Visszhang: könyv

Andri Snær Magnason: Időről és vízről

Visszhang

A pusztulásról is csak szépen érdemes írni.

Az izlandi szerző nagyszülei például egy gleccserexpedíción ismerkedtek meg, a következő túra a nászútjuk volt. A gleccser már nem létezik. Az unokák a felhőkre mutogatnak, ha arról beszélnek, hol állt a sátor, és „elképzelik, ahogy egy lánctalpas hójáró halad az égen, éneklő embereket vontatva maga után sílécen”. Lánctalpas hójáró, síléc, ennyit felfog az ember. A bonyolultabb dolgok, mint a klímaváltozás megértéséhez sok idő és ki tudja, mennyi tapasztalat kell. Egy táj lehet értékes attól, hogy nem látunk rajta semmi különöset; hogy mit jelent és mivel jár a tengerek savasodása; mennyi cement kellett ahhoz, hogy Kínában megépüljenek a toronyházak, amelyekben annyi üres, befektetési céllal létesült lakás van most, hogy ellakhatna bennük fél Európa. Az ember a saját családja történetét megfigyelve érezhet rá leginkább a körülötte zajló változásra. És könnyű annak, akinek a családja fotókkal, filmekkel dokumentálta az életét. Belát időt és embertömeget: nagyapja műtötte Oppenheimert, s találkozott olyan japán emberrel, aki átélte a hirosimai atomtámadást, beszélt a dalai lámával, egyik nőrokona egy fiatal oxfordi családapa, Tolkien gyere­kei­re vigyázott, s egy eltűnt gyűrűről mesélt nekik. Ismerősök és belátható távlatok felé tereli az olvasó figyelmét Magnason. Nem kongat vészharangot, szelíd tárgyilagossággal dokumentálja a fejleményeket, mint akinek nem maradt más, csak a hit.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.