sara Ott

Visszhang

A budapesti közönség előtt sem egészen ismeretlen a német-japán zongoraművész, Alice Sara Ott, aki a lírikus zeneszerzők világában érzi otthonosan magát.

Debussy, Ravel és Satie, meg persze Chopin zongoraműveivel lépett fel nálunk (az elmúlt öt évben kétszer), új albumán viszont egy alig ismert Beethoven-kortársra koncentrál.

A dublini születésű John Fieldre, aki csak tíz évvel volt fiatalabb a bonni kollégánál, és formavilága hiába emlékeztet Haydnra, eleganciája Mozartra, szellemessége, hangnemváltásai a korai Beethovenre, az érzülete holdvilágosan romantikus. Szinte hihetetlen, hogyan születhetett meg ez a művészet Írországban, amely akkor igencsak periferikus részén volt a zenei életnek; ma pedig John Fieldnek tulajdonítják a zongorás noktürn feltalálását. Ezt a tizennyolc darabot egyben hallani ritkaság: lemezfelvétel alig született belőlük, és talán a tájékozott muzsikusoknak is újdonságot jelentenek. Alice Sara Ott, aki 2008-ban Liszt-felvételekkel robbant be, a pandémia idején merült el Field zenéjében, korábban a létezéséről sem tudott. Olyanok ezek a noktürnök, mint a vele egykorú ír tájképfestők, Robert Crone vagy William Ashford művei: kívülről szemlélhetjük ezeket akkor is, ha borult égboltot vagy vihart ábrázolnak, a felkavaró passzusokat is az esztétikum nyugalma kíséri. (Ebben egészen biztosan különbözik Beethoventől, aki megkövetelte hallgatójától, hogy alámerüljön a zenei drámában.) Az a fajta nyugalom ez, amelyet nem a tespedt jóllét, hanem a melankólia táplál.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.