Kell hát bele valami más is. Egy sztori vagy egy vonzó (személyiségű) hős, látványosan vagy valódi harcművészeti kvalitásokkal megoldott akciójelenetek, átélhető drámára emlékeztető fordulatok vagy humor. Ebben a népszerű tévésorozat címét és alapállását – hát, mondjuk – idéző filmben mindezekből zéró mennyiség található. A csekély fantáziáról tanúskodó sztori szerint a texasi végeken szolgáló mezei zsarut találja alkalmasnak a brit titkosszolgálat, hogy mentené már meg Londont egy gaz terrorista merényletétől. (Aki kitalálja, hogy sikerül-e neki, az jutalmul megnézheti még egyszer a filmet.) A valamiért kopónak aposztrofált mélyamerikai hős ugyan kénytelen leszállni lováról (meg is látszik kigyakorolt férfiasságú járásán, hogy mennyire idegenkedik a bűnös metropolisztól), viszont széles karimájú cowboykalapját sosem veti le. Egyrészt azért, mert akkor miből látnák, hogy ő az amerikai értékek hordozója, másrészt meg azért, mert nem látszana jól az oszlopok mögött, és nem tudná az ellen, hogy hol kell nem eltalálni őt. A ütlegek hagyományőrzőnek mondhatók, semmi rugdosós karate, csak a jól bevált ökölharc. Ezt is lehetne persze elviselhetően prezentálni, de a humortalan címszereplőhöz, bizonyos Thomas Jane-hez képest nemhogy Stallone, de még az eredeti „kopó” Chuck Norris is egy színészóriás. Apropó, óriás, felbukkan a filmben egy-két percre John Malkovich, hogy megkeresse azt a pénzt, amit más egész életében.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
