Visszhang: kiállítás

Kelet-európai szépség

Visszhang

Amióta Kim Kardashian 2016 ka­rácsonyán sarló-kalapácsos pul­csiban jelent meg, a nemzetközi sajtó felkapta a „kelet-európai esztétika”, a keleti blokk” és a „posztszovjet” kifejezéseket. De mit is jelent ez valójában?

A divathoz mindig is a ragyogás, a gondtalanság, a csillogás szavak kapcsolódtak, a glamourhoz pedig egy vágyott életstílust, attitűdöt társítunk, amit talán a cool kifejezés ír le a legjobban. A kelet-európaisághoz ezzel ellentétes képzeteket kapcsolunk, a magyar fotográfusok azonban meglátták az ellentmondásokban rejlő lehetőségeket.

A kiállítás tizenhét fotográfiai projekten keresztül keresi a választ, hogy mi is az a „kelet-európai esztétika”. Az egyik teremben a divatiparban is dolgozó magyar alkotók munkáit látjuk, a másikban különböző szakemberek fejtik véleményüket a témáról.

A magyar fotográfusok anyagai mellett hosszú bemutatkozó szövegek is olvashatók, amelyeket kínzó végigolvasni, de mégis szükséges, hiszen a képek önmagukban – akármilyen beszédesek és hatásosak – nem tudják elvégezni azt az elemző munkát, mely a kelet-európai esztétika lényegét megragadná. Együtt viszont képesek megteremteni a kelet-európaiság érzetét, ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy vajon milyen valódi tartalommal bír a kelet-európai esztétika keresése a divat szempontjából, és hogy ez nem csupán inkább egy, a nemzetközi sajtó által rövid időre felkapott, de üres téma. Főképp, hogy ezek a képek az alkotók Instagram-oldalán talán jobban is érvényesülnének.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.