Összebarátkoznak, megismeri a családját, amely szegény, fájdalmas sorsú, de esendőségében is szerethetőbb, mint a sajátja. Még jobban nyomasztja, hogy neki otthon – és úgy fest, egész hátralévő életében – nincs más dolga, mint jól viselkedni és türelmesen várni. Rendszeresen elszökik otthonról, tanulja az őszintébb életet a 20. század harmincas éveiben. Megfigyeli anyját sebzett nőiességében, fölismeri apja zárkózottságának és szigorúságának okát. Észreveszi a szorongást, a cinizmust, látja, kinél meddig tart a jó modor, miféle szerzet a női érzékenységgel visszaélő udvarias és gátlástalan férfi, mi a különbség mise és mise között, attól függően, hogy melyikre mennek el, akik csak reprezentálnak, és melyiken vannak ott, akiknek tényleg dolguk van a Jóistennel. A fasizmus ennek a mélyen babonás és vallásos világnak az édesgyereke: az autóverseny napján minden erkélyen és tetőablakon ott lobog az olasz zászló, mert aki nem tűzi ki, „olaszellenes”. A lányok lázadnak valami ősi, kollektív öregasszony-bölcsesség nevében, és nem maradnak magukra.
A szerzőnek ez az első regénye, 32 nyelvre fordították le, tévésorozat készül belőle. A fülszövegből kiderül, hogy az 1995-ben született Salvioni megmászta a Monte Rosát. Az nincs benne, hogy az említett hegy 4633 méter magas. E regény is csúcs, de azért nem ekkora.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
